A csapda

- Lődd le, gyerünk!- Egy kínos pillanatig feltűnő volt a csend, ami közéjük, és a férfi közé telepedett, de ez nem tartott sokáig, mert elszabadult az első lövedék a thommyból, amelyet még 49 követett. Az öltönyös ember már az első golyótól élettelennek tünt, de a lendület miatt még pár másodpercig rázkódott a levegőben mielőtt a földre zuhant.
- Hááhá! Szép lövés volt Denis! Ezt aztán jól eltrafáltad, hahahahaha!
- Valami nem stimmel. Szólj Gerardnak, hogy csúsztassa előre a hevedert a tárban, mert furcsán akadozott az adagolásnál!
- Meglesz haver, ne aggódj. - Elindultak a kocsi felé, és ekkor Denis agyába beszűrődött egy gondolat. Nem volt nagy dolog, csak úgy idegesítő volt, mint egy apró felszakadt bőr a köröm mellett, amit nem tudunk letépni. Olyan érzése volt, hogy valaki látta a gyilkosságot rajtuk kívül.


Három hét múlva Levist hivatta a főnök. A múltkori balhéjuk során sok zöldhasú ütötte a markát. Kíváncsian lépett be az előtérbe, és várta, hogy beengedjék az irodába. Amikor ez megtörtént, és bement, látta, hogy valami nincs rendben, mert a főnök túlságosan zavart, ideges volt, és Tomy ezt nem vette jó néven. Ha a boss ilyen akkor mindig valami nagy baj fog történik, vagy ami mégrosszabb, már meg is történt.
- Ülj le!-És maga is helyet foglalt.
- Azt kértem, hogy Lloyd halálát titokban végezzétek el. ERRE MA MIT HALLOK? VAN EGY KIBASZOTT SZEMTANU!
Kérlek, mesélj erről valamit nekem!
- Mi mindent a legnagyobb titokban csináltunk, Denis is tanúsíthatja. A parton nem volt senki, jól körülnéztünk, de nem láttunk senkit.
- Te tudod, ki volt Lloyd? Kinek dolgozott, és mit csinált?
- Nem.
- A keleti család ügyvédjének a fia volt. Azt kértem, csendesen intézzétek el, mert így segíthetek nekik kivizsgálni az ügyet. Ha a közelükbe engednek, kevés választ el a területeiktől. Ide figyelj Tomy! Egy dologgal húzhattok ki ebből a szarból engem.
- Éspedig?
- Ha úgy intézzük, hogy azt higgyék, nekem semmi közöm az ügyhöz, akkor talán még nincs minden veszve. Meg kell, hogy öljelek benneteket. Ha élethűen megrendezzük a halálotokat Denissel úgy, hogy ők is jól láthassák, akkor kis szerencsével folytathatom az üzletet.
- Pontosan mire gondolt, főnök?
- Holnapután este egy útépítés miatt lezárják az egyik sávot. Te és Denis ott fogtok menni kocsival mert valami dolgotok lesz. A forgalomirányítót már megvettük, és azt is tudjuk, hogy a keletiek ott fognak
állni a ti sorotokban. Ekkor a szembejövő sávban az egyik kocsiból két férfi kihajol, és széjjellövik a kocsitokat látványosan, és hidegvérrel, pontosan jeléül adva a keletieknek, hogy azok az emberek az enyéim voltak.
- És mi ezt hogy ússzuk meg?
- Amikor elkezdenek lövöldözni, akkor ti lebuktok az ajtók mögé, ahova acéllapokat tettünk, ami megvéd benneteket a golyóktól. Az ajtó belsejére már odatettük a lyukakat, amiket a golyók fognak ütni. A véres, lyukas öltönyöket már előkészítettük, nektek csak fel kell venni.
- Értem.
- Ezután véletlenül ott lesz egy orvos is akinek a diagnózisához nem férhet kétség, és ő megállapítja hogy már kihülőfélben vagytok. A bámészkodók között ott lesz a keletike egyik embere, aki majd viszi a jó hírt a donjának, és titeket pedig elszállítanak a hullaházba, onnan meg a hegyekbe.
- De Ha kívülről lőnek akkor az ajtón kívülről is látszania kéne a golyók ütötte lyukaknak. Ezt hogy lehet megoldani?
- Az acéllapokat egy puha alumínium bevonattal látták el amibe bemegy a golyó, és nyomot is hagy, de ki már nem jön. Senki sem állapíthatja meg, hogy azok a lövedékek az ajtóban vannak.
- De ha ott lesznek a keletiek emberei, akkor hogyhogy nem ők ölnek meg minket?
- Mert tartanak tőlem, és nem akarnak ilyen nyíltan háborút kezdeményezni velem. Holnaputánig itt kell maradnotok ebben az épületben. Már Denist is idehívtam, ha megjött mondd el neki, amit neked is mondtam!
- Rendben.

Amikor elérkezett az a bizonyos este, Denis idegesebb volt, mint eddig bármikor. Elvégre akadhat valami ami keresztülhúzhatja a tervüket. Az öltönyöket remek élethűséggel készítették, már szinte azt hitte, hogy tényleg széjjellőtte valaki, amikor vizsgálgatta a tükörben.
De mégis rossz érzése volt. Olyan, mintha egy zuhanó repülőn ülne, és még senki sem tudja hogy le fog zuhanni a gép, csak ő.
A szorongásából egy kopogás szakította ki. Ajtót nyitott, és az ugyancsak szorongó Levist pillantotta meg.
- Készen állsz? - Kérdezte Tomy.
- Ilyesmire hogy lehet felkészülni?- Válaszolta.
Elindultak lefelé, és közben mindketten hallgattak. Levis sohasem szokott hallgatni, mindig motyog valami értelmetlen, vagy valami hasztalan dolgot amivel el lehet vonni a figyelmet, de most olyan néma volt, mint egy kripta.
Amikor leértek, beültek az autóba, Denis egyesbe tette a motort, és lassan elindultak.

A forgalomirányító pontosan az ő kocsijukat állította meg, ahogy a tervben benne volt. Mély, hosszú lélegzettel tette üresbe a motort, és várt.
Ekkor egy baljós hang szólalt meg benne, és hátranézett a visszapillantó tükörben. Abban a pillanatban csapódott a lövedék az üvegnek, ami gyenge roppanással adott utat a golyónak, egyenesen Levis fejébe. Tomy élettelenül zuhant rá a barátjára, aki már az ajtót nyitotta volna, de hideg rémülettel fedezte fel, hogy az bezáródott. Elővette a 1912-es coltját, és tüzelni kezdett a támadó felé, de keze annyira reszketett, hogy mind a három lövése célt tévesztett. Arréb lökte magáról Levist, és az ablakához fordult, hogy kirúgja, de ezt már nem tehette meg.

Fel sem fogat igazán, hogy hogyan lehetséges ez, de az arc belevésődött a halott tekintetébe, ahogy Lloyd vigyorgó pofával fejbelőtte...