Történetek

- Hát tudod mit csinált.
- Meg..
- …csalt, igen. Hazudott. Hát rossz bélyeg lett. Így az ember inkább elfelejti a szép dolgokat, és csak a rosszakat látja. Lefényképezve.
- Hogy...
- értem? Szóval, ha eszembe jut, akkor egy-két lábon járó rossznak gondolom. Vagy fénykép-rossznak...

Harry és Ginny azonnal hátra fordultak, s most megpillantották a zaj forrását, mely a bokrok felől közeledett feléjük. A bokrokat széthajtva és a fák takarásából előlépve egy tucat kentaur vágtatott a tisztás felé, hogy társaik segítségére siessenek. Az első roham egyszerűen átugrott Harryék feje fölött és a halálfalókra rontott, lábdobogásukkal megrengetve a földet...

E nap sorsfordulót hozott mindkettőnk életébe, heti rendszerességgel szerettük egymást. A gond abból származott, hogy férje buszsofőr volt és a menetrendhez kellett igazodni. Ez azt jelentette, hogy mikor tudtuk viszi a buszt, mi akkor találkoztunk. Igaz ez bennem némi feszültséget okozott és nem voltam igazából önmagam...

Az Éden nagyon termékeny hely volt: víz, növények és állat is akadt bőven. A közösség valóban békés volt és kiegyensúlyozott – bár néha túl elvont volt Nittynek, aki szerette volna kicsit egyszerűbben szemlélni a világot.
Nitty gyorsan beletanult az alapképességek használatába. Képes volt kis koncentrációval búvópatakokat, és vaksötétben utakat találni. Megtanulta meghallani az infra- és ultrahangokat. Akaratlagosan ki tudta szűrni a zavaró ingereket, amik a környezetből érkeztek....

Apukám mindig azzal büszkélkedett mindenkinek, hogy az o fia mar hat éves korában mondta, matematikus akar lenni, mint az anyukaja. Nem tudom, valóban emlékszem erre, vagy csak annyiszor mondtak mar nekem, hogy elképzelem, amint mondom Apunak? Igazából nem is érdekes.
A következő emlékeim mar azok, hogy egy asztalnál ülök, Anyukám mellettem volt Apukámnak, testverem az agyon sír, Apukám pedig folyamatosan zúdítja a mocskot a nyakunkba...

Vajon mért változik az élet olyan könnyen, és gyorsan? Egy perc alatt mindenünket elveszíthetjük, ami egyszer fontos volt, és van, mikor mindent megkaphatunk, amit fontosnak tartunk. Miféle különös, kifürkészhetetlen játékot űz velünk az Élet? Mi a célja? Tanítani akar bennünket? Vagy csak bábúk vagyunk az Élet furcsa bábszínházában?Aki jól viselkedik, azt megjutalmazzák, a gonosz pedig megkapja a büntetését? ...

A mágus feladata az volt, hogy megölje a megzavarodott Eroest. A dolgot sikeresen véghez vitte, s mikor látta ellenfelét holtan a földre rogyni el is ment, amilyen gyorsan csak tudott, így nem vette észre azt, ami ezután történt...

Milliárd évekig tartó harc kezdődött. Tűz és Jég - a Gonosz és az Eső istene között... ha ez egyik a legteljesebb mozdulatlanságba próbálta dermeszteni az atomokat, a másik több ezer csillag energiáját szabadította fel pillanatok milliomod része alatt. Jégkristályok pattogtak szét, s tűntek el sebesen a sötét űrben, lángok csaptak fel, s aludtak ki hirtelenül. Szétolvadt a jég, izzani kezdett a kőzet-köpeny... a következő pillanatban pedig felrobbant a bolygó...

A színpad előtt szorosan fényképészek hada villantották az akkukat, közben pedig szólt a zene és az ének. Soulness úgy érezte, mintha nem is a földön lenne. Szárnyal, miközben dalol az ismeretlen embereknek. Azoknak az embereknek, akiknek az életét köszönheti. Kitörlődött a fejéből Mia, a feljelentés, a gondok, a fájdalmak, az emlékek. Sőt még az az érzés is, amit Micha pillantása hordozott magában a koncert előtt néhány perccel...

Egy idő után aztán nem bírtam tovább: megszólítottam őket. Válaszolgattak is lassan, kimérten, időnként keresve a szavakat. Kiderült, hogy kisegítő iskolába jártak, most pedig szociális járadékot kapnak. Szülőkkel élnek mind a ketten.
Mit csinálnak napközben, miért kell menniük felülvizsgálatra, ki az, aki a pályaudvaron várja őket? – ezekre már nem tudtak pontosan felelni...