Csodák Világa (1-3)

Egy hatalmas terület található messzi világokban. Egy gyönyörű, csodálatos terület, mely ezer arcát mutatja feléd. A csendes békés erdőtől kezdve a a gyilkos sivatagig mindent meg lehet találni. Ez a terület méretileg a világ nagyságával egyezik, hiszen a világon él, de mi csak egy részét nézzük, amely 3 észak Amerika nagyságot tesz ki. Ez a Csodák Világa nevet kapta.

1. fejezet

Necron
Egy hatalmas terület tehát, ami elterül ebben a valóságon túli világon. Ezer arccal. A területet egy hatalmas hegységrendszer vette körbe, s így elzárva tartotta az egészet. Itt éltek papok, varázslók, druidák, harcosok, lovagok és persze polgárok is. A legjobban kedvelt munka a varázsló volt. Mindenki varázsló szeretett volna lenni, de csak azok lehettek akikben megvolt rá a képesség. Sok nagy hatalmú varázsló is élt a Világban. Az egyikük Eroes Necronas. “Csodaország” egyik legnagyobb, legerősebb mágusa volt. Egy 45 év körüli szakállas, kedves jó humorú, jóképű férfi volt. Imádták a nők, de rendületlenül kitartott felesége, Elizabeth mellett. Imádta a nőt, aki csinos is, okos is, és kedves is volt. Ők voltak a tökéletes álompár. Mindenki irigyelte őket, és volt, aki olyannyira, hogy megölte a szegény asszonyt. Ezért a gyilkost kivégezték Helrou városában. Eltemették valahol. Eroes ezek után egy nővel sem váltott szót, és félni kezdte a halált. Rettegett tőle. Évekig élt magányban, remeteként, és teljesen megváltozott, olyannyira rettegett mindentől, s mindenkitől, hogy közveszélyesnek bizonyult, ezért úgy gondolták ideje, hogy a mágus nyugovóra térjen, s álomra hajtsa a fejét örök álomra.

Egy kiképzett fiatal varázslót küldtek oda, ki a Hedvig Rembould nevet viselte. A mágus feladata az volt, hogy megölje a megzavarodott Eroest. A dolgot sikeresen véghez vitte, s mikor látta ellenfelét holtan a földre rogyni el is ment, amilyen gyorsan csak tudott, így nem vette észre azt, ami ezután történt. Ugyanis Eroes annyira félt a haláltól, és annyira élni akart, hogy félelme felébresztett benne egy elfojtott erőt. Ez az erő felélesztette őt, visszahozta a halálból. Lelki egyensúlya visszabillent, de testileg eltorzulttá vált. Órák teltek bele, mire felfogta mi történt vele, így csak órákkal az ébredés után nézett bele a tő tükrébe, hogy lássa magát. Azt ami megmaradt belőle. Szemei vörösek voltak, arca holtsápadt maradt, ajkai feketék, fogai szinte virítottak az ajkak között. Fél orra hiányzott, és az álla is eltorzulttá vált. Szörnyülködve hanyatt feküdt a földön azon merengve, hogy talán jobb lett volna meghalnia. Hosszú órákig tartó merengések eljutott oda, hogy azért él, mert így volt elrendeltetve, így hát felállt és elindult az úton, de akármerre ment, az emberek megijedtek, elfordultak tőle. Ettől mérges lett, s az az erő mely megmentette az életét újra feltört lelkében. A haraggal ez az erő kiteljesedett, s ahogy a kelet felé ment az útjában lévő temetőknél a halottak kikeltek sírjukból és követni kezdték. Mire keletre ért a fekete földekhez, szívében gonoszság, bosszúvágy ült. Örült a csatlakozóknak, akik ekkor már voltak pár ezren. Keleten négy város épült fel, amit az élőholtak készítettek Necros, Undeed, Unlife, és UnHoly. A legfejlettebb Necros volt. Itt lakott Eroes is aki később nevét Necronra változtatta meg. Az élőholtak tisztelték őt, a hatalmát. Necron a Csodák Világának egészét akarta, s ettől a pillanattól kezdve ő uralkodott keleten, s tőle félt az egész Világ.

2.fejezet

Lirieni Akadémia
29 éve. 29 éve rettegnek Necron hatalmától. Városok állnak az oldalára, s városok kezdenek harcot ellene nap mint nap. De a legtöbben feladják... majd újra kezdik. A legkitartóbb város a Csodák Világának legfejlettebb városa Lirien volt. A város a nyugati határon, az egyik, a legmagasabb, hegy 2. legmagasabban fekvő fennsíkjára, s az - onnan lefelé lankás - hegyoldalra épült. A fennsík érdekes elhelyezkedésű. Nyugatról egy meredek, vízszintes sziklafal található, mely a másik a felső fennsík széle. A többi részről a város a fennsíkon és a lankás hegyoldalon fekszik, hatalmas erős fallal körülvéve. A város nem túl zsúfolt, utcái szélesek, csatornázottak, házai szépek, és mindegyik egyedi. A legszebb a főteret körülvevő házak. A főtér a város legmagasabb pontján, a vízszintes sziklafal előtt áll. Közepén egy gyönyörű Istennőszoborral. A sziklafallal szemben áll a templom. A szobor éppen rá néz, s vigyázza nyugalmát. A sziklafal sem csupasz. Egy szépen megmunkált, gyönyörű díszítéssel ellátott kapu. A kapu egy barlangjárat bejárata volt, amely a fennsíkra épült kastélyba vezetett fel. A kastélynak, mely régen királyok otthona volt, csak ez az egy bejárat van. Ma akadémiának szolgál. Itt tanulnak a papok, varázslók, lovagok, harcosok, druidák, azok, akik már kijárták az alapfokú iskolát. A Lirieni Akadémia, mivel így nevezték, a legjobb volt a sok felsőoktatási intézmény között. Az akadémia kastélya több részből állt. Először is maga a kastély 6 emeletet foglalt magába. Az első 2 emeleten voltak a termek, edzőhelyek, a maradék 4 adott szállást a tanulóknak, és a tanároknak az iskola idő alatt. A 3. emeleten voltak az első, és másod évesek, a 4. emeleten a harmad és negyedévesek, az 5. emeleten pedig az ötödévesek és végzősök laktak. Az 1 emeleten voltak a harci termek, a 2. emeleten pedig a mágia használatos termek. Az akadémia ebédlője az első emeleti nagyteremben volt, míg a könyvtár a kastély egyik 10m magas széles kerek tornyában, aminek a bejárata a 3. emeleten volt. Vécé minden emeleten találhatók voltak, s a tanári a 6-kon volt, a tanári szállásokkal együtt. Minden lakó emeleten (kivéve a 6-kat), kétszemélyes szobák voltak. Minden szoba ugyaúgy nézett ki. Nem voltak nagyok. Volt bennük két asztal, két ágy, két szék, egy kandalló egy kanapé, és néhány szekrény a ruháknak és a könyveknek. Az évfolyamokban csak ott volt különbség, hogy az egyik oldalon az egyik évfolyam a másikon a másik évfolyam lakott. A kastély mint mindig ma is ott pompázott fenn a hegy tetején várva az őszt, hogy diákokkal teljen meg a kastély, a tanulás elkezdődjön, és a boldogság kacagás töltse be egész Lirient.

3.fejezet

Nyári szünet a faluban
Harry nem emlékezett rá mikor volt utoljára ilyen jó reggele, de hogy tökéletes volt, abban biztos lehetett. Felkelt hófehér ágyneműs ágyából, és álomittasan kinézett az ablakon. A szokásos táj került szeme elé: a betonozott utca, a szembe lévő házak, de legalább nem ugyanolyanok voltak mind. A lámpák rendíthetetlenül álltak a helyükön... az egész olyan unalmas volt. Harry elhúzta a fátyolfüggönyt az ajtó előtt s lenézett az utcára. Meglepetten húzódott vissza, mivel észrevett valakit az utcán, a házuk előtt elmenni. Nem is akárkit. Egy gyönyörű éjfekete, enyhén hullámos hajú lány sétált az utcán, s felnézett az ablakra. Mikor észrevette Harryt rámosolygott, majd továbbment. Harrynek megdobbant a szíve. Pontosan tudta ki az a lány, hiszen évfolyamtársak voltak, de úgy tűnt a lány nemigen vette még észre. Harry gyorsan vissza sietett az ágyához, rendbe rakta, majd átöltözött. Belenézett a tükörbe, és kezébe vette a fésűt. A tükörből egy jóképű fekete hajú, zöldszemű srác nézett vissza rá. Ő maga. Ehhez a jóképűséghez még elég magas is volt. Belenézett újra a tükörbe, majd letette a fésűt anélkül, hogy használta volna. Kilépett a folyosóra, majd tett néhány lépést a lépcső felé, ugyanis a ház hálószobái a felső emeleten voltak. A néhány lépés után megállt, és bekopogott. Egy nyekergő fiúhang válaszolt a kopogásra.
-Jaj! Anyu hagyjál! Aludni akarok még! - Harry nem felet, csak óvatosan és csendesen benyitott. Az ágyhoz lépkedett és ránézett a szőke fiúra aki teljes kényelemben aludt az ágyán. Harry megfogta a takarója végét, majd felkiáltott, és a kiáltás közben lehúzta a fiúról a takarót.
-Ki az ágyból Daniel! - teljes siker: a takarót sikerült teljesen lehúzni a fiúról, aki így takaró nélkül sötétkék pizsamában feküdt az ágyán. Hátára fordult, majd Harryre mordult.
-Tűnés kifele, mert... jaj! - Harry ráhajította a takarót, majd kisietett a szobából becsukta az ajtót, és a folyosón lévő harmadikon is kopogott. Egy bársonyos kedves lányhang válaszolt.
-Mindjárt kész vagyok Harry. - s pillanatokon belül meg is jelent az ajtóban egy szőke egyeneshajú, középmagasságú rendkívül csinos lány.
-Daniel? - kérdezte kíváncsian amikor lépett ki Harry mellé. Egy fehér pólót és egy farmernadrágot viselt. Harry nem válaszolt rögtön, hanem kissé kuncogva az ajtóra mutatott.
-Még alszik... vagyis aludt, még fel nem ébresztettem. - mondta, és elindult a lépcső felé. - Gondolom nemsokára kijön, csak... - nem fejethette be ugyanis a negyedik ajtó is kinyílt és egy 40 év körüli nő lépett ki rajta. Hosszú vörös ruhája selyemként lebegett a föld felett, fekete hosszú haja be volt kötve lófarokba, és zöld szemeivel a két kamaszra nézett.
-Harry, Daisy... már fent ilyen korán?
-Jó reggelt anya... - köszöntötte Harry, majd hozzátette. - Dolgunk lenne ma... már ha az unokatesó felébred a nap folyamán. - Danaiel és Daisy ugyanis Harry unokatestvérei voltak. Harry szülei, Erik és Anett Jhons, és Erik nővére Írisz és férje Peter Wilson is itt laktak, akár csak két gyermekük. A 17 éves, Harryvel egyidős, Daniel és a 15 éves Daisy.
Harry édesanyja elmosolyodott, majd elindult a lépcső felé, amerre a két gyerek is. Együtt sétáltak le az első emeletre, ahol már Írisz készítette a reggelit. Mikor a 3-as csapat leért a konyhába a nő mosollyal köszöntötte őket. Lerakott 7 tányért az asztalra, majd az omletteket arra pakolta. Daisy és Harry leültek az asztal széléhez Anett pedig elkezdett segíteni sógornőjének a reggelit készíteni, és mosogatni és egyebeket, majd egyszerre csak a hangja is meghallatszik. Erősen erélyesen.
-Fiúk! Erik, Peter, Daniel! Gyerünk ébresztő...
-Ennyit a koránkelésről – jegyezte meg Daisy Harrynek, mikor észrevette, hogy Daniel sincs itt.
-Ja... – válaszolt csendesen Harry, és nekikezdett a kiadós reggelinek. Daisy ugyanígy tett. Mire végeztek a reggelivel Erik és Peter is leértek. Daniel még mindig nem volt sehol. Irisz csendesen körülnézett, majd Daisyhez lépett.
-Daisy, kérlek nézz utána a bátyádnak... Harry te is mehetsz! Húzzátok ki az ágyból. – Harry Daisyre nézett, majd elmosolyodott, és rákacsintott.
-Inkább nem, mi megyünk... Ha rájön, hogy itt hagytuk, akkor máskor nem kel fel későn. – felállt, és az anyjára nézett. – Finom volt a reggeli, Daisy?
-Mehetünk – válaszolt a lány örömteli hangon, majd ő is felállt. Harryvel együtt kiléptek a házból. A ház kívülről hófehér volt, és egyszerű. Az ablakai párkányán piros cserepes virágok ültek. Daisy és Harry kisétáltak az utcára, majd a járdán elindultak az erdő felé. Az utca lassan megtelt boltba indulókkal, és egyéb járókelőkkel. A falu vége felé tartottak már, mikor a reggeli lány, aki Harryre mosolygott, szembe jött velük.
-Szervusz Harry. - köszönt mosolyogva, majd megállt mellettük, ahogy Harry és Daisy is megállt. A lány ránézett Daisyre, majd őt is köszöntötte. - Szia Daisy.
-Szia Luthine... - köszönt vissza elpirulva Harry.
-Szia Luthine. - szólt mosolyogva Daisy is. - Milyen a nyarad? Nem gyakran látni téged nyáron itt, idén nem mentetek hosszabb nyaralásra? - Harrynek úgy tűnt Daisy és Luthine már elég jól ismerik egymást.
-Nem idén nem... az iskoláig hátralévő időt itthon töltöm... ha gondoljátok néha összejöhetnénk... - mondta majd az utca másik oldalára nézett át. Harry követte a pillantását, és meg is látta egy másik évfolyamtársát, akivel jó barátságba voltak. Egy 17 éves feketehajú középtermetű srác volt az és jó láthatóan Luthine Elsonnek integetett. A lány visszaintett, majd rájuk mosolygott.
-Majd beszélünk, most mennem kell, de ne felejtsetek el szólni, és és Michael szívesen veletek tartanánk, még talán Eliot is... sziasztok! - azza átfutott a másik oldalra és megölelte Michaelt. Az ölelés után kéz a kézben távoztak.

-Ti nem sokat beszélgettek igaz? - kérdezte Daisy, miután Luth elment.
-Sajnos nem igazán... pedig... - nem folytatta.
-Tetszik? Igen kedves és szép lány... illene hozzád. Összehozlak vele... - mondta elgondolkodva. - Úgyis dobni fogja Michael Markovicot... méghozzá Eliot miatt. Nem tudnak kiegyezni a lányokon Luth pedig meg fogja unni...
-Luth? Beceneve? - kérdezte Harry. Az alatt az 5 év alatt míg az iskolában tanult csak őt nem tudta jól megismerni, mindenki mást az évfolyamban már jól ismert. Kíváncsian nézett Daisyre, aki egy mosoly kíséretével válaszolt Harrynek.
-Igen... hívd te is így... különben szerintem tetszel neki. – Harry elpirult, és tovább indult, Daisy követte őt, és senki sem szólt egészen addig míg el nem értek az erdei útig.
-Merre tovább? – Kérdezte Daisy, mivel az erdei út ketté ágazott el.
-Ha jól emlékszem... jobbra, legalábbis... igen jobbra.
-Dan, tiszta dühös lesz! - szólt kárörvendően Daisy, mikor elindultak jobbra. Hosszan sétáltak az úton anélkül, hogy megszólaltak volna, mígnem elérték az erdő mélyebb részét. Az egyik tisztáson, egy nagy tisztáson egy fa állt, valahogy magányosan. Törzse nagyon széles volt, és deszkák voltak rászögelve, mintha lépcső lenne a fa tetejére. Harry felnézett a fára. A két vízszintesen növő vastag ágára egy faházat építettek fel. Egyszerűt, de nagyot.
-Az új klubhelység. - Szólt Harry és felmutatott a fára. - Egész takaros, nem gondolod?
-De tetszik... fel kellene menni? - tette fel a költői kérdést Daisy, majd Harry után elindult fel a fára. A faház egy kis terasszal kezdődött, ami a padló volt az ajtó előtt. Harry kopogott. Vártak néhány percet, s mivel senki nem felelt benyitottak. Legalábbis nyitottak volna, de az ajtó nem engedett. S nemhogy nem engedett, még meg is szólalt.
-Név? Jelszó? - kérdezte dörmögő hangon.
-Harry Jhons vagyok... és a jelszó... hát...
-”Papok járkálnak az éjszakai szélben,
Varázslók mellett elsuhannak,
Papok és druidák a természet ölében,
Harcos lovagok itt vannak.” - Daisy szavalta ezt a verset, majd hozzá tette. - Daisy Wilson. - Az ajtó lassú nyikorgással kinyílt. Harry és Daisy beléptek, de Harry csodálkozva nézett a lányra.
-Honnan tudtad?
-Rick a klub főnök, és ez a kedvenc idézete. Millermé Gergon : Lirieni Akadémia.
-És ezt honnan tudod:
-Hát vele járok... - mondta elpirulva, majd szétnézett a faház belsejében. Egy asztal 6 szék.

Ennyi volt a bútorozás, és 6 ágy is volt, megvetve. Az ablakokból jó kilátás nyílt a tisztásra mindenfele. Harry leült az egyik székre. Daisy követte példáját és vártak. Nem sokára lány kacaj csapta meg a fülüket. Két lány lépkedett fel a lépcsőn. Bekopogtak. Harryék nem válaszoltak, mivel tudták az ajtó úgy is kiszűri a betolakodókat.
-Név? Jelszó? - hallatszott a dörmögő hang.
-Amy Merin, és Victorine Derír. A jelszó... hát...
”Papok járkálnak az éjszakai szélben,
Varázslók mellett elsuhannak,
Papok és druidák a természet ölében,
Harcos lovagok itt vannak.”
-Rendben. - Ezzel az ajtó kinyílt és a két lány belépett. Az egyikük, Amy, egy hosszú fekete hajú rendkívül csinos lány volt. Szeme, akárcsak Harryé, szép zöld volt. Arcán mosoly jelent meg ahogy meglátta Harryt, és Daisyt. A mosoly inkább az első személynek szólt, mint a másodiknak. Amy közép magas volt, és Harry osztálytársa. Oldalán Victorine állt, aki Harry évfolyamtársa volt. Szemei zöldeskékek voltak, és akárcsak Amy és Harry ő is 17 éves volt. Haja hasonlított Daisyéhez, szőke volt, de valamivel hosszabb. Ő magas volt, nem sokkal magasabb Amynál, de magasnak számított. A két lány beljebb lépett és leült egy-egy székre. Amy zöld csillogó szemeit Harryre emelte és megszólalt, bársonyos hangján. Harryt elkápráztatta a lány szépsége, mint mindig. Ilyenkor eszébe sem jut Luthine, hiszen Amy elérhetőbbnek tűnik.

-Szia Harry, Daisy. Hogy telik a nyaratok?
-Sziasztok. - Köszönt a két, már bent lévő, Harry kicsit fojtott hangon. - Elég jól, kicsit unatkozunk. Daniel pedig... hát kíváncsi vagyok mikor ér ide...
-És hogy Rick mikor ér ide... - szólt álmodozva Victorine, de mikor Daisyre nézett, gyorsan hozzátette. -... hiszen ő a klub főnök. - Daisy csendben megköszörülte a torkát. Tudta ugyanis, hogy Vic fülig bele van esve a vele kb. egy magasságú, barna hajú évfolyamtársába. A fiú acélszürke szemei nem csak Daisyt varázsolták el.
-Szerintem nemsokára itt lesz. - szólt végre Harry és levette a szemét Amy mosolyáról. - De azért kinézek. Hátha Daniel eltévedt. - szólt és felállt. Amy is felállt.
-Veled tartok, ha nem zavar. - szólt, s mivel Harry nem adta jelét, hogy zavarná, így együtt kimentek. Lesétáltak a fa elé, és kémlelték az erdőt. 10 percig nem szóltak egymáshoz, s a csendet végül Amy törte meg.
-Tudod... Harry, köhöm... jó fej srác vagy. - szólt, Harry ránézett. Teljesen zavarba hozta a dolog.
-Kösz. - ennyit tudott kinyögni. Tudta, hogy mondania kéne valamit, valami bókot, de nem jutott semmi frappáns az eszébe, így végignézett Amyon, és elnyomott egy mosolyt.
-Csinos vagy ma.
-Kösz. - most a lány jött zavarba láthatólag. Harry nem tudta, hogy kéne folytatni. Viktoriára gondolt, és arra mennyire szeretné, ha ő állna itt, de Amy is szép volt, és Ő is tetszett Harrynek, még ha nem is annyira, mint a másik fekete lány. De Luthine Michaellel jár.
-Amy...
-Igen? - kérdezett gyorsan a lány, majd rájött, hogy talán meg kellett volna várni Harry mit mond, mert a szó végét elharapta.
-Arra gondoltam... - itt megállt egy pillanatra. Elgondolkodott, vajon jó e amit tenni akar? Annyira rossz nem lehet. - Eljöhetnél velem holnap... tudod én holnap megnézem a... - itt megint leragadt, mit nézzen meg, mi érdekelheti a lányt? - … a virágfesztivált... nincs kedved...?
-De igen! Épp van is két jegyem... már ha, nem tudom neked van e...
-Hát ma akartam megvenni...
-Ma már nincsenek jegyek...de nekem van kettő... akkor elmehetnénk együtt... és...
-Oh, csak nem minket vártatok? - szólt egy hang az erdőben. A fa közelében Daniel, a szőke magas srác, és Rick jelent meg. Vidáman odaléptek Harry és Amy mellé. Rick vetett egy kaján vigyort.
-Dúl a L’mour?
-Hülye! - jelentette ki Amy. - Csak beszélgettünk, vagy tilos?
-Oh, ha egy fiú és egy lány beszélget... - szólt somolyogva Daniel, de Harry közbevágott.
-Nem is tudtam, hogy közted és Daisy között is dúl a L’mour. - szólt mérgesen, majd elindult fel a faházhoz.
-Az más...
-Ha egy fiú és egy lány beszélget... - ismételte Danielt Amy gúnyosan. Mind felmentek a faházba elkezdték az első klub ülést.

Másnap reggel Harry szintén korán kelt, de se Danielt, se Daisyt nem keltette fel. Leszaladt a konyhába, ahol nagy meglepetésére már az édesanyja a reggelit készítette. Gyorsan köszönt.
-Jó reggelt anya.
-Jó reggelt Harry, mi ez a koránkelés?
-Elmegyek Amyvel a virágfesztiválra.
-Daisy nem megy veletek? Vagy Daniel? - kérdezte bujkáló mosollyal.
-Nem, ők sosem kelnek elég korán hozzá.
-Randi? - kérdezett rá aztán végül, mikor Harry felállt.
-Valami olyasmi... - válaszolt kitérően, majd kilépett az utcára. Az előző nappal ellentétben most a másik irányba vette az irányt. Végigsietett az utcán, mikor beleütközött Luthineba, és Michaelbe.
-Harry! - kiáltott fel mosolyogva Luth.
-Sziasztok. - szólt zavartan Harry, majd kikerülte a párt. - Bocsássatok meg, de sietek.
-Rendben. - Luthine hangjában Harry csalódottságot vélt felfedezni, még visszanézett, de már egymás karjaiban sétáltak tovább az utcán. Végigsietett még 3 utcán mikor meglátta Amyt. Farmerbe és egy kék felsőben várta Harryt. Harry odarohant.
-Szia, nagyon sajnálom, hogy késtem... - szólt hozzá.
-Semmi baj... induljunk. Ha jól tudom, nincs messze. - szólt, és elindultak. A fesztivál a város melletti hatalmas réten lett megrendezve. Mire Harry és Amy odaértek már kolosszusok voltak virággal feldíszítve. A jobbnál, jobb virágillatok terjengtek a réten, és a szebbnél szebb virágok, és az azokból összerakott költemények elkápráztattak mindenkit. Harryt és Amyt legalábbis nagyon. Az egész napot a virágfesztiválon töltötték. A Harry egy csokorra való rózsát gyűjtött össze Amynek, mikor egy rózsás kocsi, rózsákat dobálva elhaladt mellettük. Amynek tetszettek a rózsák. A fesztivál után beültek egy kis étterembe a város szélén. Harry meghívta egy könnyű ebédre a lányt. Nagyon jól érezték magukat egész nap. Délután hosszú sétát tettek az erdőben, felnéztek a klubhelységbe, de nem volt ott senki. Estefelé hazaindultak. Harry készségesen hazakísérte a lányt, a házukhoz, és egy puszival elbúcsúztak, aztán Harry hazaindult. Nem talált senkit se otthon. Se Daniel, se Daisy, se Peter, se Írisz, se pedig a szülei nem voltak a házban. Felment hát a szobájába, és csendesen olvasgatni kezdett. Az olvasás közben érezte, hogy elnehezül a szemhéja, így nemsokára elaludt könyvvel a kezében.

A következő napok gyorsan teltek. Harry az idejét vagy Amyvel, vagy az unokatestvéreivel töltötte. A július nagyon hamar eltelt. Augusztusban, már készültek az iskolába, de még semmi értesítést nem kaptak. Az értesítés Harry és Daisy születésnapja előtt 2 nappal érkezett meg, ugyanis egy napon születtek 2 év különbséggel. 3 levelet egy furcsa figura hozta. Egyik délután csöngetett be. Írisz kinyitotta az ajtót.
-Szerbusz Charles... bejössz?
-Nem még 325 levelet kell kézbesítenem. Itt van a szokásos 3 levél.
-Immáron 2 utoljára... legalábbis remélem. - elvette a leveleket, majd miután Charles távozott becsukta az ajtót. - Harry, Daniel, Daisy!
-Tessék? - nézett ki Harry a konyhából. - Daisy és Daniel most nincsenek itthon.
-Tessék Harry a leveled. - Harry elvette a vaskos levelet, majd kinyitotta. Kivett a papírok közül egyet:

Tisztelt Harry Jhons Úr!

Örömmel tudatom, hogy a Lirieni Akadémia 5. évfolyamának vizsgáit sikeresen letette. A vizsgák eredményét a levélben elküldtük. Az iskola szokásosan augusztus 31-én kezdődik. Ezen a napon este 8 órakor kérem jelenjen meg az akadémia étkező termében. Az idei felszerelés listát szintén mellékeltük a levélben.

Tisztelettel:
Peter Peger

-Na? Milyenek lettek a vizsgáid?
-Még nem néztem meg. - Harry kivett egy másik papírt is, majd hogy nénikéje is hallja felolvasta.

A Lirieni Akadémia 5 évfolyamában Harry Jhons vizsgáinak eredmény:

Átkok: 5 5 -Kitűnő
Átkok kivédése: 5 4 - Jó
Fejlesztő varázslatok: 4 3 - Közepes
Támadó varázslatok: 4 2 - Elégséges
Varázslófajta tan: 3 1 - Elégtelen
Harci képzés: 4 0 – Botrányos
Megj.: A vizsgán megbukott ha: Elégséges, elégtelen, vagy botrányos eredményt mutat fel. Ebben az esetben a tárgyból utóvizsgát kell tenni január hónapban.

-Egy közepes a többi kitűnő és jó, nagyon jó, örülök... látom az elmélet nem nagyon meg neked...
-Hát nem igazán... - válaszolt, és kivett még egy papírt.

Lirieni Akadémia 6. évfolyam Varázsló kaszthoz szükséges iskolai felszerelések listája:
Elíz Becrem: Átkok VI.
David Flubn: Defenzív mágia III.
Morgan Dorris: Támadások felsőfokon I-II kötet.
Gill Mire: Minden amit tudni kell egy varázslónak
Denim Miw: A varázsló fajták és jellemzőik VI.

Harry lerakta a 3 levelet a konyhaasztalra. Írisz elvette és átnézte a venni valókat.
-Jővő héten beugrunk Lirienbe. A születésnapotok után.
-Rendben. - Harry kivette az utolsó papírt is.

Kedves Harry!

Te vagy az egyik, akit szeretnék értesíteni arról, hogy a tanévben a Magico Mágusképző Tanoda megrendezi az iskolák közötti versenyeket. Mivel a Lirieni Akadémia mint te is tudod mindenkit akit tud kitanít, így a mi akadémiánk minden lehetséges kategóriába nevezett. Az egyik a varázsló kategória. 12 személyt választottam ki a 6 évfolyamból. Mindegyikből kettőt, de csak egyikőtök indulhat a versenyen. Azt szeretném, ha te is, mint mindenki akit kiválasztottam a maradék idődben nézd át az eddig tanultakat, neked könnyű dolgod lesz a többiekhez képest, mert majdnem befejezted a tanulást. Különben a másik személy Amy Merin a te osztályodból. Tehát tanulj!

Peter Peger

u.i.: Sok új tanárotok lesz, de a kasztvezetők nem változtak.

-Az mit ír? - kíváncsiskodott Írisz. Belelesett a papírba. - Mi az?
-Idén megrendeznek valami iskolák közötti versenyt, és a tanárom beletett abba a 12 személybe akik közül kikerül ki képviseli a varázslók közül az Akadémiát. Amy is bent van meg még néhányan. Minden évfolyamból 2-en. Peger Professzor arra kér, hogy nézzem át amit tanultam... az elméletet, de hát...
-O! Harry nem is tudod... tudod sok iskola szereti az elméleti tudást is összemérni, mert azt hiszik, ha ők az elméletet megnyerik... még ha a diákok nem is ismerik a gyakorlatot. Ne is törődj vele, nézd át, az ajánlom. A szüleid?
-Ha jól tudom fenn vannak a könyvtárban – mondta Harry. Írisz elindult felfelé a lépcsőn. A könyvtár vagy amit könyvtárnak neveznek egy dolgozó szoba volt. Hamarosan Anett és Erik lejöttek.
-Hallom megkaptad a vizsgaeredményeket. - szólt az Anett. Harry egy könyvet olvasott már ekkor, csak odanyújtotta az a papírt, amiről úgy vélte a vizsga eredmények vannak rajta.
-Szép... szép. - szólt Harry apja. - Jó munka, de a vizsga eredményt is megnézném... - Harry felnézett. Apja az egyik nyári házi feladatát tartotta a kezében.
-Hopsz! - szólt, majd az asztalon papírok közül kikereste az eredményeket. - Épp a nyárra feladott leckét írom... tessék. - átnyújtotta a papírt.
-Szép... nagyon szép. Bár javíthatnál, de lényegesen jobb, mint tavaly. - szólt Anett. Harry szúrós tekintettel ránézett, majd egy hatásos mozdulattal becsukta Elíz Becrem: Átkok V. című kötetét. Lassan összeszedte a papírokat. Szépen sorba tette az 5 A/4es lapra írt dolgozatot, és beletette a könyvbe. A másik két levél még mindig ott volt felbontatlanul. Harry már nagyon kíváncsi volt rá, hogy unokatestvérei merre járnak, de nem sokat törődött vele, felment a szobájába, és betette a könyvet a komód fiókjába. És helyette elővette az Átkok kivédése V. könyvet. Most jutott eszébe először, hogy vajon mért lesz új könyv. Eddig az Átkok kivédéséből tanultak, s pont az utolsó évben térnek át? Peger Professzor az írta sok új tanár lesz, tehát ez a magyarázat. Kinyitotta a könyvet a 257. oldalon.

-Az elhárító átkok. - motyogta maga elé. Majd sóhajtott egyet. És elkezdett írni az első fehér lapra. AZ ELHÁRÍTÓ ÁTKOK HASZNÁLATA. Ez volt a cím. Egész délután ezt írta, minél hamarabb túl akart lenni a nyárra szánt feladatokkal. És ez volt az utolsó. Nagyon kíváncsi volt, vajon Dan, és Daisy mikor akarják megcsinálni. Este 6 körül Harry lement a konyhába, ahol az édesanyja és a nénikéje a vacsoráról vitatkozott, de ahogy Harry belépett azonnal meg tudtak egyezni.
-Apa és Peter? - kérdezte Harry Anettet.
-Dolgoznak, délutáni munka. - Erik és Peter a Csodák világában egy kis falu őreiként dolgoztak. Harry apja ugyanis pap volt, a nagybátyja pedig lovag.
-Daniel és Daisy nem jött még haza? - kérdezte a két kinyitatlan levélre nézve a tűzhely fölötti párkánykán.
-Nem, de ha nem érnek haza 8-ig... lesz nemulass – mondta mérgesen Irisz, majd mind a ketten nekiláttak a vacsorának. Harry kiment a konyhából, és a házból is. Aznap most először. De a kapun nem ment ki, hanem a házhoz tartozó kertbe sétált át. A kert füves részén volt egy pad. Erre a padra leült, és a felhőket figyelte. Már hat óra volt, így lassan elkezdett sötétedni, így még érdekesebbek lettek a felhők. De azok 20-30 perc alatt kiszállingóztak az égről, így a tiszta égbolton Harry immár a csillagokat fürkészte, egészen addig, amíg meg nem szólalt bentről egy hang.
-Vacsora! Harry! - a fiú felkelt a padról, és elindult a házba. Amikor belépett a konyhába az órára nézett. 8 óra 23 perc volt, és Daisy és Daniel sehol.
-Kikapnak. - mondta Írisz, mintha kitalálta volna Harry gondolatát. - Gyere Harry finom vacsora. - Mind a hárman leültek az asztalhoz. A vacsora tényleg finom volt. Sült csirkecomb, valamiféle krumplis körettel. A fűszerezése nem evilági volt. Miután befejezték a vacsorát Harry segített elmosogatni, és elpakolni, majd 9 óra körül felment a szobájába. Olvasgatni kezdte azokat a könyveket, amik a versenyhez kellenek. Olvasás közben aludt el.