Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Friss hozzászólások
Dewirgo: Bízom benne, itt nincs vége a...
2022-12-04 02:51
sanyi0227: ez a történet folytatást igény...
2022-11-30 18:06
Simon Golden: Folytatása következik, a címe:...
2022-11-30 08:18
BURGONYA: Te ezt tényleg mind leírtad? N...
2022-11-28 19:46
Marthy: tényleg jó volt!
2022-11-22 14:10
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Bettani adatai

Neve:
Bettani
E-mail címe:
Nem publikus
Bettani összes beküldött történetének megtekintése »
Bettani
Írásai 11 156
2639
Hát, ez az idő is eljött! Íme történetem utolsó fejezete.
2503
Hát újra ott voltam. A kerek teremben félhomály uralkodott, a falakra akasztott fáklyák épp csak pislákoltak, fényüknél a kőfal bordázata meg-megcsillant.
Nagyon nem akartam itt lenni. Már rég elmúlt éjfél, már angyalszárnyakon kellene repülnöm egy alacsony felhő felé... na jó, talán az angyalszárny túlzás, de akkor is...
2303
Pillanatokon belül a levegőben voltam, és fülemet hegyezve próbáltam elkapni a hangokat. Ekkor egy másik démon repült el mellettem olyan hévvel, hogy az általa hozott szél kilendített stabil testtartásomból. Hamar megtaláltam újra az egyensúlyom, a mellettem elhúzó démont pedig rögtön felismertem hosszú, szőke hajáról.
Utánaeredtem, a szárnyaimat sebesen csapkodtam, hogy utolérjem. Sikerült behoznom a lemaradást és másodperceken belül mellette repültem. Tudtam, hogy merre tart. Ő...
2584
Gyakran gondolok arra, hogy milyen lenne az életem, ha nem haltam volna meg olyan fiatalon. Úgy gondolom, hogy a húszas éveim elejére már benőtt volna a fejem lágya. Ha nem gyilkolnak meg, akkor fősulira vagy egyetemre járhattam volna, dolgozhatnék és akár családom is lehetne.
Lucas jutott eszembe, sőt a gondolataim nagy részét ő töltötte ki. Nem, nem tetszett nekem úgy, bár igen jóképű. Sosem tetszettek a kékszemű fiúk, Lucas szemei mégis rabul ejtettek. Egy pillanatra, nem többre......
3150
Ha az ember felejteni akar, akkor mindenféle dolgot csinál a barátaival, szüleivel, ismerőseivel, csakhogy elterelje saját gondolatait. Kipróbál számára új dolgokat, szórakozik, esetleg alkot valamit, vagy csak igyekszik más dolgokról beszélgetni a barátaival.
Hát, a démonoknál nem így van...
3240
Itt a következő rész, jó szórakozást!

"Miközben ezen gondolkodtam, észrevettem valakit. Egy ember állt a szemben lévő bérház előtt és engem nézett. Tekintete furcsa volt, mintha szánna engem.
Idegesen csapkodtam John vállát.
- Mi van? - kérdezte nem túl lelkesen.
- Azt mondtad, az emberek nem látnak minket, ő mégis engem néz - mutattam a férfi felé. John ránézett, majd újból az ég felé fordult."
2728
A szárnyait kifeszítette és már repült is. Megfigyeltem a testtartását, térdeit behajlítja és finoman előredől. Leírt egy nagy kört úgy ötven méter magasan, majd könnyedén landolt tőlem nem messze. Szárnyait ismét leeresztette. Várakozóan nézett rám.
– Azt hiszem, most én jövök – nyeltem egy nagyot, majd futni kezdtem. Úgy gondoltam, első próbálkozásnál inkább nekifutok, mintha távolt ugranék. Úgy tizenöt méter után, hirtelen elhatározással elrugaszkodtam a talajtól...
2864
– Roxane! – tárta szét a karjait és megölelt. – Már nagyon vártalak – látva zavarodott tekintetemet gyorsan hozzátette: – Ó, persze nem a halálodat vártam, hanem csak úgy téged… Na, mindegy… Üdvözöllek a Pokolban, Roxane!
– A Po… Po… - csak hebegtem, nem akartam elhinni, hogy tényleg a… a… szóval ott vagyok, ahol mondta… Ő. Még gondolatban sem tudom magam értelmesen kifejezni...