- Szóval szakítottatok.
- Igen de már régebben
- Régebben?
- Három hónapja láttam utoljára. Azt a tegnapelőttit leszámítva.
- Milyen volt látni?
- Furcsa.
- Furcsa?
- Furcsa.
- Miért?
- Egy fénykép volt eddig.
- És most...
- ...megelevenedett.
- De milyen fénykép?
- Hát olyan fénykép. Tudod. Emlékek száza egyetlen bélyegbe sűrítve. Vagy jó, vagy rossz bélyeg. Ő rossz.
- Miért?
- Hát tudod mit csinált.
- Meg..
- …csalt, igen. Hazudott. Hát rossz bélyeg lett. Így az ember inkább elfelejti a szép dolgokat, és csak a rosszakat látja. Lefényképezve.
- Hogy...
- értem? Szóval, ha eszembe jut, akkor egy-két lábon járó rossznak gondolom. Vagy fénykép-rossznak.
- Aha, értem, azt hiszem.
- És tegnap láttam őt. És úgy fokozatosan minden eszembe jutott. A szépek is. A jók is. A rosszak is, persze, de azok most nem annyira.
- Ó..
- Pedig már az egész olyan távolinak tűnt. Mintha nem is velünk történt volna. Nézem azt a szomorú fényképet, de már nem olyan keserű-dühös-szomorú. hanem édes-szomorú. Szép-szomorú. Olyan szürke volt eddig... most színes és gyönyörű. Még soha nem fájt ennyire ránézni.
- Szereted...
- még (?). Hülye vagy? Ezek után, hogy szeretném (?)...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
A rózsaszín felleg viszont elkerülhetetlen, és manapság egyre több embert talál meg. Ez a rózsaszín felleg persze csak egy tünete a kóros szomorúságnak, vagy inkább kezdete. De ha ennek érzéseit sikerül leküzdeni, a kóros szomorúság már elkerülhető.
Legyőzni azonban nehéz, de vannak rá módszer...
Legyőzni azonban nehéz, de vannak rá módszer...
Beküldte: Anonymous ,
2004-05-02 00:00:00
|
Egyéb
Elkezdtünk beszélgetni, kiderült hogy a neve Laci, és hogy 21 éves. Nagyon megtetszett nekem, és úgy éreztem, hogy én is neki. Ahogy beszélgettünk, egyszer csak a keze a lábamon volt, és simogatott, nagyon jól esett, már akkor éreztem, hogy köztünk nem lehet csak egy kaland, ennél több kell nekünk...
Hozzászólások