Forever Young 17.rész

17.    Jefferson and SIX
Brooklyn gondolatai...
Láttam Brian arcán azt a fájdalmas arckifejezést, amit reméltem, hogy soha nem fogok látni. Azt is láttam, ahogy Carly Rovens a nyakába borul, és azt tetteti, hogy bőg Patric miatt. Persze csak féltékennyé akarta tenni őt, és engem is. Részemről sikerült, Patric-en azonban a fájdalom legkisebb jele sem látszott. Az arca ragyogott, a szeme csillogott, mint egy kisgyereknek. Sorba jöttek az évfolyamtársak, az ő barátai, az én barátaim, akik kissé furcsa szemmel nézték a dolgot, a kosárcsapat, a szurkolócsapat, a nagyobbak, a kisebbek, a fiúk, a lányok, és mindenki. Még a tanárok is. A nap gyorsan véget ért, és mindenki nagyon szépnek találta a medálomat, amit Patric-től kaptam. De Jessica-val, és Jenny-vel volt még egy kínos beszélgetésem.
- Patric? Ez komoly? Miért pont ő? Szegény Brian így is szenved, de neked muszáj még egy lapáttal rátenned! – förmedt rám Jess.
- Jess, nem volt más választásom! – de erre olyan kérdőre vonóan nézett rám, hogy gyorsan visszakoztam. – Na, jó, lett volna, de Brian már úgysem szól hozzám soha többé, és ha most elutasítom Patric-et, őt is elvesztem. Mert nem mondom, hogy nem érzek iránta semmit.
- Én megértelek, csajszi – mondta Jenny. – Tagadhatatlan, hogy Patric jó pasi, és hogy szeret téged. És ugyan Brian is szeretett, de ha már úgy érzed, hogy ez végleg elmúlt, nem éri meg kísérteni a múltat. Ha el kell engedned, akkor engedd el! – mondta Jenny kicsit leegyszerűsítve.
- De biztos vagy benne, hogy Brian már túllépett rajtad? – nézett rám Jessy.
- Mért? Nem?
- Hát nem tudom. Szerinted ennyire szenvedne, ha túl lenne rajtad? Na meg egy teljes évig várt rád, ezt nem lehet csak úgy eldobni. Számolnod kell Carly-val is. Amint láthattad nagyon nyomult Brian-re!
- Brian mondta nekem, hogy soha nem jönne össze azzal a csitrivel.
- Te meg azt mondtad neki, hogy soha nem jönnél össze Patric-kel, azzal a ficsúrral!
- Mennyi mindent beszélt meg veled a magánéletünkről?
- Eleget ahhoz, hogy tudjam, még nincs túl rajtad.
- Hát, akkor most megkönnyítettem neki a továbblépést – és kicsordult egy könnycsepp a szememből.
- Ó! – jajdult fel egyszerre Jessy és Jenny. Elnevettem magam, mire ők is, és végül mind egyetértettünk.
Délután hazamentem, és átöltöztem abba ruhába, amit előzőleg Megan-nel, Biby-vel, és Pam-mel választottunk ki. Egy fekete ruha, amit elől fekete flitterek borítanak, és norvég minta van kirakva rajta arany flitterekből. Direkt erre az alkalomra vettem egy fekete csipkeharisnyát, és egy aranyszínű, csillogó, platform tűsarkút. Patric medálja volt rajtam, és egy vastag karperec lógott az egyik csuklómon, a másikon aranyszínű óra. Jessica kisminkelt, vérvörösre festette a számat, és felkontyolta a hajamat. Kb. úgy néztem ki, mint egy címlapsztár. Patric jött értem fél hatra, és elállt tőlem a lélegzete.
- Wow! Ez illegális! Eszméletlenül jól nézel ki!
- Te is szívdöglesztő vagy! – mondtam, és a nyakkendőjénél fogva közel húztam magamhoz.
- Vigyázz, mert még véletlenül rád vetem magam az este folyamán...  – mondta fékezhetetlen hangon. Én erre angyali kiskutyaképet vágtam, amivel olyan ártatlannak néztem ki, mint a ma született bárány. Ekkor Patric rám vigyorgott, és megcsókolt. Tiszta rúzs lett mindenhol. Ezután együtt mentünk a kocsijával a SIX-be. A SIX egy belvárosi szórakozóhely, amit mindig kibérel azt iskola ilyen rendezvények alkalmával. A zene jó, a világítás is jó, de a hangulat még nem elég oldott ilyenkor, így hát úgy döntöttünk, hogy teszünk egy kis kitérőt a suli íratlanul hivatalos bárjába, a Jefferson-ba.  A legtöbben itt kezdik a bulit, hogy megalapozzák az este jó kedélyét. Így hívtuk: Jeff. Mikor megérkeztünk, már tele volt a hely HATS-esekkel. Rendeltünk magunknak italt, és kimentünk az udvarra. Már éppen a lépcsőn mentem lefelé, és a lábamat figyeltem, nehogy eltaknyoljak a tűsarkúmban, és egyszer csak valami nagyon hideg folyadékot éreztem a nyakamban. Aztán egy pillanat múlva megcsapott a párolgó alkohol szaga, és rájöttem, hogy egy adag abszint landolt a nyakamban. Felháborodtam, és készültem leteremteni azt az alkoholistát, aki nyakon öntött, ezért felpillantottam, és ott állt előttem ő. Brian állt ott unott képpel, és az arckifejezéséhez tökéletesen passzoló hangon megszólalt.
- Pazar. (hatásszünet) Oda a piám! – mondta, és hátrahajította a feles poharát, ami ezer darabra tört szét a betonon. Erre Patric ráförmedt.
- Nyomorék bunkó! Hogy lehetsz ekkora... Inkább menj a francba! – és jól ellökte Brian-t. Ezután ő továbbállt, Patric pedig átkarolt, és odaadta a zakózsebében lévő zsebkendőt. Letörölgettem magamról a piát, és Brian után pillantottam. Ő is engem nézett, de gyorsan elkapta a tekintetét. Az asztalnál ülők felé fordultam, szemügyrevettem a társaságot. Ott ült Steve, az egyik oldalán Jess, a másikon Jenny. Jessy nyakában már a PJ-től kapott nyaklánc lógott ugyan, de nem vele foglalkozott. De PJ-nek sem esett le, hogy Jess mit csinál, sem Peter-nek, hogy Jenny. Patric mellet ugyan nagyon jól éreztem magam, de kissé feszélyezett voltam. Amit annak idején Brian megértett, azt Patric nem biztos, hogy megérti. Mármint a szexszel kapcsolatban. És azt kell mondanom, hogy ami Köztem, és Patric közt van az koránt sem szereleme! Egyenlőre legalább is nem az.
A Jeff után elindultunk a SIX-be. Mikor leparkoltunk Patric-kel, én készültem kiszállni, de ő megfogta a csuklómat.
- Brooklyn! Várj! – suttogta. – Van valami, amit tudnod kell. Két éve, azaz nyolcadikban kértem valamit karácsonyra, amit nem kaptam meg, egészen mostanáig. Sejted, hogy mit kértem akkor?
- Igen, de szeretném tőled hallani – mosolyogtam rá.
- Azt kértem, hogy szeress belém. Mikor anno elhívtalak korizni, abban reménykedtem, hogy összejövünk, de nem, és végül nyáron úgy éreztem, hogy végleg elvesztettelek. És most valóra vált, amire igazából 2 éve várok! – azzal a hajamba túrt, és megcsókolt. Nagyon jól esett, hogy ő két éve várt rám, bár neki vagy két tucatnyi barátnője volt ez alatt.
A SIX már dugig volt a végzősökkel, akik nagyon pörögtek. Az előtérben ott volt Biby, Megan és Pam, akik egy kanapén pötyögtek a telefonjukkal. Szerintem minden eseményt első kézből közvetítettek facebook-on. Leültünk melléjük, és elkezdtünk csevegni.
- Áh, itt a kis álompár. Brooklyn, tisztában vagy vele, hogy már egy éve nem sikerül lekapnom ezt a csődört, neked meg észvesztve rohan a karjaidba?
- Megan, erre nem nagyon tudok mit mondani...
- Egy mázlista vagy! – mondta Pam, és a szemével titokban Brian-t kereste.
- Úgy hallottam, hogy sokan csak a Jeff-be mennek, ide nem – céloztam Pam-nek, aki vette az adást.
- Fúj, az a hely egy hányás! Undorító! Soha be nem tenném oda a lábam! – mondta Biby. Erre Pat meg én összemosolyogtunk. „Ó, ha tudná”, gondoltam. Kis idő múlva megjelent PJ és Jessica kézen fogva. Úgy tűnt minden rendben, Jess valószínűleg lemondott Steve-ről. Ezután megérkezett Jenny és Peter, szintén idilli meghittségben. Megálltak beszélgetni egy kupacban, engem pedig majd megölt a kíváncsiság.
- Megbocsátotok nekem egy percre? – kérdeztem illedelmesen Megan-éktől, majd felálltam, és csatlakoztam Jenny-ékhez.
- Csajok! Beszélhetnénk? – puhatolóztam. Félrevonultunk, hogy kérdőre vonjam őket.
- Mi van Steve-vel? Hol hagytátok?
- Te nem is tudod mi történt a Jeff-ben? – kérdezte tágra nyílt szemmel Jenny.
- Miért? Mi történt?
- Hát az úgy volt, hogy épp ott ültünk az asztalnál, mikor megjelent... – kezdte magyarázni Jessica, de ekkor csalódott arccal az ajtóra mutatott. – Na, tessék! Éppen belejövök, mikor megérkezik a magyarázat.
Megfordultam, és láttam, hogy ott áll Steve és Byron... kézen fogva? Leeset az állam a döbbenettől! Patric odarohant hozzám, ez számára is újdonság volt.
- Te tudtál erről? – kérdezte megrökönyödve.
- Fogalmam sem volt! Nem hiszek a szememnek! – mondtam, ám ekkor még egy lapáttal rátett a két srác. Steve finoman Byron arcához emelte a kezét, és megcsókolta! Ekkor még a lélegzetem is elakadt a meglepetéstől. Köpni-nyelni nem tudtam! Az biztos, hogy ez a nap nem kevés meglepetést hozott számunkra! És akkor eszembe jutott: mi lesz Dolly-val? De mivel aznap este nem láttam a buliban, így nem aggódtam, holnap mindent elmagyarázok neki részletesen, gondoltam.
Patric-kel hamar meguntuk a hangzavart, így hát úgy döntöttünk, hogy elmegyünk sétálni. Volt a közelben egy park, ahol állt egy rácskapu. Azt beszélték, hogy azok a szerelmesek, akik lakatot tesznek rá, örökké együtt maradnak, ez okból a kapu telis-tele volt lakatokkal. Idén karácsony alkalmából a kapu tetejére egy fagyöngyöt is tettek. Patric-kel kézen fogva mentünk át a kapu alatt. Egyszer csak ölbe kapott, és elvitt egy eldugott helyen lévő fához. Varázslatos hely volt. Pat felültetett engem a fa legalsó ágára, és ő is mellém ült.
- Brooks! Nagyon fontos vagy nekem. Melletted úgy érzem, bármire képes vagyok! De attól félek, hogy benned ez nem ilyen erős, mint bennem...
- Patric! Ne butáskodj! Fontos vagy nekem! Csak még... olyan korai ez az egész. Az elmúlt két hétben nagyon sok minden történt velem, és nem igazán tudtam mindent feldolgozni. De tényleg nagyon kedvellek, és próbálok minél hamarabb helyrerázódni. Oké? – kérdeztem, és kezet nyújtottam alkukötés céljából. De ő csak összekulcsolta az ujjait az enyémekkel, és újra megcsókolt.
- Segítsek? – kérdezte érzéki, már-már erotikus hangon. A másik kezét a combomra tette, ajkát a nyakamhoz simította, és ezer meg ezer forró csókkal árasztott el, míg a tenyere egyre feljebb húzta a ruhámat. Nem hagyhattam.
- Pat... Ezt nem kéne...
- Ahh... – nyögte felhevülten Pat.  – Miért?
- Mert... nagyon hideg van. Majd megfagyok! – bátorodtam fel a hirtelen jött kifogáson. Pat kissé csalódottan ugyan, de rám terítette a zakóját, és leszökkent mellőlem a földre.
- Előre figyelmeztettelek, hogy lehet, hogy rád vetem magam... – mosolygott kacérkodva, majd engem is leemelt a faágról.
Elindultunk visszafelé, keresztül a parkon. Lassan sétáltunk, megcsodáltuk a természet szépségét. Patric tekintete azonban egy fa alá szegeződött. Jobban szemügyre vettem, és láttam, hogy ott ül egy szerelmes pár. Ismerősnek tűntek, de nem láttam sokat, mert sötét volt. Pislogtam párat, jobban megnéztem őket, és láttam, hogy ott ül Carly Rovens, és Brian-nel csókolózik. Nem szóltam egy szót sem, de nagyon rosszul esett. Sőt a szívem majd megszakadt. A gyomrom görcsberándult, a szám remegni kezdett, és a szemem is megtelt könnyel, de leküzdöttem a sírást. Most már tudom mit érzett Brian és Carly, mikor megláttak minket Patric-kel. Úgy éreztem, hogy ez teljesen más, neki nem szabadna ezt tenni, de tudtam, hogy ezt csak a szívem sugallja, az eszem azt mondja, ha én megtehettem, akkor neki is szabad. Az arcom ugyan mosolygott Patric-re, de a szemem, a lelkem sírt, összetört. Borzasztó szenvedés volt látni, hogy ő, akit szeretek ott ül, és egy másik lányt szeret. Mire feleszméltem már oda is értünk a SIX-be. Már alig voltak a táncparketten, és csak lassú számokat játszott a DJ. Nagyon fáradt voltam, a fejembe szállt az alkohol, és madzagon lehetett volna rángatni. Patric kézen fogott, és behúzott a táncparkettre. Ledobtam a cipőmet egy sarokba, mert már nem bírtam benne állni, és követtem a fiúmat. Éppen a Set fire to the rain ment Adele-től, egy nagyon lassú szám. Patric közel húzott magához, én pedig nyakába kapaszkodtam. A csípőm vonalán átölelt, és a száját egészen a kulcscsontom tövéhez simította. Csukott szemmel lassúztunk, halkan dúdoltam a zene dallamát, de egy hirtelen előtörő éles fény megzavart. A sötéthez volt szokva a szemem, így pislognom kellett, hogy felismerjem a „támadónkat”. Selma Wheelwright volt az, a suli újság fotósa, Patric osztálytársa. Patric nagyon ideges lett, mikor rájött, hogy lekaptak minket.
- Mi a fenéért nem bírtok leszállni rólunk? Sel... Istenem! Ezt nem hiszem el!
- Cs-s-s, Pat, nyugi! Semmi baj! Ne törődj vele! – és megcsókoltam, amitől lenyugodott. Ő visszacsókolt, ám ekkor újra villant a vaku. Már rándult is volna, hogy ráüvöltsön Selma-ra, de én belemarkoltam a hajába, nehogy még jobban felhúzza magát, és ez is bevált. Kimentünk a táncparkettről, otthagytuk Selma-t, aki elégedett arccal tovább bíbelődött a fényképezőgépével. Felkaptam a cipőmet, és már mentünk is volna a kocsihoz.
- Pat, megvársz, elmegyek a mosdóba. – mondtam sietősen.
- Persze!
Eltipegtem a WC felé, és mikor beléptem, hangos hüppögést és öklendezést hallottam. Mikor benéztem a fülke alján felismertem Dolly cipőjét. Jézusom, gondoltam, mit művel ez a lány? Mikor jobban körül néztem, láttam, hogy ott van April, de csak némán bólintottunk egymásnak.
- Dolly, te vagy bent?
- Menj el! – kiabált ki egy sírós hang.
- Eszem ágában sincs! – mondtam, és elkezdtem dörömbölni. – Gyere ki!
- Nem! – üvöltötte bőgve Dolly.
- Hívom a biztonságiakat! – fenyegettem meg Dolly-t, mire ő kivágta az ajtót, ami kis híján fejbevágott, aztán bekuporodott a sarokba, és tovább sírt.
- Dolly, mond el szépen, higgadtan, hogy mi történt – kértem, de inkább parancsnak szántam.
- Byron. Ma este felhívott, és szakított velem! - tört ki belőle végül. Ebből a vallomásából azt szűrtem le, hogy még nem tud róla, hogy a mi kis Byron-unk szimpátiát váltott.
- Dolly, találkoztál már ma Byron-nal? – kérdeztem nagyon higgadtan.
- Nem. Azt mondta, hogy találkozott valakivel, és egyből egymásba szerettek! Ha találkoztam volna velük egyből megfojtottam volna a ribancot!
- Nos, én találkoztam, és a ribanc nem a legmegfelelőbb kifejezés...
- Te most őt véded?
- Nem, dehogy, édesem... – mondtam volna, de Dolly-ra megint rátört egy síróroham.
- Én ezt nem értem! Mi bennem a hiba, hogy Byron nem szeret?
- Az, hogy lány vagy! – böktem ki végül.
- Hogy mi? – nézett rám Dolly értetlenkedve.
- Byron meleg! És az a ribanc, akivel összejött, az pedig Steve! – világosítottam fel Dolly-t. Ő csak kábultam ült előttem, és bámult rám. Nem tudta feldolgozni a hallottakat. Hogy az ő Byron-ja: Buzi? Ez Dolly-ra vallott.
- Steve? – kérdezte kábán.
- Bizony. Szerintem ez a világon a leges-legkevésbé fájdalmas szakítás. Persze bosszantó, hogy a srác akit szeretsz a másik nemhez...
- Steve? És ez már biztos? – vágott a szavamba Dolly, és úgy tűnt, hogy a szemeibe visszatárt az élet.
- Sajnos azt kell mondanom, hogy igen. Rossz lehet, hogy ez pont akkor derült ki, mikor veled járt...
- Ez fergeteges! És most hol vannak? – kérdezte Dolls, és azt hiszem – bár nem vagyok benne biztos – izgalom csillogott a szemében.
- Szerintem táncolnak odakint... – mondtam visszafogottan, mert azért furcsálltam a dolgot. Dolly erre felugrott, kézen ragadta April-t, és kirohant az WC-ből. Megütközve és csodálkozva néztem utánuk, de úgy éreztem, hogy Dolly hamar túl lesz ezen a Byron-ügyön. Kimentem, és belekaroltam Patric-be, majd beültünk a kocsiba, és elindultunk haza.