Néztem a csillogó szemeidbe, és nem akartam elmondani, nem akartam elrontani!
Féltem attól, hogy sírni látlak, és nem akartam! Szerettem volna, hogy te mindig boldog legyél mellettem. Soha ne tudd meg milyen érzés szenvedni, s legyőzni a bánatot. Nem akarom, hogy megtudd, mennyi kínt őriz még a szemem fénye, mely kicsordulna, csak egyedül lehetnék! Mindent, ígérem, mindent mi neked fájhat, eltemetnék!
Csak fuss most el, egy kicsit, hagyj egyedül, majd én legyőzöm, mi szívedbe sebeket karcolna, s talán elvéreznél. Szívemből lassan kicsordul az utolsó csepp is érted. Tudom, hogy te sosem kérted. Azt mondták nekem mégis, odafönn az égiek, én téged védjelek! Láthatatlan voltam, de mégis ott álltam melletted, minden nehéz pillanatban, és éreztem, hogy hallod miként suttogom a füledbe az élet titkait. Nem akartam, s most mégis látom elgyengültél...
Könnyeid áztatják arcodnak gödreit, s én szél vagyok, felszárítom minden egyes cseppedet, nehogy gyengének lásson a világ! Felszáradt könnyeid emlékére, én leszek a nap, mely simogatja megtört szívedet.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
2025-05-07
|
Fantasy
fordítás .... Eredeti történet: ADD SPICE TO TASTE .... Szerző: PJRH
2025-04-30
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Hirtelen ágrecsegést hallottak. Felkapták íjaikat, hogy rögtön lőni tudjanak a medvére. De a bokrokból három ló tűnt elő. Az egyiken Nabaha, a másikon Jeny ült a harmadikat meg kötőféken vezették. A két lány teljesen ki volt pirulva. Ruhájuk rendezetlen volt...
- Beszélhetnénk négyszemközt? - kérdezte az orvos.
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
Hozzászólások