Történetek

Évek, évtizedek múlnak...Mit múlnak? Repülnek, hasítanak bele a jövőbe....a múltból és a jelenből vágtázva, semmit és senkit nem kímélve...Mindig a mának élünk...de vajon élünk? Vagy... csak élvezzük az élet jelen pillanatában adódó élvezeteket, örömöket, bánatokat, fájdalmakat?

– Szia kislányom, a főnökasszonyom megérezte rajtam, hogy sört ittam a munkahelyen ezért kirúgott. – hallotta Évi a telefonban. A tizennégy éves kislány épen matekórán ült, mikor csörgött a készülék. Az anya talán mert tudta, hogy a lánya órán van, gyorsan elhadarta a híreket.
– Értem anyu. – válaszolt a kislány, majd nézte a matektanár nénit.
– Évi, ha befejezted a telefont akkor légy szíves figyelj, holnap dolgozatírás lesz. – mondta a szőke hosszú hajú pedagógus hölgy.

Egy idős nő és férfi ülnek egy padon a szemetes konténer mellett.
- Igyunk egy kis pezsgőt ünnepeljünk hiszen karácsony van. - mondta a férfi. Majd ivott a pezsgős üvegből.
- Mit ünnepeljünk talán ezt, hogy hajléktalan alkoholisták vagyunk? - válaszolt a nő.

– Várjunk… te... szűz vagy? – kérdezte hitetlenkedve a lány. A fiú megint csak félénken bólintott. -Szóval én vagyok neked az első több szempontból is – mosolygott rá Mona őszintén, majd folytatta: -Ebben az esetben remélem megtisztelsz azzal, hogy megdugsz előtte! Ha én vagyok neked az első, akkor nagyon szeretném ha te lennél nekem az utolsó! Előhúzta a fiú hímvesszőjét, ami természetesen kőkemény volt. A fiú felnyögött, miközben a lány a szájába vette.

Csettintettem, mire a testem egy fénylő ezüstbúra vette körbe, majd felemeltem a karom és legyintettem. Az ezüstkeresztek lepattantak a koporsóról, ami azonnal fel is nyílt. Egy hosszú sötétbarna hajú nő ült fel benne. Szépségből semmit nem vesztett a bezárt évek alatt, talán csak a szokásosnál is sápadtabb volt. Ami meg úgy általában nem hátrány egy vámpírnál...

Az erdő elég félelmetesnek hatott, így este. Olyan halott volt. Nem lehetett hallani az avarban motozó állatok zajait, egy bagoly se huhogott, sőt még a szúnyogok jelenléte is megszűnt. Csak a mi lépteink visszhangoztak a síri csendben. Nem tudom, mennyi ideje mehettünk - az idő fogalma mintha nem létezett volna azon a helyen -, amikor a távolban egy parányi fényfoltot vettünk észre...

- Azt gondolom, érzitek, hogy romlik a birodalmunk.. Az egész föld felszín lepusztul, s kihalnak a fajok. Épp ezért, törzsekből harcosokat hívunk, hogy legyőzzük a Világnak Ártó Férgeket. - szavai hatására sok drow vörös szeme gyáván felcsillan, de nem mernek nyíltan ellenkezni.
- Hát jó.. Kiválasztom legjobb harcosomat...

Annak ellenére, hogy nem ismerem a városomban élő embereket személyesen, abból a napi 2 percből amíg a kiskutyámmal elsétálunk a házuk mellett, betekintést kapok az életükbe, ami alapján az agyam egy történetet rak össze róluk. Szeretném elmesélni a rövid történeteket, amik a szomszédaim elképzelt életéről szólhatnak.

-Oké… húúúú... Szóval levetkőzzek?-kérdezte Riley. – Ne! Kezdjük lassan és hagyjuk, hogy magától megtörténjen! Darla gyengéden simogatni kezdte Riley-t, majd nagyon finoman megcsókolta. A lány először félénken, majd határozottabban csókolta vissza. Darla lassan kigombolta a blúzát, lenyomta a melltartóját, majd Riley kezét a csupasz mellére helyezte és ott tartotta. Karen és Jenn az ágy körül mozogtak és különböző szögekből vették fel ahogy felfedezték egymás testét.

Tökös, Csongrád megyében található falu. Az első írásos említések a településről a 400 évig ideiglenesen Magyarországon tartózkodó Törökök idejéből datálódik. Miután a Törökök Beregsuránynál elhagyták az országot Tökös fejlődésnek indult. Emlékezetes momentum a falu históriájában, hogy mikor az Amerikai elnök a Tökösön nyaralt, annyira megtetszett neki a táj, hogy a falut az USA hoz akarta csatolni.