Emlék

Akkor menjünk a Pintesbe, mondta feleségem. Az előbb említett vendéglő tulajdonképpen egy pince volt a város jobb éttermei közül, ahol lehetett táncolni, enni-inni, vagyis mulatni.
Hetek óta terveztük, hogy megünnepeljük házassági évfordulónkat, végre ma elmegyünk.
Késő őszi este kellemes klíma csak a denevérek és a csillagok uralták az eget. Az utcán egy-két részeg és néha fel- fel bukkantak párok, akik szintén úgy döntöttek a szombat estét valahol egy vendéglőben töltik el.
Beértünk a vendéglő „vonzáskörzetébe”az utca egyre jobban sűrűsödött a mulatni akaró emberektől. Bementünk a pincér kissé tolakodón, körbeugrálva, mint aki a jattra utazik kerített asztalt. Viszonylag jó helyen a táncparketthez közel. Rendeletünk és abban a pillanatban feltűnt egy volt kolléga enyhén spiccesen-dülöngélve.
Illedelmesen köszönt, bemutatkozott, utána a következőt mondta átkarolva vállamat. Ugye nem haragszol? Ugye nincs gond? Néztem, mint ahogy az értetlenek néznek. Erre Ő megszólal ismét „hát az Andi tudod az Andi”!
Feleségem néz, nem érti Ö sem, hála az égnek gondolom.
Mivel agyamig már eljutott kiről van szó, gyors reakcióm következtében, hallom hangom, gyere igyunk meg valamit a pultnál! El kell tüntetnem ezt a hülyét, mert lebuktat az asszonynál gondoltam magamban. Nőmtől elnézést kértem és egyúttal jeleztem, lerázom ezt a részeget, ő megértően bólintott.
Miközben eldülöngéltünk a pultig, mondom neki, hogy Te nem vagy normális! Lebuktatsz az asszonynál? De Ő, mint akinek agyát elbódította a bűntudattal kevert alkohol, csak mondta a magáét. S végre megértettem miről is van szó.

Képzeletben visszamentem az időben arra a munkahelyre, ahol együtt dolgoztam spicces ismerősömmel. A vasgyár egyik üzemében, ahol dolgoztak kivételesen nők is, javítottuk a darukat.
Ezek a nők többnyire adminisztratív munkát végeztek, de volt néhány, akik a forgácsoló csoportban voltak. Ebbe a csoportba jött egy nagyon széparcú de kissé molett fruska. Később kiderült, asszony és van neki egy kislánya is.
Mint minden ilyen szituba a férfiak (velem együtt) úgy mond rászálltak a fiatalasszonyra. Mindenki Őt akarta!
Emlékeimben élt még az is hogy bizony voltak szerelmi konfliktusok is a korábbi munkahelyi szerelmek bizony bele inogtak, féltékenységi jelenetek is adódtak
Nos talán szerencsémnek tudható be de Andi kiválasztott magának. Egyre többet beszélgettünk, sőt együtt mentünk ki-be a gyárból.
Kollégáim dicséretére mondva, bár figyelték e munkahelyi románcot, de egyik sem akarta lecsapni a kezemről.
Egy szerencsés véletlennek köszönhetően az első szeretkezésünk meg is történt.
Egyik alkalommal kisebb sérülés érte kedvenc kolléganőmet, az üzemorvos haza küldte. Igen ám, de ki kíséri haza? Nekem volt kocsim és azzal voltam, hát természetesen én voltam a kedvezményezett.

E nap sorsfordulót hozott mindkettőnk életébe, heti rendszerességgel szerettük egymást. A gond abból származott, hogy férje buszsofőr volt és a menetrendhez kellett igazodni. Ez azt jelentette, hogy mikor tudtuk viszi a buszt, mi akkor találkoztunk. Igaz ez bennem némi feszültséget okozott és nem voltam igazából önmagam. Talán tíz esetbe fordult elő, hogy loptuk a szerelmet. Vágytam egy nyugodt körülményre, ahol kedvünkre szerethetjük a másikat.
Eszembe jutott egyik ismerősöm, ki egy közeli faluban lakott. Megkerestem és elmondtam problémám. Meglepően toleráns volt s mivel ő egyedül lakott s ritkán volt odahaza ezért még a háza kulcsát is oda adta.
Alig vártam a napot, mikor ki tudok menni Andival, a helyszínre, nagyon nagy vágyakozás volt bennem.
Munkaidő után kocsiba ültünk és gyerünk ki falura. Ahogy oda értünk látom ez nem az a nap, amire vágytam. Ácsok lovagoltak a ház tetején és cserélték a cserepet. Ismerősöm, nagyon szolgálat készen, beljebb tessékelt bennünket és rövid beszélgetés után magunkra hagyott.
Az ácsok a tetőn mintha tudták volna, mijáratban vagyunk, mégjobban kezdték püfölni a ház tetjét.
Rövid viaskodás után úgy döntöttünk elmegyünk és próbálkozunk a természet lágy ölén.
Elbúcsúztunk. Szemem sarkából láttam az ácsok kaján vigyorát-pokolra kívántam őket.
Kocsiba ültünk, teljesen tanácstalan voltam hova menjünk. Andin látszott, nagyon feszült én kissé szégyelltem magam. Legszívesebben hazamentem volna, de a vágy a dolgozott. Kitaláltam, hogy A…. fele vesszük az irányt, így kisebb kerülővel megyünk haza.
Titkon arra gondoltam csak találunk egy nyugodt helyet.
Így is lett, A szántóföldek között ment egy földút melyet egyik oldalán fasor védett. Ez az gondoltam. A természet lágy öle ez kell nekünk. Behajtottam az útra, találtam egy feljárót és beálltam a fák közé.
Pokróc mindig volt a kocsiban, miután kiszálltunk azt leterítettük. Mivel már azon a napon sokat beszéltünk, nem kellett sokat várni arra, hogy egymásnak essünk.
Már minden ruhadarabot levetettünk magunkról, testünk izzott a vágytól a külvilág kikapcsolva. Mindenki tudja milyen az érzés!
Arra eszméltem, hogy éktelen zaj közeledik.

Mámoromból felriadva felismertem a helikopter jellegzetes hangját. Abban, pillanatban bepánikoltam. Tudniillik a szántóföld egyik szegletében napraforgó volt elvetve. Ezt a növényt az aratás előtt lepermetezik egy vegyszerrel, ami gyorsítja a beérést. Mellesleg ez az anyag volt az alapja annak a vegyszernek, amivel az, amik permetezték az őserdőt Viatnámban. Mindent kiéget!
Érthető volt a pánikom! Andit szinte felkaptam és belöktem a kocsiba a ruhákat a pokrócba tekerve én is beugrottam öreg Skodámba. Akkor mondtam el neki a helikopter szülte gondolataimat. Az ablakokat felhúztuk, nehogy bejöjjön a vegyszer, és kókadtan elkezdtünk öltözni. Talán meg is jegyeztem ez nem a mi napunk.
A helikopter zaja egyre erősebbé vált, lassan elért a tudatunkig a kocsi felett lebeg és szórja ránk a műtrágyát. Kissé megnyugodtam, hogy csak műtrágya s nem a fent írt vegyszer. Ugyan akkor nagyon dühös lettem a pilótára, aki a fejünk felett élvezkedett.
Felöltöztünk és szótlanul elindultam az aszfaltút fele.A helikopter felettünk, mint valami kíséret addig szórta ránk a trágyát, míg ki nem értünk a főútra.
Ezzel az afférral véget is ért pár hetes szerelmünk Andival nem tudtam szót ejteni, szomorú voltam hetekig.

Ezek a gondolatok cikáztak bennem, míg égből pottyant ismerősömmel elértük a pultot.
Ezerszer elmondta „ugye nem haragszol”?
Kikértem egy sört és elkezdte mesélni.
Tudod, összejöttem Andival, érte ott hagytam a felségemet, összeköltöztünk.
Vagy fél évig voltak együtt, mesélte. Egy reggelen felébredt meglátta Andi kitakart fenekét és feltette magának a kérdést. Kell nekem ez a nagy segg? Összepakolt és visszament az asszonyához, aki visszafogadta.
Kollégámat viszont emésztette a lelkiismeret, hogy lecsapta kezemről a nagy Őt, kivel nekem ugymond ”komplexusaim„voltak. Természetesen bennem harag nem volt csupán a komplexusomon merengtem el.
Én jót kuncogtam a történeten, megittuk sörünket, rövid búcsúzás után én visszamentem feleségemhez. Aki mindebből nem érzékelt semmit.

Epilógus.

A nő bosszúja, vagy kielégítetlensége mondatta vajon Andival, hogy komplexusaim voltak vele szemben? Ma sem tudom!
A nyolcvanas években valóban, megtörtént esetet írtam most le.
Mentségem annyi csupán, én menetrendre nem tudok szeretkezni, de, úgy sem ha ácsok vagy helikopter zajong a fejem felett.
S hogy Andival mi lett?
Egy nagyhal hálójában éli életét, hogy felesége e vagy csak élettársa azt nem tudom.
Néha szoktam látni, sőt egyszer együtt szilvesztereztünk. Szemünk összecsillant. A társa ragadozó tekintettel űzött el minden ellenfelet maguktól.
Volt kollégám megjegyzése, amit a fenekéről mondott, már nem igaz.
Csinos nő lett belőle.

2006. március