Fogasmese

No, drága kishőőgyejim és déceg urajim!
Mingyá itten van a karácson. Ajándékok mán megvéve, fa es a falnak támogatva vár a szuterinba, van még négy szép, adventi várakozással teli nap a szentestéjig.
Én meg közbe ahelyett, hogy emelkedett lélekke várakoznék, kínlódásba tőttöm a zidőmet, oszt gyűjtöm a bátorságot, hogy elindújjak végre a fogorvoshó.
Mán két hete járok hozzája, kezegeti a zeggyik begyulladt háccsó fogamat mindenféle átöblítő folyadékka,... meg sárga porokat tömköd bele, amitű olyan íze van a számnak mintha olajos géprongyot szopogattam vóna a Negró cukorka helyett,... meg zabálom marokszám a Dalacint, Augmentint, Cataflant, Donalgint, oszt bizakodom erőssen. De mosmán vége a hitemnek, hogy megmenthető e za fog. Csak ki köllene húzatni mán, hogy ne kínlóggyam át a zünnepeket és jóízűn tuggyam enni a szenteste a hatcombú sűttkácsát a pezsegős lilakáposztáva. Erre gondúva, megerősbödött lélekke oda es állítottam magamat a rendelőbe.
No, nem vót ám minden mód nélküli mulaccság. Elössző egy érzésteleníttő innyekcijó,...oszt amikó mán nem éreztem a fülemet se, akkó valami feszítő emeltyűzés egy olyan hidegen csillogó, a dottornő markába jól beleillő fémszerszámma, ami leginkább egy T bötű alakú, hegyesvégű pajszernak nézett ki.
Oszt én közbe nyögdécselgettem, de csak finommód, úgyhogy megkérdi a dottornő:
- Fáj nagyon???
- Ááá, dehogy. Csak gondútam illik ekkicsit nyüszűni, meer úgy szép a beteg ha nyög!
No, erre ű nagyobb bátorságra kapott, oszt akkó nekijeállt a fogóval csavargatnyi, a zasszisztencijás kishőőgy meg fogta közbe a fejem, de erőst átkarúva ám a két kezivel, oszt biztatott, hogyaszongya:
- Jóvan Zoli,... ügyes vagy,.... tarcsá ki!
Hogy vajon mitű vótam én ott ügyes? Talán attú, hogy tátva bírtam hagyni a számat, meer ahhó azé köll egy bizonyos ügyesség, ammán bizonyos. Mindenféle bufla embörök biztossan nem bírgyák csak úgy minden előképzettség nékű, kitátani a szájukat akkorára, hogy tíz lépésrű bele lehessen tanálni a vajas zsömlével.
Kitartani meg persze kitartottam, meer a kitartást aztat egy ilyen elvhű szésőjobbódali ideológijájú embör mint én, Szálasi emlékiratajibú tanújja, meg gyakorógassa es sokszó magátú, szóva kitartottam én,...csak ippeg egyre magasabb fejhangon gyütt a torkombú a hang kifele. De a fog, az nem ám a helyirű, a kurvannyát a zágabogas gyökerinek.
Erre a dottornő kedvesen kérdi:
- Ennyire fáj??? Aszittem megen csak illembű kijabálol! No,.. akkó aggyunk egy ultrát nekije!
No, mégeggy innyekcijó (gondulom ez valami ultraerős), még tíz perc ücsörgés kint. Pedig nincs es anná rosszabb, mint ülni egy fogorvosi váróba a narancsszínű műanyag egyenszéksoron, nézni a zőőd falat, és hallgatnyi közbe hogyan sivít benn a fúrógép. Iszonyú e za hanghatás még akkó es, ha bízvást tuggya a zembör, hogy mostan nem a zű fogába fog belemarni a fúrófej, és nem a zű orrát fogja facsarnyi a zégett csont szaga.
Bémentem ujbú,... megen gyütt a csavargatás, fejlefogás, biztatás. Mongyuk mosmán azza meg vót spékelve, hogy pozitív iránymutatást is adott a kedves kis zasszistensnő, miszerént:
- Mingyá kinn van Zoli, mingyá! Na most mán mingyá,...de télleg mingyá!
Eztet úgy két percig mondotta es folyamatost e za drága kishőőgy, így tartván bennem a zerős lelket ami ugyan mán meggyávult némileg bennem úgy gerinctájon, ahun gyorsan bír növekenni ilyen helyzetbe a zuccucsomó.
Osztán eccő csak éreztem egy marhanagy rándíttást, valami olyan erőve, mintha a fél fejemet nekicsapták vóna a kocsma pirostéglás kerítésfalának,... oszt akkó kigyütt végre télleg a za nyüves fog.
Ekkicsit még köpköttem a vért a zuccán a zsebkendőbe, de legalább a sajgó fájás, ami mán hetek óta kínozott, no az biza a mútt homályába enyészett. Csak ippeg a nyevemme kitapogatva éröztem, hogy mostan van egy akkora kráter a zínyembe, amibe bele lehetne lapátúnyi egy talicska sódert, oszt még akkó se vóna teli.
*
No, emútt a víg karácson, örűhettem es vagy egy hétig, hogy rendbe van mindön mán a számba, heged a zínyemen es a nagy lyuk befele szépen, amikó hirtelen a rizseshús evése közbe, eccő csak olyan csikorgásokat éröztem.
Elössző aszittem, tán a rizs között vót egy maradék kiskavics. De hamariba kiderűtt a zegyik assó fogacskámbú eccerűjen kiesett a tömés, annak a keményrésze kavarog ottan. Nem vót kis darabka, meer akkora lyuk támadott a fogamba hirtelennyébe, hogy belefért vóna a Kelemen Annácska bal mellye olyan féligformán.
No, én ugyi egésségem megóvásába oly jeles állámpógárként el es mentem másnap a rendelőbe újbú, ahun a drága kis asszisztensnő igen kedves vót velem. Mongyuk én es az vótam hozzája tavaly, amikó ű kerűtt bé hozzánk a kórházba kisműtétre. A kéz kezet,... teccenekértenyi? Így műkszik a magyar egésségügy,...oszt ebbű kifolyólag igön hamari időpontot kaptam tülle, nem egészen három hetet köllötött csak várgyak.
No, ez a zidőpont ippegpont a mútt hét péntekjire esett,...ottan es vótam fél kilencre a váróterembe, ami aztat jelentette, hogy mán hajnali nyolc órakó föl köllötött kejjek, amikó még szinte sötét van.
Be es híttak,... igaz csak fél tízkó (de hát ez es benne van a pakliba a magyar egésségügybe, szóra se érdemös mán a dolog).
Oszt kérdi a dottornő mi a bajjom mán megen, meerhogy nem rég vótam nála, ugyi, huzatni a rosszját.
No emondom a problémát,..ű meg faggatózik, hogy fáj e é a fog? Mondok nekije, hogy egy szemet se fáj, nem es érzékeny semmirese, csak ippeg kicsit zavar engemet, hogy mikó eszek, akkó a fogam belsejibe fél rántotthúsok meg szál kóbászok tűnnek el olyan nyomtalanú, mint a röpüllők a Bermuda háromszögbe.
No, aszongya:
- Akkó bétömjük, oszt reméjjük a legjobbakat!
Becsületire legyen mondva, megkocogtatta, bele es piszkát azza a kampósvégű fémizéva amit ezek a fogdottórék mindég a kezükbe tartanak,...meg olyan nagyonhideges vattát es nyomott bele próbábú, de semmi reakcijóm nem vót rája. Úgyhogy csak úgy innyekcijóska nélkű furkágatta kicsinyt, oszt benyomkotta ilyen fehér pasztavacakka, oszt addig lámpázgatta míg belekötött. Azza bocsájtott el, ha bármi gond vóna, gyüjjek ám vissza hirteleny.
No, szép es vót, jó es vót egész nap a fogacska, örűtem es nekije, hogy rendbe minden megen a szám belsejibe.
Hanem szombaton dógoznyi vótam nappalosba,...ekezdett ekkicsit fájni, olyan jelzészerű lüktetésse,..oszt rájakezdte mégjobban,..aztán mán amolyan komolyformán. No bekapkottam estig mán két Cataflant, de azé csak éreztem hogy lüktet.
Este mán alig bírtam vacsorálnyi otthon, pedig a zasszonkám a zegyik kedvencemme várt, meer sörös csirkét alkotott sűttkolompérral. Oszt éjje még négy Cataflant beszedtem, ráadású egy gesztenyepüré csomagot es kivettem a fagyasztóbú, meer annak olyan jól kézbefekvő, négyszöges alakja van, oszt aztat nyomkátam kívürű a pofámra, hogy hüccse. No, eztet addig csinyátam míg fő nem óvatt a gesztenyepüré (kölkejim nagy örömire, akik másnap vígan bepuszilták tejszínhabba), ...akkó mögpróbátam ekkicsit alunni, de altatóva se nagyon ment a dolog.
Hajnali hatkó mán fönn kuruttyútam, a zasszonkám meg morgolódott, miszerént e zaz zegy nyomorútt vasárnapja van amikó aludhatna nyugottan tovább, de én főkajtatom ahogy csörtetek ide-oda mint a sebzett viziló a nádasba. Ekkó mán néha tíz körömme mögkapartam a falat is kínomba, (meer úgy hallottam, hogy az jó a fogfájásra) úgyhogy körbenézelőttem a ziternetyen: hun es van vasárnap regge ügyeletes fogorvos?,...Naná, hogy csak Dunaújvárosba! No, ennek a fontos informácijónak a birtokába bépattintottam magamat a kocsiba, oszt odarepesztettem, hogy a hét órás kezdésre első legyek. Az es vótam, de a doktornő csak fé nyolcra libegett bé. (Szóra se érdemes, ez es belefér a magyar egésségügybe).
No aztán közöte vélem, hogy ű biza nagyon sajnájja a dógot, de én a lakóhelyem szerénti nyilvántartás alapján nem a zű vonzásköribe való vagyok, így aztán nem es fizet utánnam nékije a Tébé,...ezér nem es csinyál ingyé nékem semmitse. Hijába montam, hogy azé ennyi beleférhetne a nyomorútt magyar egésségügybe, hogy a helyi kórházi dógozót azé kezejjék mán területenbelülinek, ű csak kötötte a kutyit a karóhó, hogy uccsenem. Mondok nekije:
- Drága dottórenő! Háá ez nekem itten csak egy afféle buta háccsófog. Nem olyan mint a zessők, amik ugyi, ha mosolyogok, akkó azok lássák a tévét es, meg könyvet es néha, ...szóva vannak olyan félművvetek legalább, hogy tuggyák, hogy csak akkó fájhatnak ha területen belülijek. Legyen mán olyan szíves, hogy akkó legalább szójjon rája erre a zostoba hátulsó fogra, hogy ne fájjon addig amég nem ér területen belüli fogorvos közelibe!
No, erre azé csak-csak megalkuttunk hatezerbe, hogy annyiér mán belenéz a számba, oszt etünteti a fájdalmat. Eztet a célt mongyuk két perc alatt el es intézte, meer adott egy innyekcijót, amitű úgy elzsibbadt a fél pofám, hogy aztat se éreztem vóna ha nagykalapáccsal csapkoggyák. Oszt vártam még egy negyedórácskát odaki, amíg űk megkávéztak a zasszisztens kishőggye ( ez megen olyan beleférős dolog, meer az tudvalevő, hogy egésségügyi dógozó -segédápolótú kórházigazgató főorvosig- reggeli kávé és cigi nélkü eccerűjen nem indul be), oszt közbe megbeszéték a szombat estéjük hogyan es telt. A vékon ajtón mindön szó kihallik, így megtuttam legalább, hogy a mutatósforma kis molettszőke asszisztencija mán a péntek esti buliba mögösmerkedett egy jóképességű szöghajú fijatalembörre, akinek kék Opelja van, oszt a buli után főment hozzája, hogy mögigyanak valami édeset, és aztán üzekettek még szombaton es egész nap-egész éjjel, mint a pirosszemű kalifornijaji nyulak. A dottórenő pedig a szombat esti film alatt vasalt ki két kosár ruhát plussz a zágyneműket, a férjinek legyütt a lábujjkörme, amit még nyáron ütött bé a Sparba a bevásárolókocsi ajjába, és ma ebédre pulykasültet hozott magának paradicsumsalátával, de a gyereknek csinyát porbú pürét hozzá, meer az aztat szereti.
No, így mikó minden fontost kitárgyatak, mög a kávé es mögivódott, akkó azé mán csak behíttak újbú engemet. Elössző es a drága dottórnő fúrt ekkis lyukacskát a kétnapos friss tömésbe, belényútt egy ilyen valami csavarós izéva, oszt eccerűjen kitépte a zideget a fogambú, de úgyám, hogy ottan rezegett a bűnös ideg a zeszköz végin, mint a kukac a horgon. Aztán mán csak kitörűgette a lyukat ilyen kis hengeres valamikke, oszt belerakott egy gyökértömést, meg ekkis fehérizéval lepecsétőte a lyukat. Írt fő antibijotikumt, meerhogy aszongya, igön jó kis gyulladásba van a zegész állkapcám, ezé a Dalacint szeggyem, napi háromszó amég el nem fogyik a dobozbú, oszt ne törőggyek véle ha napota nyóccó gyün rám a szapora. Csak majd utánna azé egyek meg pár bifidusz efenziszes élőkuttúrás yoghurtot, hogy helyregyüjjön a bélflórám amit oly sikeresen tönkretesz majd a zántibijotikum.... oszt várgyak türelmessen, meer még egy darabig amég el nem múlik a gyulladás, addig biza fájni fog a fog. Csak nem olyan nagyon.
De nem a fenétnem! Mongyuk írt fő egy jó fájdalomcsillapíttót es,...oszt ha naponta beveszek belülle hármat, akkó télleg nem fáj nagyon,...de anélkűű,...
*
Szóva drága kishőőgyejim és déceg urajim,...még lehet folytatása a mesének minden irányba....akár mégegy újabb foghúzásos történet es kitellik belülle....teccenekértenyi?