Debi94 adatai

Zöld táj, színes házak és a kék ég fogadott. A házak között gyerekeket láttam. Először azt hittem álmodok, ezért megdörzsöltem a szemem és újra kinyitottam. A táj semmit nem változott. „Még mindig álmodok!” gondoltam. De nem. Minden túl valóságos volt. A napsütés, a meleg, a szúrós kis kövek a tenyerem alatt, a színek, és a támaszom érintése.
Nagyon megijedtem. Hol vagyok? Hogy kerültem ide? Mi történt velem? Mitől ájultam el? Mit fognak itt velem csinálni?

A csapatból az egyik fiúval egyre többet voltunk kettesben. Szerettem vele lenni. Jó volt vele beszélgetni, és ő mindig figyelmesen hallgatott. A leggyönyörűbb tájakat is vele fedeztem fel. A többiekkel sokszor összefutottunk egy rejtett tavacska partján, és elmeséltük az élményeinket.

- Remélem, jól érzed magad – kezdtem el a beszélgetést, miközben belekortyoltam az italomba.
- Igen, nagyon! – válaszolta. – Köszönöm ezt az egészet. Gondolom, sokat szerveztétek, mire összejött. Láttam én ma rajtad, hogy valamin nagyon gondolkodsz!
- Tényleg gondolkodtam valamin, de nem a bulin. Anya szokás szerint nem akart elengedni, mert hogy késő van, pedig elmondtam neki, mennyire fontos lenne nekem, és ő is tudja, milyen sokáig szerveztem ezt az estét.
-...