Történetek

A beállás végeztével a fényképész kedélyesen jegyezte meg, hogy szinte biztosra vehető a jó felvétel. Bizonyára a kisasszony szülei is meg lesznek elégedve az elkészült fényképet nézegetve. Végezetül melegen megszorította a kezét és a maga kedves egyszerűségével így szólt:
- Gratulálok, Isten éltesse a szépreményű kisasszonyt a születésnapja alkalmából! Kérje csak a Jóistent, hogy adjon erőt, mert mostantól kezdődően a felnőttek komoly világába lépett...

A férfi bólintott. Evias megcsókolta szerelmét, majd távozott. Megtartották az esküvőt, s az ifjú pár elutazott nászútra, s Germanus megkezdte a kiképzést. A három hét gyorsan elszállt, s a férfi azon kapta magát, hogy tíz társával, és mint kiképzett gladiátor kocog az aréna felé, s mikor kiért a napfényre, hallotta a közönség dörgő ovációját...

Erdőszélen, erdőszéli tölgy tövében volt egy ház, abban lakott hét süntestvér.. – kezdte a nagy mesemondó, de én nem tehetem, mert ebben a mesében nemhogy erdő, de még kornyadozó suhanc sincsen, csak hatalmas, kopasz szikla tör a fellegek fölé. Ormai között vad szelek kergetőznek, s olyan rossz a híre, hogy nincs ember, aki önszántából odaköltözne. Talán az egyetlen hely a világon, ahová tényleg még a madár se jár. Én is csak egy kósza szellőcskétől hallottam róla, aki a tavasz leheletét...

Sajnos e kapcsolat miatt otthonomban sok problémám volt. Nem értettem miért? Miért von felelősségre egy olyan ember, kinek nem fértem bele életvitelébe, s eldobott magától már rég. Tudomásul vettem, s nem ellenkeztem. Nem tartoztunk össze már évek óta. Mégis mit féltett? Talán a biztonságot? A családot? Hisz az régen nem család volt. Legalábbis nem olyan milyennek kellett volna lenni...

- Édeske, hallottad a nagy hírt? A nagy keleti hegység mögött tényleg hatalmas területek vannak, csak lakhatatlan, mert nyáron tiszta mocsár, télen meg befagy az egész. Most volt a híradóban. Visszatértek a felfedezőink. Még jó, hogy nemrég felfedezték azt a hatalmas kontinenst nyugaton, az óceánon túl. Azt hiszem, az megoldhatja a túlnépesedésünket. Nem kell visszatérni Afrikába, az Anyakontinensre. Hogy is nézne ki, az maradjon csak emlékhely, hogy tudjuk, honnan is jöttünk...

Komótosan, kérdezés nélkül letelepedett a padom végébe. Helyezkedett egy kicsit, felvett egy testhelyzetet és nem mocorgott többet. Figyelemre sem méltattam, igyekeztem tudomást sem venni róla. Bár kicsit zavart, hogy társaságot kaptam, mert szerettem volna egyedül élvezni a délután hangulatát, de nem fogok én arrébb ülni, mikor ő a betolakodó! ...

- Foglaljon helyet, William. Hamarosan együtt leszünk mindannyian. - bárcsak értette volna miről is beszél az alak, ám ebben a pillanatban a szoba egyik fala szinte magától ketté vált és a férfi számára tökéletesen ismeretlen emberek sétáltak be rajta. Sokan voltak, legalább még hatan. Mindannyian leültek az asztalhoz és szinte egyazon mozdulattal kulcsolták össze kezüket annak lapján...

Haragszom. Magamra és rád. Dacos kölykökként viselkedünk csak azért, mert ismét lekerült a szemellenzőnk. Nem ez az első alkalom. Mégis jobban fáj mindennél…
Sosem beszélünk komoly dolgokról. Fájdalmakról, igazi örömökről… Rólunk.
Csak szavakat ejtünk ki a szánkon. Hagyjuk gyülekezni a feszültség erőit, hogy aztán gigantikus robbanásban valamit leromboljanak. Majd felépítjük újra… Ugyanazokkal a hibákkal...

A tábornok kaján mosollyal nyugtázta a látottakat, s leheveredett Itauré mellé az ágyba. A hercegnő tudta mi a "dolga" s magának se merte bevallani, de legalább akkora vágyat érzett, hogy szájába vehesse az ágaskodó péniszt, mint az imént, amikor a teste legszentebb helyén tudta kedvese arcát. Egy ügyes mozdulattal a férfi fölé kerekedett, s már el is indult a nyelve körbejárni a nemes falloszt...

Év elején történt, amikor még mindenki örül egy kicsit annak, hogy iskola van.
A fiúk annak, mert láthatják a lányokat, a lányok meg annak, hogy a fiúkat…
Engem persze - mint az lenni szokott - csakis egy fiú kötött le. Neve nem fontos.
Igen nagy érdeklődéssel figyeltem mozdulatait, beszédét, modorát. Nem volt különösebben szépfiú, s mint társnőim ezt gyakran kifejtették, irtó bunkó volt...