Történetek

Az ihorni csatában segédcsapatokat vezettem a Tündér-hegység égbenyúló, hóval borított ormai közt. Vegyes társaság volt, többnyire elfek alkották, de akadtak köztünk menekült trákok északról, erdei zúzmanók, szerencsét próbáló, szegény családokból származó, a nélkülözés elől szabadulni próbáló, parittyás, fejszés, botos, elvétve kardot forgató parasztok, kedvesükért dobogó szívű, hőstettekre vágyó, csillogó páncélú lovagok...

Már elvitte a tetemet, de a szag megmaradt és ott bűzölgött a levegőben, amitől a lánynak még jobban hányingere támadt, és nem tudta magában tartani és kiadta. Hosszú sugárban hányta végig a padlót, közben arcára is fröccsent bőven és félig őt is beterítette, majd mikor már nem jött ki belőle több, ereje végleg elhagyta, és a földre fektette fejét, bele a saját hányásába. Ettől még büdösebb lett, de már nem érdekelte, kezdte megszokni az undort és nem vágyott másra, minthogy elmeneküljön...

- Sajnálom, ha az előbb megbántottalak…Tudod milyen hülye tudok lenni. - Döngicsélte oda Mia fülébe, aki erre kissé reménykedve nézett fel rá.
- Nem szeretem a kitöréseidet… Főleg nem karácsonykor… - Szusszantotta mosolyogva a lány, mire a gitáros egy bűnbánó arckifejezéssel jutalmazta. A fiú körülnézett a sötétségben és mikor látta, hogy a pár még elég távol van ahhoz, hogy ne vehessék ki, mit is művelnek az ajtó előtt, lassan megfogta a lány gallérját és óvatosan megcsókolta......

Pár év múlva, mikor a gyerek már tizenhat éves volt, egy este vacsorát készített a húgának. Csendes, nyugodt, meleg őszi este volt, semmi sem zavarta a békés légkört. És egyszer csak egy sikolyt hallott. Az édesanyja sikolyát. Egy percre megdermedt. Aztán azt tette, amit az ösztöne súgott neki. Végigrohanva a házon feltépte édesanyja szobájának az ajtaját. Szörnyű kép fogadta...

Ez a történet igen brutális és szadista tetteket tartalmaz, melyek leírása nem azt szolgálja, hogy az ember élvezze ezeket a szörnyű cselekedeteket, hanem, hogy lássa milyen borzalmas dolgokat, tud egy ember csinálni, a másikkal és hogy ilyen dolgok igenis megtörténnek a világon, és nem hunyhatunk szemet fölötte! (az esetek többségében a bűnösöket elkapják és elítélik hosszú börtön évekre vagy életfogytiglanra, de akadnak kivételek) A történetet nem élvezetből írtam, de hangsúlyozni akartam...

Fájdalmasan gyönyörű szerelmünk néz vissza rám a tükörből. Ott csillog a szememben, ott remeg minden elsuttogott szóban, minden mozdulatomban. Ujjaim régi ismerősként simítják arcodat, mégis újdonságként élem meg- ajándékként, hogy az enyém vagy...

Százkilós csomagjaikat már előző este összekészítették, így nem volt már mit tenni. Az állatokat ellátták, a kertben, az udvarban rend volt, mint rendesen. A konyhából kihoztak egy-egy hokedlit, és leültek egymás mellé. Fogták egymás kezét, s csak néztek. Sajó, az öreg kutya lábukhoz heveredett, s elszunyókált. Olyan erősen nézték az udvart, hogy szinte beleégett a retinájukba a hely, ahol több mint negyed századot éltek le együtt, ahol gyerekek születtek, s szülők haltak meg, s amelyet...

Találkoztál a barátnőddel? Elmondta, hogy lefeküdtem vele? Igen igaz és akkor mi van? Véget ért a barátságotok? Nem baj, találsz majd másikat. Amúgy jó szűk puncija van annak a kis ribancnak. De neked még jobb, hidd el.
Különben is téged szeretlek...

Arisa hangjából féltékenység csengett, mire Thomas kedvesen felkacagott, s Arisa arcát tenyereibe fogva minden zokszó nélkül, szájon csókolta a lányt, hátradöntve az ágyba. Kezeit elvette arcáról, s egy kis tapogatózás után, az ingje alá csúsztatta. Aminthogy ez megtörtént, Amzi felnyögve, lendítette kezét. Nagy csattanás, s Thomas idegesen leugrott az ágyról, arcát fogva...

Valahol lenn a sötét mélyben talán ádáz csata dúlt, de kint a hideg hajnal-ködben néma vakság leple takarta a tájat. Meleg kabátomba dideregve húztam vissza ködtől ázott nyakamat, s szívemben egy érzés hideg ujja érintett meg hirtelen. Nem kísértettek a földi világ rémképei, s lelkemben nem voltak már remények, sem forrongó terveim, csak régi társam, a vén magány...