Kalandos utazás I.

Minden kezdet nehéz, de olykor a folytatás még nehezebb..

A széles főutca kövein hatalmas mén patája dobban.. Bamm- bamm.. Bamm- bamm..
S a főtér felé közelítve egyre bántóbb, egyre jobban lüktet a fejben..
Mellette épphogy nem veszik el egy dallamos hangocska.. Klapp- klapp.. Klapp- klapp..
A csatamén oldalán tűnik fel egy furcsa hátas: fehéren csillan a szőre, sörénye, farka hosszú, selymes, s furcsamód: fűzöld, mely közé barna szálak vegyülnek észrevétlen. Az állat szeme kellemes, melegbarnán tündököl, s termetre apró, alkatra mint az őz, oly kecses.
A lovasok, mint ég és föld, tűz és víz.. A hatalmas paripát egy délceg, páncélos lovag üli meg, míg társa egy törékeny, nyúlánk nő: egy elf druida.
Érdekes páros, mind fajt tekintve, mind hivatást, de a szent cél érdekében egyesülniük kell.. Egy hatalmas, legyőzhetetlen csapattá.
Ebbe a faluba is csak azért tértek be, hogy az itt élő törpök közül lesz e olyan bátor harcos, ki velük tart..

A párocskát a település egyik tekintélyes épületében fogadják. Mikor mind helyet foglaltak a tanácsteremben, és meghallgatták a falu vezetőjének üdvözlő szavait, utolsó kérdésére válaszolva, felemelkedik a lovag.
- Törpök.. - zengi mély, dörmögő, ám barátságos hangján.
- Azért jöttem társammal, hogy közöljük.. Korunk letűnni látszik, s a mi szép birodalmunk meg fog semmisülni.. Hacsak nem vágunk útnak, s törzseinket egyesítve le nem győzzük a pusztításunkra küldött szörnyetegeket. Nos kérdem én! Van köztetek oly bátor fegyverforgató, ki csatlakozik hozzánk, hogy győzelmünk után évezredekig énekekben emlékezzenek meg dicső nevéről? - utolsó szava után zajos tanácskozás veszi kezdetét, míg végül feláll egy marcona törp.
- Ő itt Rór fia, Grór. A legjobb harcosunk.. Tegyen jó szolgálatot.
Azzal vége a tanácskozásnak, s végre pihenni térnek. Másnap kora hajnalban már lovon ülnek, Grór természetesen gyalog készül nekivágni.
Már jó pár mérföldet megtettek, mikor Tarthalion lesandít a mellette léptető szerzetre.
- Ugyan már jó törp uram.. Így teljesen le fogsz fáradni.. Kérlek, ülj a jó Vihar hátára.. Ne félj jó uram, jóságos lény ő.

De Grór csak nemlegesen megrázza a fejét.
- Nem épp beszédes teremtés..- jegyzi meg Denelind csengő hangján, aki szorosan Tarthalion mellett halad apró termetű jószágán.
A férfi helyeslőn biccent, s elmosolyodik. Csendes menetelésben telnek az órák, míg végül egy olyan területre érnek, melyet rengeteg barlang tarkít, s nem kétséges: legtöbbjük a föld alá vezető járatok bejárata.
- Nem tetszik nekem itt..- szól ismét Den, s hangja megremeg.
- Hidd el.. ha lenne más út, jómagam sem erre jönnék.. De mivel ezt a népet is meg kell győznünk..
Az elf druida csak fáradtan sóhajt egyet. Menet közben körülöttük neszelnek a vadak, s bokrok rejtekéből parázsló szempárok lesik minden mozdulatukat.
- Figyelnek minket..- dörmögi Grór, s két társa meglepve fordul felé.
- Azt hittem törp uram, meg sem szólalsz..- kuncog halkan az elf, s Tarthalion sem állja mosoly nélkül..
- Érzem.. igen, én is magamon érzem égető tekintetüket..- a lovag alig ejti ki e szavakat, a föld alatti barlangjáratok rejtekéből, s a bokrokból fekete bőrű, nyúlánk lények egész hada zárja őket körbe.
- Vel’bol ph’ dos bauth? Vel’dos ph’ dos?* - szegezi nekik a kérdéseket a drow vezér, egy magas, izmos termetű hím.
- Mily kedves fogadtatás..- súgja oda Denelind Tartnak, mire az csak bólint.
A törzs vezére egyre türelmetlenebbül figyeli őket, s két kezében kéken feldereng a halálos ikerpenge egyike.
- Undossta.. öö.. kaas.. Tarthalion, Denelind lu’ Grór.*- próbál velük szót érteni a lovag. Igaz töri a nyelvet, s éppen ezért a vezér kérdőn vonja fel hófehér, dús szemöldökét, de arcán látszik, hogy értette.
- Ele dos doer dal ghil?*- érkezik a kérdés, mire a lovag homlokráncolva próbál megfelelő választ adni.
- P’wal d’*.. ööö..- itt aztán végképp elakadt, s az előtte álló sötételfet rázni kezdi a nevetés. A három útitárs kérdőn néz rá, mire az lenyugodva így szól, érthető, Közös Nyelven.
- Nahát, ti idióta felszíniek! Nem gondoltam volna, hogy ennyire jól megtudtok mulattatni..
- Te érted a Közös Nyelvet.. megállj csak..- rontana neki a hatalmas harci ménnel, de Den közbeszól.
- Tart! Nee!- hangja különös ezen a tájon, s ha nem lenne a sok drow, kik beárnyékolják az erdő minden szegletét, akkor a dallamos hangocska minden bizonnyal arany fénybe vonná a környéket.
- Áó! Kit látnak vörös szemeim.. Egy csinos elfecske, akit szívesen meg..
- Atharâl! – szakítja félbe egy mély, ám női hang.
- Ehh.. Sevir jalil! Alu ulu dosstan nou’hai!*- torkollja le fajtársát Atharâl.
- Kérem, ne most rendezzék ezeket..- mennydörgi a kelleténél is nyersebben Tarthalion, hogy legalább hangsúlyban megtorolja útitársnőjét ért atrocitást.
- Hát jó.. Tehát mit akartok tőlünk?

- Azt gondolom, érzitek, hogy romlik a birodalmunk.. Az egész föld felszín lepusztul, s kihalnak a fajok. Épp ezért, törzsekből harcosokat hívunk, hogy legyőzzük a Világnak Ártó Férgeket. - szavai hatására sok drow vörös szeme gyáván felcsillan, de nem mernek nyíltan ellenkezni.
- Hát jó.. Kiválasztom legjobb harcosomat.. Kilena! Doer ghil!*- azzal int a fák árnyéka felé.
Hamarosan halk léptek neszét vélik hallani, s a sötétből előtűnik egy drow nőstény.
- Íme Kilena.. Ő a legjobb harcosom.. no és persze egyben ágyasom is- vigyorog rútul, s vadul a nő nyakának esik.
- Vihetitek, már úgyis kezdtem unni.. – löki aztán feléjük, mire Kilena mordul egyet. Egyrészt fajtársa viselkedése miatt, másrészt, mert észrevette, hogy nem épp kellemes útitársat kapott Denelind személyében. A két nő egyforma undorral méregeti egymást, s ha nem lenne ott körülöttük senki, biztos egymásnak esnek.. Főként a harcias nőstény tűnik ádázabbnak.
- Tehát akkor indulhatunk is..- jelenti ki Tarthalion, de Kilena megragadja a köpenyét, jelezve, hogy várjon egy kicsit, majd elszalad.
- Na tessék.. most megfutamodik?- kérdi gúnyosan, csipkelődőn Den.

- Oh nem te kis felszíni ribanc.. Az én kis Kilenám sosem fut el senki elől sem..- a drow vezér szavaiból csöpög a maró gúny, és útálat szerény személyük iránt.
Hamarosan, amerre eltűnt a drow nő, arról egy hatalmas, szürke ló vágtat elő, de ez sem szokványos.. Szeme fehéren világít, orrlukaiból állandó párát prüszköl fel.. Sörénye szintén vakítóan hófehér, csakúgy, mint patája. A nő vet még egy megvető pillantást fajtársaira, majd így szól Tarthoz fordulva:
- Nos, most már indulhatunk..- szól, s Tarthalion megjegyzi magában, hogy igen kellemeset csalódott benne.. Azt hitte, hogy egy ronda, útálatosan viselkedő nőstényt kapnak, erre az első gyanúja nem igazolódott be.. Hiszen Kilena gyönyörű, - még talán elf mércével is- éjfekete bőrével, szépvágású ajkaival, vörösen izzó szemeivel, hófehér, dús hajával, telt kebleivel, karcsú derekával, formás lábaival.. falatnyi ruhában. Igen.. el kell ismernie magában, hogy igen kellemes vizuális élményt nyújt a hölgy.. Kár hogy olyan mély undorral néz három társára, hogy ha nem a küldetést végrehajtó csapat tagja lenne, Tart egész biztos rögtön levágná..
Nem épp kellemes hangulatban vágnak az út hátralevő részének.
Kilena egész álló nap drow szavakkal pocskondiázza társait, s azok Tart kivételével egy kukkot sem értenek belőle, így a nő olykor csak a férfi fülébe suttog, ilyenkor magára vonva a féltékeny Den tekintetét.. A nő jól tudja, hogy a férfival szövődött szerelmük esendő, s lehetetlen.. Hisz míg ő halhatatlan, addig a szeretett férfi idő előtt fog elhunyni, keserűséget hagyva Denelind szívében.. S most mégis.. Úgy lángol fel benne a féltékenység, hogy csak nehezen leplezi..

A harmadik nap delében viszont furcsa dologra lesznek figyelmesek.. Gyorsan harci állást vesznek fel: Grór a lovak elé áll, terpeszben, maga előtt tartva kétélű fejszéjét. Tart előhúzza hatalmas, kétkezes pallosát, s suhintásra készen tartja meg lova nyaka mögött. Den függőlegesen maga mellett tartja botját, s szemeit résnyire szűkítve figyeli az utat maguk előtt. Kilena viszont egy macska ügyességével felguggol a nyeregre, s onnan veszi először íjával célba az ismeretlen „veszélyt”. Derekán már harcra készen derengenek fel ikerpengéi, de azokat még nem használja..
Feszült várakozás percei peregnek le, s mikor már tennék el fegyvereiket, akkor tűnik fel a láthatáron egy mozgó alak.
- Leszedem, egy pillanat..- szól a drow nő, s máris felajzotta íját, lövésre készen.
- Ne! - dörren rá Tarthalion.- Még várjuk meg mi közeledik..
Kilena idegesen mordul egyet, de engedelmeskedik. Nincs más teendőjük, türelmesen várnak.
Hamarosan kiderül, ki is az illető „veszélyforrás”..
- De hiszen ez csak egy esendő, kis felszíni tolvaj..- mordul mérhetetlen undorral a lovag háta mögött Kilena. Az alak egész közel ért hozzájuk, s befékez a lovag lova faránál.
Nem kell sokat várakozni, be is futnak az üldözői, pár valószínűleg tisztes, s immár meglopott
gazda.

- Ohh.. jó uram.. Nem tudtam, hogy veled van..- nyögi döbbenten az egyik, s mielőtt Tarthalion megszólalhatna, a kotnyeles tolvaj közbepofátlankodik.
- Már megbocsáss jó gazduram.. De szerény személyem eme lovag védelme alatt áll.. Tehát jól kapisgáltad öreg.. Most pedig engedelmemmel visszavonulhattok mocskos kis tanyátokra.- szól pökhendien, s mikor a gazdák elmentek, Tar dühösen fordul felé.
- Na idefigyelj te kis tolvaj.. Hogy merészelted ezt?
- Ugyan már cimbi..- kezdene mentegetőzni, de a lovag grabancánál fogva maga elé emeli.
- Nem vagyok a cimbid.. mit akarsz, halljam.
- Jólvan na.. Bocsáss meg. Csak tudod nem volt kedvem idő előtt elhalálozni..
- Akkor talán ne lopj..- hallatszik az epés felelet Denelind szájából. Az édes hangocska egészen megrészegíti a ficsúrt, s nyájasan formálva a szavakat így szól.
- Ohh.. mily gyönyörű angyal szállt le közénk. Megtudhatnám kegyed becses nevét?
- Kegyem becses neve Denelind, és nem ajánlom mocskos szádra venni..- torkollja le, s ezen Tarthalion jót derül.. Ha így haladnak a dolgok, kedvese elnyisszantja a fiú torkát helyette is..
Sőt, a háttérből még Kilena is elismerően.. mordul.
- Inkább te mond meg a neved mocskos, kis felszíni korcs..- dörren rá, s ennyi elég, hogy figyelmét, s csodálatát most a drow nő birtokolja.
- Nahát haver..
- Khömm.. nem vagyok a haverod se..
- Mindegy.. akkor te.. lovag.. én nem is tudtam, hogy a kíséretedben ilyen jó nők vannak..
- Khömm..- a figyelem felkeltő köhintés Grór szájából hangzott el, s a tolvaj kénytelen lepillantani rá.
- Ja és majd kihagytam a nemes törpöket..- szól behízelgő hangon, mire a törp fáradtan morog egyet.
- Te meg letennél végre?!- csattan fel, mire Tart engedelmesen a földre ejti.
- Nah így mindjárt jobb is.. Merre megyünk?
- El vagy te tájolodva.. Nem jössz velünk..
- Na.. szépen kérlek.. cimbikém..
- Mondtam, hogy nem vagyok a cimbikéd…

- Akkor ó nemes lovag.. Szépen kérlek vigyetek magatokkal.. Ígérem, amit tudok, megteszem, és a tőrrel is jól bánok.. Szépen kérlek..
- Tar.. szerintem velünk jöhetne.. Elvégre minden népet összekötő küldetésben van részünk.. Kérlek.. a kedvemért..- veszi hirtelen védelmébe Den a fiút, de csak a férfi fülébe suttogva szavait.
- Rendben kedvesem.. érted.- szól a lovag, s immár a nyurga tolvaj fiút nézegeti.
- Rendben van.. Velünk jöhetsz.. De gyalogolnod kell..
- Bánom is én! Csak menjünk már!- rikkant boldogan, s immár öten folytatják útjukat, s közülük egy teljes tudatlanságban vág neki a félelmetes, halálos veszélyeket rejtegető útnak..
Öt rettenthetetlen „harcos”, kik megvédik világukat bármi áron.. Öt különböző személy: Egy lovag, ki páncéljában, hatalmas ménjén a legyőzhetetlen istenekre hasonlít. Egy bájos, sudár termetű, gyönyörű arcú, csengő hangú elf druida, kit már évezredek óta hű hátasa hordoz e széles földtekén. Egy törp, ki hol népe seregeiben küzdött szabadságukért, hol épp egy- egy bányaváros kialakításában segédkezett, most oly népekkel társul, miket faja alapból nem szívlel. Egy drow nőstény, kinek addigi élete csupa megaláztatásból, és gyilkolásból állt.. De most megváltja a világot, s különös lováról bárkit leszed 100 méteres távolságból is. S végezetül egy mindük közül kitűnő egyéniség, egy nyúlánk, fiatal tolvaj fiú, ki ha tőreivel bánna oly jól, mint nyelvével, akkor százszorta nagyobb harcos lehetne bármelyiküknél. Hogy a világ elbukik, vagy megmenekül? Az ezen az öt bátor önkéntesen múlik.

*Szabad fordításban a következőt jelenti: Mit akartok? Kik vagytok?
*Bemutatkozás: A mi nevünk…és Grór.
*Szabad fordításban a következőt jelenti: Minek jöttetek ide?
*Szabad fordításban a következőt jelenti: Azért mert
*Szabad fordításban a következőt jelenti: Hagyj békén, eredj a dolgodra!
*Szabad fordításban a következőt jelenti: Gyere ide!