Forever Young 20.rész

20.    Csapatkapitány
Másnap azt gondoltam, hogy ragyognom kell, mert azt gondolhatják, hogy a szünetben biztos kipihentem magam, és bár ez nem így történt, én mégis azt a látszatot akartam kelteni. A buszon összefutottam Patric néhány felsőbb éves haverjával, akik furcsán méregettek. Ebből egyértelműen lejött, hogy Pat mindent elmondott nekik, ami kettőnk közt történt szilveszterkor. Minden esetre nem húztam fel magam, biztos csak tanácsot kért, vagy valami ilyesmi. Megérkeztem a sulihoz, beléptem a kapun, és a kezembe nyomtak egy suli újságot. Nem törődetem vele először, mert késésben voltam, de mikor felértem a terembe, és láttam, hogy az osztálytársnőim készülnek lerohanni, gyorsan kifordultam a teremből, elrohantam a mosdóba, és megnéztem. A címlapon fel volt írva, hogy Diáktükör, és alatta kisebb betűkkel, hogy Bulvár. Címlapra soha nem tettek még Bulvárt, mióta én a HATS-be járok.
Valójában is együtt jár a 10.-es sikerszíndarab álompárja.
Ez a cím volt felírva a lap közepére, és egy kép volt alatta, amit Selma Wheelwright készített rólam és Patric-ről a SIX-ben. Patric nagyon magas volt mellettem, akár csak Brian. De Patric nem mutatott olyan jól mellettem, mint Brian. És Patric-et nem szeretem annyira, mint Brian-t. Megszólalt a csengő, és vissza kellett mennem a terembe. A folyosón pont összefutottam a tanárral, így együtt mentünk be az órára. PJ furcsán nézett rám egész órán, és nem válaszolt semmit, mikor megkérdeztem, hogy mi a baja. Ekkor beugrott, hogy Jessica kiborult rám a bulin, mert elhanyagolom őket. Következő szünetben alig vártam, hogy összefussak vele a folyosón, de nem tudtam vele beszélni, mert mikor megláttam, Patric állt elém.
- Szia! – azzal egy puszit nyomott az arcomra. Én furcsán néztem rá, mert ezt nem tudtam mire vélni, de ezt sem tettem szóvá, ahogy annyi minden mást sem már egy ideje.
- Szia! Figyelj, most fontos lenne beszélnem...
- Az várhat. Viszont nekem most tudnom kell, hogy mikor lesz lyukasod – mondta ellentmondást nem tűrően. Kicsit erőszakosnak éreztem, megijedtem tőle.
- A harmadik. Miért?
- Pompás, mert akkor megnézheted az edzést. Ma döntik el, hogy ki is lesz a csapatkapitány! Számítok rád! – azzal elviharzott. Én egy pillanatig moccanni sem tudtam a meglepetéstől, de aztán eszembe jutott, hogy miért is indultam el, de mikor körülnéztem Jessica már eltűnt.
A második óra utáni szünetben is kerestem, de akkor nem láttam a folyosón, a harmadikban pedig le kellett mennem a tornaterembe, hogy szurkoljak Patric-nek. Mikor azonban beléptem, megláttam a bemelegítő fiúkat, és ott volt Brian. A szemem megtelt könnyel, mert együtt készültünk fel erre az eldöntő meccsre, segítettem neki mindenben, és most azért vagyok itt, hogy a legfőbb ellenfelének szurkoljak. Egyszeriben rossz és undorító embernek éreztem magam. Már minden elvemet megszegtem.
1.) Ne sodródj az árral.
2.) Ne hanyagold el az igaz barátaidat.
3.) Tartsd meg az egyensúlyt.
Erre:
1.) Megan-ék teljesen átváltoztattak. Divatmajom lettem.
2.) Elhanyagoltam Jessica-ékat.
3.) Teljesen a látszatnak élek, és nem törődök semmi mással.
A sípszó hangja ébresztett föl a nagy merengésemből. A meccs elkezdődött. Felálltam, hogy jobban lássak, és direkt nem szóltam egy szót sem. Már lement az első negyed, de Brian és Patric csapata fej fej mellett haladt. Brian csak ekkor vette észre, hogy ott vagyok. Láttam az arcán, hogy gondolkodik valamin, mikor rám nézett, de akkor a bíró – azaz a tesi tanár – belefújt a sípba, és kezdődött a második negyed. Brian beállt játszani, de az első lehetőséget kihagyta. Mikor neki passzoltak elvesztette a labdát. És így ment ez az egész második, és harmadik negyedben. Patric viszont sziporkázott. Rengeteget dobott kosárra, és a nagy részük be is ment. Brian teljesen összeesett, mikor meglátta, hogy én is ott vagyok, és szerintem az tett be, hogy rájött, hogy nem miatta vagyok ott. Az utolsó negyedben igyekezett belehúzni, de nem tudta behozni azt a kétnegyednyi lemaradást. A végeredmény 60-43 lett Patric csapatának a javára. Miután a bíró lefújta a meccset Patric lehívott a pályára. Én kissé kelletlenül ugyan, de lementem. Nem akartam jelenetet rendezni Brian előtt, bár meglehet, sőt, valószínű, hogy Patric-nek pont ez volt a célja. Mikor leértem a pályára, Patric odaszaladt hozzám.
- Üdvözölheted a HATS kosárcsapatának új kapitányát! – mondta széttárt karral, én meg megöleltem. Erre ő felkapott, és megcsókolt, sőt, meg is pörgetett. Ezt akartam elkerülni. Nem akartam látni, ahogy Brian csalódottan, leverten, vesztesként kullog ki a tornateremből. Ha nem szakítunk, akkor most neki szurkolok, és lehet, hogy akkor nem veszít, de ha mégis, akkor most ott lennék mellette, és megvigasztalnám.
Aztán este megpróbáltam ráírni Jessica-ra facebook-on.
Brooklyn F. Prime
via Messenger                                                                at 7:24pm
Szia, Jess! Sokat gondolkodtam azon, amit szilveszterkor mondtál, és arra jutottam, hogy beszélnünk kéne.
De mikor elküldtem, egy kis idő múlva a facebook kiírta, hogy Jessica nem elérhető. Tehát nem akar velem beszélni. Nem baj, gondoltam, majd beszélek vele holnap! De másnap sem futottam vele össze, Jenny sem mondott semmit, facebook-on is lerázott, és így ment ez napokon át. Eltelt így egy hét, egy hónap, és Jessica-val tulajdonképpen teljesen megszűnt a beszélő viszony. Patric nagyon rákészült a bajnokságra, és elkezdett edzeni is. Így kevesebb időt töltött velem, én pedig egyre többet Megan-nel, Biby-vel, és Pam-mel. Kiderült, hogy Pam nem is haragudott rám a szilveszterkor történtek miatt. De Brian-re nagyon kiakadt. Éppen egy kávézóban ültünk négyen, először az új évi buli óta.
- Ekkora érzéketlen tuskót én még életemben nem láttam. Akkor is, ha részeg volt! Ez akkora taplóságra utal! Ilyet mondani egy lánynak! Meg egy lányról! Porba tiporta a méltóságomat, és a büszkeségemet – panaszkodott Pam.
- Ne csináld, Pam! Brian is csak egy pasi. Ráadásul te lefeküdtél Byron-nal, aki most köztudottan meleg! Ennél nagyobb csorba nem eshet a hírneveden! – mondta Biby szemrehányóan. Pam grimaszolt Biby-re, hogy még mindig felhozza ezt a régi históriát. Én speciel erről nem is tudtam, ezért csak néztem, nehogy feltűnjön bárkinek is.
- És Brooklyn! Veled is ilyen... hogy is mondjam, balfék volt Brian? – kérdezte Pam.
- Nem. Még soha nem láttam úgy, mint a szilveszteri bulin – válaszoltam a kérdésre, amire mindenki kíváncsi volt.
- Na, látod Pam, csak neked van ekkora szerencséd a pasikkal. Mondjuk még te sem heverted ki Justin-t, igaz, Biby? – tapintotta az érzékeny témát Megan.
- Dehogy nem! Kit érdekel az a kis nyomi? – mondta Biby, de látszott rajta, hogy ez kellemetlen neki, mert zavarában egyből az italáért nyúlt, és idegesen babrálni kezdett a szívószállal. Összenéztünk Megan-nel, és Pam-mel, de ráhagytuk a dolgot Biby-re. Később benéztünk egy butikba, ahol vettünk nekem egy pár lengébb cuccot, és a többiek is találtak maguknak kiegészítőket. Ezután sok ilyen laza délutánt szerveztünk a csajokkal.
Márciusban elkezdődtek a meccsek, és én persze a csapatkapitány barátnőjeként mindegyiken ott is voltam. Igyekeztem észrevétlen maradni, de valahogy Brian mindig megtalált a szemével, és akkor lőttek is az aznapi játékának. Patric-kel minden meccsről kézen fogva mentünk el, bár ez nagyon furcsa volt. Soha el nem tudtam képzelni, hogy Pat bárkivel kézen fogva sétál. A meccsek után a kosárcsapattal elmentünk pizzázni, de Brian sohasem jött. Mindig elkerült, a suliban földre szegezett tekintettel csörtetett el, ha meglátott, és úgy tűnt, hogy Jessica is az ő példáját követi. PJ se sokat szólt hozzám, csak reggel köszönt, és délután elköszönt. Barbie inkább Alex-szel lógott, Angie Randy-vel, Richy-t pedig nem engedték ki a koliból. Egy ember maradt, aki még hozzám szólt a régiek közül, ez pedig Jenny. Egy március elejei délutánon elindultam, hogy kivegyem a könyvtárból a kötelezőt, és Jenny-vel futottam össze. Ő megölelt, és látta rajtam, hogy gondterhelt vagyok, így hát felajánlotta, hogy üljünk le valahol beszélgetni.
- Csak Brian az oka? – kérdezte valódi érdeklődéssel, és megértéssel.
- Nem egészen. Már nem szól hozzám se Jess, se PJ, se senki más, de a fő gond igen, Brian. Nagyon hiányzik, és ha ezt kell elviselnem még 2 hosszú éven keresztül, biztos, hogy én beleőrülök.
- Látom rajtad. Nagyon rosszul áll a szénád, csajszi. És mi újság Patric-kel? Jól megvagytok?
- Persze, csak az a baj, hogy ő kissé siettet. Én még szűz vagyok, és semmit nem akarok elkapkodni, de ő már...
- Meg tudom érteni. Peter is tesz ilyesmi célzásokat. Múltkor nagyon romantikus volt minden, és ő el akart kezdeni vetkőztetni, meg minden, én meg persze leállítottam. Ő nem mondott semmit, én meg elkezdtem mentegetőzni, de megállított, és annyit mondott, hogy ez már csak tőlem függ – mondta Jen, és kicsit elpirult.
- Az a baj, hogy Patric sietteti. És nem mondja, hogy csak tőlem függ.
- Komoly? És erőszakos?
- Nem, annyira nem durva, csak minden adandó alkalommal bepróbálkozik. Én meg azt akarom, hogy az első szerelemből történjen meg, de Patric-be nem vagyok szerelmes. Én Brian-t szeretem, és mindig vele képzeltem el az elsőt. Akármennyire is fáj ezt bevallani.
- Meg is ölnélek, ha Patric-kel vesztenéd el a szüzességedet! Mármint jó pasi, még jobb, mint Steve, de nem illik hozzád. Ezt már akkor akartam mondani, mikor még nem jártatok, de olyan magabiztos voltál, és azt hittem, hogy ő majd segít elfeledtetni veled Brian-t. De amint látom, ez nem sikerült.
- Nem, sőt, ellenkezőleg. Szerinted mit kéne tennem?
- Azt mondom, várj. Az idő sok mindenre orvosság.
Ő volt a második, aki ezt a tanácsot adta. De egy dologra még kíváncsi voltam.
- Mondd csak, Jen, Pat máshogy viselkedik, mióta velem van?
- Kicsit. Többet szívatja a lányokat, mert még nagyobbra nőtt az ego-ja.
- Jaj, ne! Egy szörnyet teremtettem! – fogtam a fejem félig nevetve
Este megnéztem az előző évkönyvet. Volt benne rólunk egy fotó, amint kilencen állunk, és mosolygunk. Az első sorban a lányok, a másodikban a fiúk. Belegondoltam, hogy igazából én vertem szét ezt a kis csapatot azzal, hogy összejöttem Patric-kel. Akkor és ott megfogalmazódott a fejemben: szakítanom kell vele! Már csak azt nem tudtam, hogy mikor, és hogy hogyan.

Jess gondolatai...
Tudtam, Brooklyn nem érdemel ilyen büntetést, mint amilyennel én sújtottam, de azt reméltem, hogy ha úgy érzi, hogy Patric miatt mindent elveszít, akkor majd kidobja őt, és visszatér az én egyetlen, legjobb barátnőm. Bass-t viszont nem tudom, hogy kéne megfűzni. Egyben reménykedem vele kapcsolatban, hogy ugyanúgy észbe kap az utolsó pillanatban, mint Brooks szülinapján. Annyira jók voltak együtt! Nem csak nekünk, közeli barátoknak, de a világnak is hatalmas veszteség lenne, ha ők nem jönnek megint össze, nem kelnek egybe, nem lesz három gyönyörű lurkójuk, és nem élnek boldogan, amíg meg nem halnak. Na, jó, egyenlőre beérem azzal, ha kibékülnek, és minden olyan lesz, mint régen. Foggal-körömmel ezen dolgoztam az elmúlt hónapban, de Brian hajthatatlan. Remélem, hogy Brooks nem csinál butaságot addig, amíg nem sikerül a tervem.