Néztem a csillogó szemeidbe, és nem akartam elmondani, nem akartam elrontani!
Féltem attól, hogy sírni látlak, és nem akartam! Szerettem volna, hogy te mindig boldog legyél mellettem. Soha ne tudd meg milyen érzés szenvedni, s legyőzni a bánatot. Nem akarom, hogy megtudd, mennyi kínt őriz még a szemem fénye, mely kicsordulna, csak egyedül lehetnék! Mindent, ígérem, mindent mi neked fájhat, eltemetnék!
Csak fuss most el, egy kicsit, hagyj egyedül, majd én legyőzöm, mi szívedbe sebeket karcolna, s talán elvéreznél. Szívemből lassan kicsordul az utolsó csepp is érted. Tudom, hogy te sosem kérted. Azt mondták nekem mégis, odafönn az égiek, én téged védjelek! Láthatatlan voltam, de mégis ott álltam melletted, minden nehéz pillanatban, és éreztem, hogy hallod miként suttogom a füledbe az élet titkait. Nem akartam, s most mégis látom elgyengültél...
Könnyeid áztatják arcodnak gödreit, s én szél vagyok, felszárítom minden egyes cseppedet, nehogy gyengének lásson a világ! Felszáradt könnyeid emlékére, én leszek a nap, mely simogatja megtört szívedet.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
2025-09-06
|
Történetek
Anna lassan lépett be a meleg, gyertyafényes szobába.<br />
A lágy zene, a levendula illata...
2025-08-23
|
Horror
A Szibülla Könyvének eltitkolt sorai és egy ősi, véres tőr a főhős családi múltjának legmélyebb,...
2025-08-21
|
Merengő
Zuhogott az eső és fújt a szél. Gini a vörös, rövid hajú nő egy késel a kezében kiment az...
2025-08-15
|
Horror
A Szibülla Könyve, egy ősi, görög írásokkal teli füzet nyitja meg a kaput a főhős múltjának...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2004-05-16 00:00:00
|
Egyéb
De ha tényleg szeret? Megvár. És megvárom. Megvárjuk egymást, addig a pillanatig, amíg elveszünk egymás tekintetében. És amikor, - mint mikor elalszunk, és ébredünk, hogy a kiesett álmok mikor is jöttek, - megcsókoljuk egymást. Az lesz a szerelem. Mikor csak odahajolok, és egy apró csókot pihegek az ajkaira. Mikor átkarolom, és kiráz a hideg, mikor megremeg a kezem. És nem érdekel, hogy izzad a tenyerem, hogy a hajam kócos, hogy őt is rázza a hideg...
Ez a lány az egész életét maga irányította, olyan magabiztosnak tűnt, hogy azt bármelyik férfi elirigyelhette volna. Most mégis éreztem benne valami bizonytalanságot. Egy pillanatra megálltam és éreztem, hogy remeg alattam. Megsejtettem, hogy ez nem csak a szeretkezésünknek szól. Tartott valamitől. Elemeltem a fejem és az arcára néztem. Már csak egy fiatal lány volt, pont olyan, mint bármelyik...
Hozzászólások