Krampusnacht

(A Krampusnacht vagy Krampusz éj hagyományosan december 5-én éjjel, Szent Miklós napja előtt zajlik, főként Ausztriában és a környező régiókban. A láncos, álarcos, ijesztő figuráknak öltözött krampuszok ekkor felvonulnak és ricsajt csapva végigjárják a házakat, hogy a hagyomány szerint megbüntessék a rossz gyerekeket.) 
-Izgulsz? - kérdezte Helga anyja mosolyogva, miközben a kolompok és kereplők zaja közeledett.
-Nagyon! Mindent fel fogtok venni, ugye?
-Apád készenlétben áll a kamerájával. Ne aggódj! Az első másodperctől az utolsóig rögzítve lesz! 
A felvonulókon levő krampusz-maszk elég jelentősen korlátozta a látóképességet, ezért a lány egy jellegzetes fejpántot kapott – olyasmit, amit senki más nem viselt a tömegben, de nem tűnt annyira kirívónak, hogy lerombolja a véletlenszerű kiválasztás illúzióját azok számára, akik úgy döntöttek, hogy hisznek benne. A fejpánton egy magas kúp formázódott, egymásba fonódó zöld és ezüst spirálokból, mint egy unikornis szarva, egy apró villogó sárga LED csillaggal a végén. Amikor meghallotta a bestiák közeledtét és meglátta a fáklyáik lángjait, felnyúlt, hogy bekapcsolja a fejpántot, ami jelzőfényként szolgált az álarcos mulatozók számára. 
A menet felől egy sikítás jelezte, hogy a szörnyűséges lények újabb “rossz gyereket” ragadtak ki a tömegből. Helga tudta, hogy vele együtt öten lesznek és a rájuk váró sors sokáig megmarad majd az emberek emlékezetében. Természetesen mindannyian nagykorúak voltak, bár a szervezők igyekeztek olyanokat kiválasztani, akik a koruknál fiatalabbnak tűntek.
Az ordítozó, szőrökbe-bőrökbe öltözött, szarvas teremtmények láthatóvá váltak. Csörgették láncaikat és suhogtatták botjaikat, amikkel játékosan fenyegették a közönségben a gyerekeket és néhány felnőttet is. Az egyik nagyobb termetű egy zsákot cipelt, amiben láthatóan kapálózott valaki. Egy másik időnként tüzet fújt a szájából. Egy harmadik a vállán átvetve egy fiatal lányt hozott, aki közben sikítozott és öklével a rémség hátát püfölte. Helga persze tudta, hogy az egész csak színjáték. A krampuszhorda “áldozatai” hozzá hasonlóan önkéntesek voltak, de mindent beleadtak a játékba. 
A krampuszok a helyi fiúk és férfiak közül kerültek ki. Valahol köztük volt a bátyja is, de a jelmezben lehetetlenség volt őket felismerni. Az állatias természet kihangsúlyozásaként a krampuszok öltözete szabadon hagyta a nemi szerveket. A lány elmosolyodott, látva, hogy a vonulók többsége korom és hamu odakenésével igyekezett beolvasztani ezeket a területeket a jelmez többi részébe. Az esemény előtt fél órával mindannyian Viagrát vettek be, hogy a felvonulás közben és a befejező csúcsponton megmaradjon baljós erekciójuk.
Helga az apja felé pillantva ellenőrizte, hogy kézben tartja-e már a kamerát. A szíve gyorsabban kezdett verni, ahogy azon gondolkodott, hogy a botokat lengető, üres zsákokat emelgető krampuszok közül melyik fogja elragadni. A vonulók melléjük értek és egy szürke bundás, agancsos krampusz fenyegetően fölé tornyosult. A maszk nyílásában felismerte a bátyja szemét és vidáman intett neki. De végül nem ő ragadta el. Épp az anyja felé fordult, hogy megjegyezze, hogy látta a testvérét, amikor egy barna bundás, kilógó nyelvű, csavart szarvú szörny hátulról átkarolta és kiemelte a tömegből. Helga kötelességtudóan visított és kapálózott a lábaival, miközben átemelték a korláton. A krampusz a fejére húzott egy zsákot, amit a lány derekánál összehúzott, majd a félig bezsákolt Helgát a vállára lendítette. 
A lány ugyan semmit sem látott a következő 15-20 percben, miközben a menet a kisváros főterére tartott a “krampuszok táborába”, de megtette a részét: vonaglott és rugdosott, mintha tényleg szabadulni akarna. Pár perccel az elragadása után újabb visítást hallott, ahogy újabb “áldozat” került a szörnyek karmai közé. Helga természetesen izgatott volt. Több hónapnyi, egyre növekvő feszültség közeledett a végéhez. Az alsó részei felől hűvösséget érzett, amikor a krampusza lerángatta a leggingjét és a bugyiját a bokájára. Azon gondolkodott, hogy most vajon hányan fotózhatják és filmezhetik intim testtájait. A krampuszok a hosszú mű-nyelvükkel időnként nyalást imitáltak rajta. Már éppen kezdte megszokni a ruhái által képzett bilincset a bokáin, amikor éles fájdalom hasított a tomporába. Valamelyik krampusz végigvert rajta a pálcájával, majd a nézők örömére újra meg újra megismételte a műveletet. Helga az előző évek tapasztalataiból tudta, hogy a tömeg azon része, akik előtt már elhaladta a menet, igyekszik a záró állomás felé tömörödni. Tehát egyre többen látják piros csíkokkal szabdalt meztelen popsiját. 
Az utolsó áldozatot, egy fiút is elragadták a krampuszok. Helga nem látta, csak tudta, hogy a fiút most éppen meztelenre vetkőztetik és az előtte elkapott lányhoz hasonlóan vastag kötéllel megkötözve vezetik tovább. A vörös, szeplős, atletikus alkatú lány fenekére a mögötte haladó krampusz időnként tűzgömböt fújt a szájából. 
A menet végül elérte a “tábort” a főtéren. Helga egy szalmakupacon találta magát és levették róla a zsákot. Az elvárt módon kiáltozott és kapálózott, miközben lerángatták a cipőjét és lehúzták róla a legginget és a bugyit. A maradék ruhát három krampusz fölé hajolva egyszerűen letépte róla. Ezután az egyik rém a hajába markolt és anyaszült meztelenül egy T alakú kis állványhoz húzta. Helga kegyelemért könyörgött, de persze hiába. Előrehajoltatták a T állványon, aminek felső vízszintes ága a hasába nyomódott. A kezeit lánccal a függőleges részhez erősítették, majd a nyakára szintén lánc került a végén egy földön fekvő nehéz fémgolyóval, ami biztosította, hogy előre hajolva maradjon. Végül egy a bokáihoz bilincselt fémrúddal kis terpeszbe kényszerítették. Kitárulkozó és sebezhető pozíciójából viszont rálátott a krampusztábor többi részére. Tudta, hogy hány szempár és lencse szegeződik rá. Látta, ahogy a vörös lányt egy farakásra állítják és erősen a rakás közepén álló oszlophoz kötözik. Tőle oldalra egy még be nem gyújtott szabadtéri szenes sütő állt, fölötte ódon nyárssal. 
A nevető krampuszok körbetáncolták a meggyújtatlan sütőt. Kiáltoztak, ujjongtak és gúnyolták a színpadiasan könyörgő áldozataikat. Néhányan a még mindig zárt zsákban vonagló fiút böködték botokkal. Az utolsóként elfogott fiúnak olyan lenyűgöző spontán merevedése volt, hogy még a fenevadak is csodálták. Néhányan körbevették és pálcákkal ütlegelték. Nem messze tőlük forró kátránnyal teli üst bugyborékolt.
A harmadik lányt szintén erőszakkal levetkőztették és a bokáinál fogva egy állványra kötözték fejjel lefelé. Miközben a szerepének megfelelően kiáltozott és vonaglott, a legnagyobb termetű krampusz megadta a közönségnek az első igazi látnivalót. Megragadott egy hatalmas szarumarkolatos kést, majd a lány fejét a hajánál fogva hátrahúzta és mélyen belevágott a nyakába. Ám ezzel nem fejezte be. A barna bundájára fröcsögött a vér, ahogy tovább nyiszálta a nyakat, majd diadalmas üvöltéssel, a nézők üdvrivalgásától kísérve magasra emelte a lány leválasztott fejét. Kicsit olyan volt, mint amikor a francia forradalom alatt felmutatták a bámészkodóknak egy-egy arisztokrata levágott fejét. Ezután felnyitotta a lány hasát. Hagyta, hogy a zsigerek a szalmaborítású talajra hulljanak, majd kivágta őket a törzsből. 
A következő műsorszám a máglyára állított vörös hajú lány volt. Sorstársnője végzetét szemlélve végig sikítozott és amikor a belezés befejeződött, megkettőzte könyörgését. Az egyik tűzokádó krampusz nagyot kortyolt a magával hurcolt palackból és hatalmas tűzgolyót fújt a levegőbe. Helga izgatottan figyelte, ahogy egy kisebb krampusz egy rozsdásnak tűnő tölcsért hozott elő, amihez cső volt rögzítve. A csövet olyan mélyen nyomták le a póznához kötözött lány torkán, hogy valószínűleg elérte a gyomrát. Egy másik krampusz ezután a tűzokádók által is használt gyúlékony folyadékot kezdte tölteni a tölcsérbe, egészen addig, amíg a lány hasa meg nem dagadt. Ezután locsolt még az anyagból a farakásra és a lány testére is. Izgatott moraj futott át a tömegen, amikor a nézők rájöttek, hogy mi fog történni. A krampuszok táncoltak egy kicsit a máglya körül, hogy mindenkinek legyen ideje megtalálnia a megfelelő helyet. A két tűzokádó krampusz ezután újra nagyot kortyolt a folyadékából, de ezúttal nem a levegőbe, hanem a farakásra fújták a lángjaikat. Ügyeltek arra, hogy lángcsóváik elkerüljék a lány testét, hiszen az egész a látványosságról szólt. 
A nézők ujjongani kezdtek, amikor a fahasábok lángra kaptak és a tűznyelvek nyalogatni kezdték a lányt térdtől lefelé. A tűzokádó krampuszok ezután a sütőbe fújtak lángokat és a szén izzásba jött. A máglyán közben a lángok egyre magasabbra emelkedtek és a kikötözött lány sikoltásai igaziakká váltak. Továbbra sem bánta meg, hogy önkéntesnek jelentkezett, de az élve elégetés ettől még fájdalmas maradt. Amikor a lángok elérték a hasát, érezte, hogy a paraffin odabent bugyborékolni kezd. A lángok a mellbimbójáig emelkedtek és tudta, hogy mindjárt itt a pillanat. Amikor belül valami hatalmas büfögésre emlékeztető érzés támadt, hátravetette a fejét és a csillagos égre nézett, amit a kínjai ellenére is szépnek talált. Nagyra nyitotta a száját, és hagyta, hogy a paraffingőz kitörjön. Az azonnal lángra kapott és minden eddiginél nagyobb tűzgömbként szállt az égbe. A begyulladás mindkét irányban végbement. A lány hasában vakító villanással lobbant be az anyag. Mire az emberek szeme a fénykitörés után újra alkalmazkodott, a lányból comb felett csak elszenesedett csontok maradtak. Hús csak az alkarokon és a lábszáron maradt. 
A tömeg rivalgása hangosabb és elégedettebb volt, mint valaha. A figyelem ezután a zsákban levő fiú felé fordult. Az egyik krampusz kinyitotta a zsákot és a hajánál fogva kicsit kihúzva mindenkinek megmutatta, hogy tényleg egy fiú van a zsákban, nem csak valami kellék. A fiú tiltakozni és könyörögni kezdett, mire egy másik krampusz folyadékkal átitatott rongyot tömött a szájába. Helga tudta, hogy mi a helyzet. Ez a fiú volt az egyetlen, aki az önkéntesek közül érzéstelenítést kért. A szervezők természetesen teljesítették óhaját. A rongy igen erős szintetikus kábítószerrel volt telítve, amitől a fiú rövid idő alatt euforikus állapotba kerül és szinte semmit nem érez. 
A fiú folytatta a vonaglást, bár a kiáltásait most már elfojtotta a rongy. Visszanyomták a zsákba és a zsák száját megint szorosra húzták. A krampuszok megint táncot lejtettek, hogy a kábítószer biztosan kifejtse hatását, majd öten nehéz dorongokat kaptak fel és csonttörő ütéseket kezdtek mérni a zsákra. Néhány percnyi kíméletlen püfölés után még fel-le ugráltak is a véráztatta zsákon. Végül az egyikük felkapta az alaktalan, pépes tartalmú zsákot és magasra emelte, hogy mindenki láthassa a belőle csöpögő életnedvet, majd a még mindig égő máglyára dobta. 
Az utolsóként elragadott fiú következett. A legnagyobb krampusz először térdelésbe nyomta, majd mögé helyezkedve mindenki szeme láttára a fenekébe nyomta a hímvesszőjét. Az erőszakolás gyors és kíméletlen volt, de a krampusz nem akart még elélvezni. Azt Helgának tartogatta. A meggyalázás után talpra állította a fiút. Egyik karmos kezével megfogta a fiú mellkasán átfutó kötelet, a másikkal pedig megmarkolta a fiú ágaskodó péniszét. A kettőnél fogva a magasba emelte áldozatát és fejjel a bugyborékoló kátrány felé irányozta. 
-Merítsd bele! Merítsd bele! -kántálta a tömeg és a krampusz engedelmeskedett.
A válláig a forró kátrányba merítette a fiút és majdnem húsz másodpercig úgy tartotta, mielőtt visszaemelte volna. A fiú fejéből csak egy kátránytól csöpögő koponya maradt. A krampusz újra megmerítette a testet, majd a máglyára vetette. 
Következet a mindenki által várt finálé. A krampuszok hordája lassan körbevette Helgát. Azután az, aki levágta az első lányt, mögé állt. Minden ceremónia nélkül megragadta a lány derekát és Helga hüvelyébe nyomta férfiasságát. A lány felkiáltott, ahogy a másik lány vérétől síkos hímtag belecsúszott, bár inkább a meglepetéstől, mint a fájdalomtól. 
A krampusz a hajába markolt, kicsit hátrahúzta a fejét és vadul dugni kezdte. Egy másik Helga elé állt és a lány száját kezdte használni. Amikor elélveztek, újabb krampuszok léptek a helyükre. Egymást váltva dugták elölről és hátulról egyszerre a kiszolgáltatott lányt a főtér közepén, mindenki szeme láttára. Természetesen senki sem sietett a segítségére, hiszen ami történt a show része volt. A formás teste már nem az övé volt, hanem pusztán mások szórakoztatását szolgálta. Engedelmesen nyelte a spermát, a nézők pedig ujjongtak. A dugása miatti kéjtől néha megpróbált felkiáltani, de a hangját elfojtotta az éppen a szájába nyomott hímtag. Két használója mindig egyszerre lökött, így kényszerítve egymást egyre mélyebbre az ifjú testben. 
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Ha nem lett volna a T alakú tartó, a földre rogyott volna. Az eszköz azonban megtartotta és minden nyílásához szabad hozzáférést biztosított. Egy idő után már nem szopta az előtte állót és nem is nyelt, csak ernyedten hagyta, hogy a sperma kifolyjon a szájából. A krampuszok pedig csak jöttek és jöttek. Valahol a tömegben pedig az apja filmezett. Remélte, hogy a családtagok majd sokszor megnézik a felvételt. 
Azután valami történt. Nem állt előtte senkit, de a közönség megvadult, mintha valami különleges dolog történne. Most, hogy nem takarta senki előle a kilátást, látta, hogy amíg őt játékszernek használták, a fellógatott lányból szeleteket vágtak és grillsütőre tették. Valaki épp most kezdett falatozni a sültből. 
Hirtelen újabb vaskos hímtag csúszott a puncijába, de ez különbözött a többitől. Hideg és sima volt. Helga álomszerű kábulatban érzékelte, hogy becsúszik elgyötört hüvelyébe, de nem áll meg amikor a méhszájának ütközik. Átszakítja magát a méhén, majd halad tovább lekötözött testében. Megérzett valamit a torka mélyén, amitől köhögni kezdett. Kiköpte a szájából az ott összegyűlt vérrel keveredett spermát, majd egy pillanattal később fényes rúd feszítette szét ajkait és a nyárs kicsusszant a szájából. 
A karjait eloldották, de azok erőtlenül hullottak le. Az egyik krampusz a háta mögé húzta és összekötözte őket. Helga érezte, hogy a bokáit is kioldják, majd újabb rúd csúszott a fenekébe. A külvilág zaja olyan volt, mintha víz alól hallott volna mindent. Érezte, hogy a bokáit a nyárshoz kötözik, majd felemelik és vinni kezdik. Elmentek a máglya mellett, ahol a három elfeketedett test maradványai között még mindig kósza lángok ugráltak. A sütő szene fölötti tartóra tették és az egyik krampusz forgatni kezdte. 
A show ezzel lényegében véget ért. A nézőket közös fotózásra invitálták a krampuszokkal a sülő lány mellett. Volt, aki átölelte a bundás rémeket, mások úgy tettek, mintha megijednének tőlük. Helgát ellenállhatatlan álmosság kezdte elfogni. A szemeit csípte a füst, úgyhogy inkább becsukta őket. A parázsból áradó hő égette a bőrét. Nem emlékezett rá, hogy miért van ott és mi történik vele. Igazából azt sem tudta, hogy hol van pontosan. Ennek ellenére teljes elégedettséget érzett. Tudta, hogy bármi is volt a feladata, tökéletesen teljesítette és most már pihenésre vágyott. Amikor ásítani próbált, rájött, hogy nem tud, de ez is rendben volt. Megtette, amit elvártak tőle és most alhatott.