Igaz történet egy gyermek megpróbáltatásairól

Forró nyári nap volt. A gyermek, aki akkor még csak öt éves volt, boldogan várta édesapját az óvodában.
- Már régen itt kellene lennie - mondta a dadus, aki ottmaradt vigyázni a gyerekre.
Már este volt. Elfelejtették. Aztán az anya jött érte kisírt szemekkel. Az apja nem jött haza. Sem másnap, sem azután.
- Mikor jön haza az apu?- a gyereknek ez volt minden reggel az első kérdése. Erre csak édesanyja zokogása felelt.
- Másik néni kellett neki- mondta egyszer az anya.
A gyerek nem értette, fiatalsága még korlátolta értelmét, de beletörődött, hogy édesapját csupán kéthetente láthatja.

Eltelt egy év, és közben az anyának is más párja lett. Egy 18 éves srác, aki 6 évvel volt fiatalabb az anyától. Az anya nagyon sokszor egyedül hagyta kicsi gyermekét, felügyelet nélkül, az elhagyatott lakásban. Gyűltek az adósságok, amik nem lettek kifizetve, és egy szép napon menniük kellett. A család vidékre költözött, távol az édesapától és távol az eddig megismert összes dologtól.
Itt éltek néhány évig. A gyerek tizenkét éves lett, ő nevelte újszülött húgát, mert az anyja vele sem foglalkozott.

Pár év múlva, mikor a gyerek már tizenhat éves volt, egy este vacsorát készített a húgának. Csendes, nyugodt, meleg őszi este volt, semmi sem zavarta a békés légkört. És egyszer csak egy sikolyt hallott. Az édesanyja sikolyát. Egy percre megdermedt. Aztán azt tette, amit az ösztöne súgott neki. Végigrohanva a házon feltépte édesanyja szobájának az ajtaját. Szörnyű kép fogadta. Az anyának ömlött az orrából a vér és a földön fekve könyörgött második férjének, hogy ne bántsa. A gyerek odarohant mostohaapjához, megfogta a vállát, hogy némileg visszatartsa, de hiába. Az apa most a gyermeknek esett. Elkapta a torkát és a falhoz nyomta. A gyereken eszméletlen fájdalom lett úrrá, de tovább küzdött, hogy kiszabadulhasson a kezek szorításából. Közben az anya a gyerek segítségére sietett és leválasztotta róla az apát. Ez volt az első ilyen eset. A gyermeknek eltört az orra, a karját és a nyakát pedig ütésnyomok borították.

Ezután az anya és a nevelőapa kibékültek. Egy ideig nagyon szépen éltek tovább. Aztán egy napon... ugyanaz a sikoly. A gyermek zokogva rontott be ismét a szobába, egyenesen a nevelőapa öklébe. Az apából áradó szeszszag mindent megmagyarázott: mint az utóbbi időben annyiszor, az apa most is leitta magát.
A gyereket még az előzőnél jobban is megverte. Sírva, véresen és kétségbeesve szaladt el otthonról. Másnap megkérte az anyát: küldje el otthonról a mostohaapát. Az anya megígérte, hogy így tesz. Másnap ismét kibékültek.
Eközben a mostohaapa elhordta a gyermeket mindennek, kurvának nevezte, egy utolsó fattyúnak, akinek nem kellett volna megszületnie. Az anya pedig ennek ellenére is marasztotta. A gyerek egy nap választás elé állította anyját: vagy a férj vagy ő. Az anya válasza ez volt:
- Menj te, mert én szeretem a férjem.

Ez volt tehát egy 16 éves lány jutalma, aki megverette magát csak azért, hogy az anyja épségben maradjon. Azóta eltelt két év és egy szót sem beszéltek. A gyermek a nagyszüleivel él békében és nyugalomban.
Kedves Olvasó!Döntse el mindenki magában, hogy mi ennek a történetnek a tanulsága és hogy igazságos jutalomban részesült- e a lány. Az biztos, hogy ő úgy gondolja:máris tudja, hogy milyen a jó anya...