Történetek

Prológus


Az emberek valósággal tomboltak a bíróságon rendezett gyűlésen. Az eseményt vezető főbíró és a polgármester alig győztek rendet tartani a teremben. - Csendet! Csendet a teremben! - Kiáltozták, de a tömeg csak nem akart csitulni. Szerencsétlen McAuley bíró azt se tudta, hová kapja a fejét. Öreg volt már ő ezekhez a nagy indulatokhoz. Valaha ő volt a környék legkeményebb, legkérlelhetetlenebb bírája, aki nem ismert sem embert sem istent, ha az igazság rendbetételéről...

- Pszt! Halkabban! Nekik biztos állásuk van, börtönőrök, közalkalmazottak, ők rendes kenyérkeresettel rendelkeznek, mindig rendszeresen kifizetik a fogyasztásukat.
- Ja, itt a szomszédban?
- Igen, a Bastille-ban. Olyan megbízható egzisztenciák, mint az erőd falai. Na, látod. Én ebből csinálok pénzt. Itt a Bastille, benne néhány homokos, néhány dilis. Minden nap jönnek a turisták, kicsit borzonganak a börtönben, aztán amikor kijönnek, mire vágynak? Hogy leüljenek kicsit és igyanak...

No, feszűtek egymásnak a fogaskerekek a zagyamba, mit lehet darátt húsbú, gombábú és tarhonyábú összehozni,...átalnéztem a hüttőbe a zőccségesdobozt es, a spejzpóc elött es spekulálgattam egy darab időt,... oszt végre valami halvány terv kezdett fogalmazódnyi bennem, így nekiállottam nagy merészen a zalkotóji folyamatnak.

Egy tragikus eset mit most elmondok, egy őrült szerelemre tett végleg pontot. Talán féltékenységből lett a hiba, s ebből lett a tragédia.

Hát, ez az idő is eljött! Íme történetem utolsó fejezete.

- Tartalom -

A könyv a sokak által ismert és kedvelt író Sir Arthur Conan Doyle regényéből Az elveszett világból merít ihletet. Abból a műből melyet már oly sokakat megihletett és kiváló új alkotások születtek ezáltal. A könyv egy vállalat ifjú örökösének kalandjait meséli el, egy olyan utazás élményeit amely végképp megváltoztatják a főhős világról alkotott képét. A jómódban és kényelemben nevelkedett Daniel számára minden adott volt egy gondtalan és kényelmes élethez de...

Az őrangyal.

- Remélem, jól érzed magad – kezdtem el a beszélgetést, miközben belekortyoltam az italomba.
- Igen, nagyon! – válaszolta. – Köszönöm ezt az egészet. Gondolom, sokat szerveztétek, mire összejött. Láttam én ma rajtad, hogy valamin nagyon gondolkodsz!
- Tényleg gondolkodtam valamin, de nem a bulin. Anya szokás szerint nem akart elengedni, mert hogy késő van, pedig elmondtam neki, mennyire fontos lenne nekem, és ő is tudja, milyen sokáig szerveztem ezt az estét.
-...

Mi kell ahhoz, hogy egy férfit kedveljenek a nők?
Bármily meglepő is, igazából nem túl sok…
Először is, ami a megjelenését illeti: ha csak egy kicsivel is szebb, mint maga az ördög, akkor már elmondhatjuk róla, hogy van valami sármja, de ha mindezeken túl még megnyerők, kellemesek a vonásai, esetleg hasonlít is valamelyik sztárra, nosza, akkor már kifejezetten jóképűnek tartjuk.
De, ez még önmagában ugyancsak kevés a sikerhez!

Oszt én közbe nyögdécselgettem, de csak finommód, úgyhogy megkérdi a dottornő:
- Fáj nagyon???
- Ááá, dehogy. Csak gondútam illik ekkicsit nyüszűni, meer úgy szép a beteg ha nyög!
No, erre ű nagyobb bátorságra kapott, oszt akkó nekijeállt a fogóval csavargatnyi, a zasszisztencijás kishőőgy meg fogta közbe a fejem, de erőst átkarúva ám a két kezivel, oszt biztatott, hogyaszongya:
- Jóvan Zoli,... ügyes vagy,.... tarcsá ki!
Hogy vajon mitű vótam én ott ügyes?...