Történetek

S a fiú egyszer csak ott volt. A hőn áhított pogány világban, s már nem kívánta a halált. Kunyhója, melyet maga ácsolt a havasokban, igazi otthonként várta.
Az egész világ békésen mosolygott Erdély bérceire, amit újra az ősi nép vehetett birtokába. A fiú boldogan várhatta kedvesét, kinek nevét háza minden deszkájába belerótta. De a lány ígérete ellenére nem jött, hiába állt készen egy teljes világ fogadására...

Este van. A rádióból halk zaj szűrődik, de fel sem fogom. A régi kislámpa sárgára festi a szoba falait. Fekszem az ágyamon, szemem csukva, karom kitárva. Nincs megágyazva, bár az álom kerülget, de én ruhában várom a tudatlanságot...

Ekkor még csak kisebb sérüléseik voltak az autó utasainak. Kálmán megpróbált kiszállni az autóból, és a többieket kiszabadítani. Ahogy megmozdult, az autó még lejjebb esett a szakadékban. Esés közben Judit valahogy kirepült a kocsiból, de életveszélyes állapotban találtak rá a mentősök. De ő legalább túlélte...

Már egyre jobban közeledtünk a roxforti erdőhöz. Következett Daftown, Roxmorts és más kisebb falvak, míg nem körülbelül kétheti út után elértünk a Tiltott Rengetegbe. Szinte azonnal megrohantak az emlékek, de gyorsan felocsúdtam, mert ez az erdő nem arról volt híres, hogy itt bárki nyugodtan mélázgathat. Pláne, ha az idetévedt ember vagy állat kimerült és csontsovány. Hiába ettem most már egyre többet, ez a sok „erőltetett menet” minden energiát kivett belőlem, amelyre még a hosszú azkabani...

Alkonyatkor értem a Privet Drive közelében lévő Magnolia közbe. Megvártam, amíg besötétedik, és az utca elcsendesedik, csak utána közelítettem meg a Privet Drive-ot, körültekintő, óvatos léptekkel. Hamarosan megtaláltam a keresett házat, és közelebb mentem...

Alig csuktam be az ajtót, máris az ágyamon feküdt mezítelenül, és hívogatóan tárta szét ölét. Gyorsan levetkőztem, és összebújtunk. Harmatos öle hívogatott, csókolózva készültünk fel első szeretkezésünkre...

Nézem a boldog gyermekeket és látom a jövőjüket. Ugyanolyan 0 emberek lesznek, mint a szüleik. Egy szőke kislány akkorát tanyál, hogy kis kezéből kiserken a vér. Hangosan dőlök a nevetéstől. Nem vagyok ám kárörvendő! Gyűlölködő pillantások ezreit érzem magamon, ideje lenne távoznom...

Már három hónapja nem tudott aludni Laci. Minden este ugyanazt látta. Azt hitte ez a büntetés a botlásért. A fiú már tudta, hogy hibát követett el. Annyira hiányzott neki Kata, hogy mindenhol tartott egy fotót a lányról. A hálószobában, a konyhában, a mosdóban, az autóban, a munkahelyen. Nem tudta elfelejteni a lányt. Minden egyes perc, amit valaha együtt töltöttek hiányzott neki...

Mélázásomból hangos motoszkálás rázott fel. Az asztal alá lapulva fülelni kezdtem, de hamar észre vettem, hogy csak egy egyszerű cirmos házi macska a zaj okozója. Kikászálódtam hát az asztal alól, és megkerestem a ház kamráját. Ott átváltoztam emberi valómba, és nagy szerencsémre megtaláltam azokat a bájitalokat, amikre szükségem volt...

Árnyak, fények, csillámló remények. Borongós hajnal s itt fekszik ágyamban szerelmem. Nézem, hogy alszik, szeme csukott álmában játszik? Vagy merre járhat? Kint az erdőben sétál tán. Fegyvert fogva erős kezével, megbújik egy fa tövébe...