Forever Young 37.rész

37.    Szeretni és érezni
A csók pillanatok alatt változott át szenvedélyes csókolózássá, majd féktelen simogatássá. Máris jelentkezett az a hatás, ami Patric-nél elmaradt. Érezni akartam őt, vágytam rá, belélegeztem az illatát, de nem tudtam vele betelni. Ekkor azonban váratlanul eltolt magától. Mi, csak álmodtam, nem is történt semmi? – gondoltam magamban. – Vagy valamit rosszul csináltam?
- Mi az? Mi a baj?
- Brooks! Nem korai ez még? Úgy értem, még csak most szakítottál Patric-kel, egy perce jöttünk össze újra, és... ez egy kicsit gyors, nem?
- Nem. Gondolkodtam, és rájöttem, hogy Patric-nek nem azért tudtam nemet mondani, mert még nem voltam felkészülve, hanem azért mert nem ő volt a megfelelő ember, akivel ezt végig akarom csinálni. Hanem te! – mondtam, és már tepertem is volna le, de ő leállított.
- Na, de én nem vagyok benne biztos, hogy ezt az eszed diktálja. Tudod, még rengeteg időnk van, nem kell semmit elkapkodni! Még csak most jön a nyár!
- De én nem tudok várni nyárig! Most akarlak! Vagy te nem...?
- Oh, olyan aranyos vagy, mikor ezt kérdezed. Én már egy éve is alig bírtam magam türtőztetni, nem emlékszel? A szülinapi bulidon. Akkor történt először, hogy azt kívántam, hogy kapjak egy kis tűrőképességet, mert a tudtam, hogy nem szabad, de képes lettem volna elveszteni a fejem!
- De nem vesztetted el! És most én kérlek rá, hogy veszítsd el! Hogy mindketten veszítsük el!
- Tudom, tudom... – tétovázott még mindig.
- Akkor meg mi a baj? Csak nehogy megint a „tisztaság” dumával gyere!
- Ne? Pedig...
- Ó, Bry, kérlek, hidd el, hogy én már nem vagyok az a szende kislány, aki egy éve voltam. Azóta rengeteg mindent megtapasztaltam, megtudtam milyen elveszíteni valakit, aki igazán fontos neked...
- Te is fontos vagy nekem! – mondta lágyan, és hátrasimította a hajamat. Vissza akartam vágni az előbbi viccelődéséért, amit elsütött.
- A macskámról beszéltem! – vetettem oda neki csak úgy, de ő vette a poént, és felnevetett. – De most komolyra fordítva a szót, tényleg nem akarok tovább várni! Szeretni, és érezni akarlak! Tudnom kell, hogy visszakaptalak! – mondtam, és könyörgő tekintettel. Erre ő lágyan, még mindig tétovázva megcsókolt. Újra, meg újra megcsókolt, de aztán megint elhúzódott. Sóvárgó tekintettel néztem rá, de ő szólalt meg előbb.
- Várj! Előtte még megtennél nekem valami?
- Mit? – néztem rá kérdőn.
- Még mindig Patric nyaklánca van rajtad... – mondta visszafogottan. – És igazából, amikor a karácsonyi forgatagban... ki akartam veled békülni, azelőtt vettem én is egy nyakláncot... Megtennéd, hogy ezt leveszed? – kérdezte, és én némán szót fogadtam. Beraktam a kistáskámba a nyakláncot és a gyűrűt is. Elővett a kabátja zsebéből egy kis ékszeres dobozt, és felnyitotta. Egy ezüst medál volt benne, amin két szív van, és egy kis részen összeér. Csodálatos! Lélegzetelállító!
- Ez a két szív összetartozik, akárcsak a miénk! Nem lett volna szabad elválasztanom őket! – mondta, és a nyakamba csatolta. – Ó, ha tudnád, hogy ezt a mondatot hányszor elpróbáltam! – nevetett. Megcsókoltam, és ő visszacsókolt. Elmondhatatlanul boldog voltam. A karjával megkerült, és ő egyből megtalálta a ruhám csatját. Kigombolta a felső gombot, majd lassan, óvatosan, figyelve a hajamra lehúzta a cipzáramat is, ami egészen a csípőmig ért. Le akartam tolni a vállamról a ruhát, de ő megállította a kezemet, és a tarkójára helyezte. Közelebb húzott magához, és a hajamba túrt. Nem tudtam velem betelni! A vállába kapaszkodtam, el ne szálljak örömömben. Átöleltem, miközben még mindig csókolóztunk. Hátul elkezdtem felhúzni a pólóját. Éreztem, hogy mosolyog.
- Jól van, jól van! – mondta nevetve, és már folytatta is, amit elkezdtem, levette a pólóját. Újra megcsókolt, immár félmeztelenül. Tenyeremmel végigsimítottam izmos mellkasát. Mindig elaléltam a látványától, de most kivételesen. Ha ez lehetséges, akkor még dögösebb, és szexibb volt, mint amire emlékeztem. Igaz, egy éktelen lila folt volt a jobb oldalán a bordáinál. Az ajkamba haraptam, és óvatosan végigsimítottam a véraláfutást. Erre ő felszisszent.
- Nagyon fáj? – kérdeztem.
- Kétségtelen, hogy fáj, de abszolút megérte – mondta, és rám mosolygott. Lerúgta magáról a cipőt és a zoknit, de azzal mind a ketten tisztában voltunk, hogy így ülve nem tudunk levetkőzni, mert egy percre sem akartam őt elengedni, az olyan illúzióromboló lett volna. Brian, mintha hallotta volna, amit gondoltam, egyből felállt, és húzott magával. A nyakamat csókolgatta, amíg én kioldottam az övcsatját. A nadrágja, amikor már nem tartotta az öv, egyből a földre zuhant. A ruhám válla is egyre lejjebb csúszott, és végül Brian végigsimította a karomat, és ezzel a mozdulattal együtt az is a földön landolt.
Rajtam a ruhámmal egyszínű melltartó és francia bugyi volt, örültem, hogy végül ezt választottam, és nem a kényelmesebbet. Persze annak is nagyon örültem, hogy végül így alakult az este. Ő ezzel ellentétben, egy The Simpsons-os bokszer alsót viselt. Gondolatban biztosan átkozta a reggeli Brian Bass-t, amiért nem egy egyszínű alsót vett fel. Furcsa módon Homer Simpson egész élethűen nézett ki rajta, kidudorodott a kopasz feje búbja.
- Látod, mit művelsz velem? – szorított magához Bry. Patric szájából szinte ugyanez a mondat hangzott el nem is olyan rég, de az nem váltott ki belőlem ilyen mély, és primitív vágyakozást. Sőt, semmilyen vágyakozást sem... És amikor ezt Patric adta a tudtomra, akkor megilyedem, most viszont sikernek könyveltem el, és azért mosolyogtam is rajta. Brian-nek a lábai is el voltak borítva kékes-zöldes-lilás foltokkal, és néhány sebbel. Már az is fájt, ha ránéztem. Brian-nel térdre ereszkedtünk, majd leültünk. Mindez alatt egyszer sem engedtem messzebb az arcát egy centinél. Hátradőltem, ő pedig követett. Egymáshoz simult a testünk, ami elindított bennem valami természetfeletti borzongást és remegést, mintha jó értelemben kirázott volna a hideg. Göndör hajfürtjeim a nedves fűbe lógtak, de egyáltalán nem volt kellemetlen. Brian a kosárból elővett egy másik paplant is, amit ránk terített. Ezután elkezdte birizgálni a melltartóm csatját. Tehát a mítosz beigazolódott. A fiúk tényleg nem tudnak mit kezdeni a melltartó-kapoccsal. Elmosolyodtam, és felültem. Megfogtam a kezét, és a megfelelő helyre irányítottam, hogy ki tudja csatolni. Egyből sikerült. Még nem vette le rólam rögtön, csak szépen komótosan. A nyakamat árasztotta el csókjaival, és egyre lejjebb haladt. A vállamon lejjebb és lejjebb lökte a vékony pántot, amíg az magától le nem esett. Brian próbált diszkrét maradni, de nem tudta rólam levenni a szemét.
- Istenem, milyen szép vagy! – mondta, megérinteni azonban, sehol sem mert. Kezembe vettem az irányítást. Hátat fordítottam neki, hátranyúltam a kezéért, ő pedig csak figyelte, hogy mit csinálok. Mikor megtaláltam, megfogtam, és a combomra tettem. Kicsi bizonytalan volt, így hát elkezdtem felfelé húzni. A kezei sokkal nagyobbak voltak, mint az enyémek, és kicsit ügyetlenül bánt velük. Próbált nem hozzám érni, de én erőszakkal is a testemhez simítottam a tenyerét. Egyre feljebb csúsztattam a kezét, de mikor elértem a rekeszizmomig önállóvá vált. Nem fogta meg a mellemet – szerintem direkt –, hanem visszafordított magával szembe, és megcsókolt. Most már átmert ölelni, és mikor hátradöntött végre rászánta magát, és megsimogatta a domborulataimat. Finom érzés volt, lágyan simogatott, én pedig reflexből szétnyitottam a két térdemet. Erre ő felnevetett, és tovább simogatott. Egy szót sem szóltunk, de mindig tudtuk, hogy mire gondol a másik. Ez a szerelem. Már egy pár perce így csókolóztunk, mikor én úgy döntöttem, hogy tovább indulok. Észrevehetetlenül, apró simogató mozdulatokkal elkezdtem lefelé húzni az alsónadrágját. Két ujjammal bebarangoltam a hátát, az összes bordáját, és a gerincét is, csigolyáról csigolyára. Biztosra vettem, hogy élvezi, mivel Homer felágaskodott egészen a köldökömig, és tűzforró volt. Lefordult rólam, és elkezdte csókolgatni a nyakamat, majd a dekoltázsomat. Az ikreim rendkívül érzékennyé váltak. Áttért a mellbimbóimra, és gondosan számolva csókolgatta a jobbat, majd a balt, nehogy az egyik féltékeny legyen. A kezét a derekamról áthúzta a hasamra, majd egyre lejjebb simogatott. A hideg rázott, borsódzott a hátam, egészen a hajvégeimig borzongtam. Apró kézmozdulatokkal a combom belső részét cirógatta, egyszerűen mámoros volt. A szája a kulcscsontom alatt időzött. Az ujjaival elkezdett simogatni „ott”. A testem legérzékenyebb pontján. Kellemes volt, de eleinte semmi különöset nem éreztem. Aztán mikor már eltelt így kb. 15 másodperc, összerándultak az izmaim, és elakadt a lélegzetem is. Soha nem éreztem még ilyet az előtt. Az egész testemet átjárta az izgalom, a remegés, mintha belém költözött volna valami kitörni készülő, természetfeletti dolog, ami felüláll a létező mindenségen, és mégis valóságos. A kéj forró hullámokban tört a testemre, és porrá zúzta gátlásaim maradékát is. A lepedőt és a füvet markolásztam, és levegő után kapkodtam. Brian elégedetten mosolygott magában, és tovább simogatott. Mikor elértem a gyönyör csúcsát kéjesen felsikoltottam. Mintha egy pillanatra megállt volna a világ, megszűnt volna létezni az univerzum, úgy tört rám ez az elégedett, már-már kielégült érzés. Brian visszatette a kezét a derekamra, és az arcomat fürkészve figyelte a reakciómat. Sűrűn lélegeztem, majd mikor kicsit megnyugodtam, hálásan pislogtam rá. Fél könyökre támaszkodtam, és megcsókoltam.
Kicsit belegondoltam ebbe az egészbe. Nekem nagyon jól esett az, amit most csinált, de vajon neki is olyan jó-e, mint nekem? Benyúltam hát az alsónadrágjának a szegélye alá. Éreztem valamit, ami nedves volt, nagyon meleg, kemény mégis puha egyszerre. Párszor végigsimítottam, és elégedetten nyugtáztam, hogy Brian is beleborzongott.
- Ne, kérlek, ne, hidd el mindkettőnknek jobb lesz, ha ezt nem folytatod. Nem bírnám ki – suttogta. Ekkor azonban eszembe jutott valami, amiről szerintem mind a ketten megfeledkeztünk.
- Brian... Van nálad óvszer? – lihegtem halkan a fülébe.
- Jaj... Brooks, én nem gondoltam, hogy ma ilyen helyzetbe kerülök... – hebegte Brian.
- Nincs? – kérdeztem kétségbeesetten, és felültem. A hajam előreborult az arcomba, és idegesen ráztam ki, majd felhúztam magamra a plédet. A táskámért nyúltam reménytelenül, mert tudtam, hogy nem lehet benne, ugyanis én nem tettem bele. De mikor visszaejtettem a táskámat, eszembe jutott, hogy anyáét hoztam el, mert az jobban illett a ruhámhoz. Hirtelen feltéptem a cipzárt, és elkezdtem kotorászni, és végül az egyik oldalsó zsebben rábukkantam egy kis négyzet alakú csomagocskára. Felcsillant a szemem, és felmutattam Brian-nek. Ő viszont egykedvűen bámulta az eget.
- Mi a baj? – kérdeztem lágyan. Brian egy szót sem szólt, csak némán lepillantott, és én láttam, hogy Homer egyre kisebb, és kisebb lesz.
– Nem tudom ezt befolyásolni – mondta csalódottan. – Nem tudom, hogy mit kéne most tennem... – nézett rám kérdő tekintettel. Felvontam a szemöldökömet, és lassan leengedtem magamról a plédet. Brian csak figyelt, és Homer szinte azonnal visszanyerte régi formáját. Végigsimítottam a mellkasomon, majd idegtépő lassúsággal áttérdeltem fölötte. Megcsókoltam a homlokát, a halántékát, a fülét, az állcsontját, a nyakát, és egyre lejjebb, és lejjebb haladtam a mellkasán, majd a hasán. Lassan lehúztam róla az alsónadrágot, és a fémes csomagocska után nyúltam. Óvatosan letéptem a kis bevágásnál, és a kezembe csúszott valami síkos, nyálkás hártya. Soha sem fogtam még azelőtt ilyet, így kissé kellemetlen volt, de eligazítás alapján tudtam, hogy kell felhelyezni.
- Bry, kérlek, tájékoztass, hogy mi jó, és mi nem az! – mondtam, és Brian rábólintott. Óvatosan két ujjam közé fogtam Bry férfiasságát, és kicsit megnyomtam, hogy lássam, mi történik. Éreztem, ahogy a kezemben lévő kemény, forró tag tompán lüktet.
- Ez... Ez jó... Ez nagyon jó... – nyögte Brian. Óvatosan hozzáillesztettem az óvszert, és egyetlen húzással legörgettem. Brian egy pillanatra megremegett, majd elernyedt.
- Kész! – mondtam, és megnyaltam az alsó ajkamat. Brian csillogó szemmel figyelte, és nagyon vágykeltőnek tarthatta ezt a mozdulatomat, ugyanis erotikától fűtve fölém kerekedett, maga alá rántott, és megcsókolt. Halkan sóhajtozott, miközben már mind a kettőnkről lekerült az alsó, így Ádám és Éva kosztümben feküdtünk egymáson. Ez a „forróság” egyszerre hozzám ért „odalent”. Brian a szemembe nézett.
- Figyelj! Én nem bírnék neked fájdalmat okozni. Úgyhogy ha úgy érzed, hogy akár egy kicsit is kellemetlen, akkor csak szólj. Ígérd meg nekem, hogy szólsz! – esketett, ami egy kicsit mulatságos volt számomra, de azért megígértem neki.
-  Ígérem! Szeretlek! – suttogtam, majd megcsókoltam, és szorosan magamhoz öleltem. Ő határozottabban is odairányította magát a megfelelő helyre, de nem mozdult. Mélyeket lélegeztem az esti, párás, vízparti levegőből. Csend honolt, mikor Bry izmai megfeszültek, ami azt jelentette, hogy ő készen állt. Megszorítottam a vállát, hogy jelezzem, hogy én is, sőt másra se vágyom, csak és kizárólag őrá! Nagyon gyengéden elkezdte egyre beljebb tolni... nos, öhömm, Homer-t, és én egyáltalán nem találtam kellemetlennek. Sőt! Ettől felbátorodva – és romba döntve minden gyengéd, finom próbálkozását – löktem egyet magamon, és fluccs! Nyakig benne voltam. Vagyis hogy nyakig bennem volt... Egy éles fájdalom nyilallt a hasamban, mintha valami elpattant volna odabenn. A fejemet hátra vetettem, és a szememet összeszorítottam. Tudatomon kívül felsikoltottam, Brian pedig kővé dermedt. A fájdalom csak egy pillanatig tartott, majd el is oszlott, ahogy jött, és egy furcsa, nedves, menstruációra emlékeztető érzés vette át a helyét.
- Istenem! Brooks! Brooks, én... Istenem! – emésztette magát Brian. Lassan ellazultam, mélyeket lélegeztem, és kinyitottam a szememet is. Az arca eltorzult volt, és idegesen kapkodta a tekintetét ide-oda, mint aki nem tudja, hogy mit tegyen.
- Brooklyn! Kérlek, mondj valamit! Istenem! Én nem... Nem kellett volna ezt! Nem hiszem el! – nyavalygott szó szerint. A két kezem közé vettem az arcát, és rámosolyogtam. Ő még ez után is aggodalmasan nézett rám, mire én megcsókoltam. Nem tudtam letörölni a képéről ezt a fancsali, önkínzó arckifejezést.
- Brian – mondtam, hátha a hangomtól megnyugszik, de ő csak újra elkezdte mondani.
- Én... én nem tudom, mit mondjak, én nem akartam, nagyon sajnálom, kérlek, bocsáss meg nekem, nagyon szeretlek, nem akartam fájdalmat okozni neked – hadarta. Ám egyik kezemmel befogtam a száját, a másikkal pedig átöleltem.
- Nyugi! Nem történt semmi! Sokkal rosszabbra számítottam, meg amúgy is! Én löktem meg magam, nem te tehetsz róla! – próbálkoztam a megnyugtatásával, de ő csak ezzel az aggodalmas arckifejezésével pislogott rám.
- De...
- Brian! Semmi de! Ez az első! És én nem erre fogok emlékezni, hanem rád! Nem mellesleg azért, mert a feleséged leszek, de akkor is tudni fogom, hogy te voltál az első férfi az életemben, és azt akarom, hogy felejthetetlen legyen! Kérlek! – sóhajtottam a fülébe suttogva. – Kérlek! – leheltem újra. Kicsit talán megnyugodott, mert az arcvonásai valamelyest kisimultak. Megcsókoltam, és ő végre visszacsókolt. Valamilyen különleges, telepatikus módon megérezhettük egymás gondolatát, ugyanis egyszerre, ugyanabban a pillanatban kezdtünk el lassan mozogni.
- Szeretlek! – suttogtam kéjtől elfojtott hangon.
- Szeretlek! – lehelte a kulcscsonthajlatomba ő is. Lassan mozgott, mégis nagy megerőltetést jelentett számomra a levegővétel. Tenyeremmel a vállát markoltam görcsösen, mert úgy éreztem, hogy ő az, akihez tartozom, és soha, de soha többé nem engedem el. Úgy éreztem, minden tökéletes, és együtt felfedezzük a tesi szerelem minden gyönyörét. Kis időbe telt csak, míg újból hatalmába kerített ez a furcsa, de csodálatos érzés. Brian izmai is megfeszültek, miközben a száját a kulcscsontom alá tapasztotta. A végső öröm és elsöprő kéj pillanatában egyszerre kiáltottuk egymás nevét a sötét éjszakába. Úgy rántott le a testi kielégültség örvénye, hogy nem volt időm arra sem, hogy felkészüljek rá. Bry megremegett egy pillanatra, majd elernyedt, és teljes súlyával rám nehezedett. Milyen tökéletes! – gondoltam, és végigsimítottam a rövidre vágott haján. Mind a ketten lihegtünk. Éreztem, ahogy dobogott a szíve. Végül Brian oldalra fordult, és még mindig levegőhiánytól szenvedve nyomott egy hosszú puszit az arcomra, én meg megcsókoltam az állcsontja alatt. Fejemet a vállára fektettem, tenyeremet a mellkasára tapasztottam, és így heverésztünk ott a fűben, és együtt figyeltük a csillagokat.