Gyerekes Bosszúállás

A humán óra a végéhez közeledett, és a diákok izzadtak. Nem a tantárgytól, hanem az időjárástól, ami könyörtelenül égette a földet.
A kis, fülledt tanteremben felhalmozódott tanulni vágyók többségéről csöpögött a víz, az előttük heverő papírra. A tanár pedig csak mondta, és mondta a roppant unalmas tananyagot, amiből egyeseknek már egyenesen elege volt. Az irodalom a költők élettelen életét vázolta fel verses formában, amit szinte senki sem tudott elemezni.

- Te érted? – sóhajtott fel a hátsó padban egy zsíros hajú fiatalember, és letette a tollát üres papírja mellé.
- Nem. – felet rá a mellette ülő, alacsony, kövérkés, tejfelszőke hajú fiú, és lekörmölt valamit. Neki már volt valami a lapján, ami nem is tűnt olyan nagy ostobaságnak, így egy kicsit megnyugodhatott. Ha az ember már ír valamit, akkor valami fogalma mégiscsak van az anyagról, így nem kaphat már egyest.
- Na. – unszolta. – Vidd arrébb a kezdet… - ekkor a tanárnő, aki épp valami bulvárújságot olvasott, kevély érdeklődéssel felpattant:
- Abbahagyni. – rikácsolta éles hangján, és megigazította szemüvegét, mely izzadt orráról próbált lecsúszni. – Dolgozatot írnak. Viselkedjenek normálisan, ha nem akarják, hogy elvegyem a papírt.
- Rendben tanárnő. – szólt vissza neki tenyérbe mászó vigyorával a fekete hajú fiú, majd maga elé húzta társa lapját.
- Ne feleseljen Cors. – rikácsolt tovább a nyanya, és megindult a diák felé, akin nagyon úgy látszott nem érdekli a dolgozat. – Mert akkor el kell vennem a dolgozatát.
- Tanárnő. – mosolygott fel a rá a fiú legelbűvölőbb mosolyával. – Ha továbbra is szóval tart, akkor nem tudok dolgozni. Kérem, hagyjon békén, mert a végén még egyest fogok kapni.

A teremben egyszeriben elhallgattak a tollak, halk sercegései, és fejek fordultak a beszélgetők felé. Az egyik pattanásos lány odasúgott valamit a barátnőjének, mire mind a ketten elkezdtek nevetni.
- Megmondtam, hogy ne feleseljen. – szólt a tanárnő hidegen, és odalépve a fiú padja elé elorozta a papírlapot, amire Cors előbb akart valamit felírni. De így a szépen kanyarított betűk helyett, egy hosszú, vastag tollvonás jelent meg rajta, eltorzítva, elcsúfítva a munkát. – Most pedig megkapja az egyest, mert puskázott a padtársáról. – húzta fel fensőségesebben az orrát a tanerő, és elsétált a döbbent diákok között az íróasztala felé, melyen egy nagy halom papírra rakta az elkobzott dolgozatot.
- Sajnálom haver. – suttogta neki a szőke padtársa, mikor a tanárnő leült, és a naplót kinyitva beírta az érdemjegyet.
- Nem érdekes. – morogta Cors, és eltette a tollát farmerkabátja belső zsebébe. – Majd máskor.

Felállt, és elindult a padok közti kis folyosón az ajtó felé, többen felnéztek rá az írogatásból.
- Mégis mit képzel, hová megy? – fortyant fel a tanárnő, cseppet megrázva fejét, mint valami gyík, amikor támadásra készül. – Ha kimegy az óráról, többet nem jöhet vissza. De nem csak az óráimra, hanem az iskolába.
- Tessék? – torpant meg a fiú, és elhűlve nézett a nőre, aki most, hogy orbitális szemüvege a helyére került, tényleg úgy festett, mint egy hüllő.
- Jól hallotta. – villant diadalmasan a szeme, és meglengetett egy sárgás fakó dossziét a fiú orra előtt. – Én jól emlékeszem rá, amikor egy hete az igazgatónál beszélgettünk, a magatartásáról. Abban maradtunk, hogy iskolánk nem tűr el több kihágást, el fogjuk tanácsolni a legközelebbi rendellenes megnyilvánulásánál.
- Rendellenes megnyilvánulás? – hüledezett Cors, és dühösen lépett egyett előre, farmerkabátja körülötte úszott el a teremben. – Mi baja van magának?
A teremben már senki sem foglalkozott a dolgozattal, a tollak az asztalon hevertek gazdátlanul, többeknek nagyra nyílt a szeme az eseményektől.
- Ezért szeretem az irodalom órákat. – suttogta egy szemrevaló, szőke hajú lány csicseregve a padtársának.
- Tanárral szemben való tiszteletlenség, nem kellő hangnem megütéséért, és az órán való arcátlanságáért megadom az utolsó fokozatot, ami sajnálatos módon az ön kirúgatását vonja maga után. – próbált kedélyesen mosolyogni a nő, de csak egy izgatott vigyorra futotta. – Ennyi volt a maga iskolai pályafutásának. Többet nem veszi fel majd sehova, és ugyan úgy fogja végezni, mint a kint romló hajléktalanok.

Cors már nem tudott mit mondani. Nyelt egyet, nagyon úgy látszott, hogy megpróbálja visszatolni magába a dühöt, ami feltámadt benne. Arca elvörösödött, nyaktól felfelé, félő volt, hogy felrobban, de nem történt ilyesmi, csupán csak kiengedte magából a levegőt.
A diáktársai élénken emlékeztek azokra az esetekre, amikor a fiú annyira kikelt magából, hogy ráborította a történelem tanárra a tanári asztalt. És arra is, amikor azért mert valaki megkérte, hogy csuklya be az ablakot, mert fázik, kilógatta az ablakból a másodikról, ami így is volt, vagy 10 méter. Szinte mindenki retteget tőle, még akkor is, amikor aludt egy fizika órán, hisz félő volt, mikor kel fel álmából, és veri össze a diákságot a tanárral együtt.
Ezek helyett, most valami szörnyűbb dologra készült. Már nem volt az a forrófejű fiatalember, aki ilyen kis csínyeket készít elő, majd hajt végre. Egyszerűen kiviharzott a helységből, és becsapta maga után az ajtót.

A teremben továbbra is csend volt, senki, sem mert megszólalni, a tanárnőt nézték, aki valahogy betegnek tűnt volna. Arcáról leolvadt a vigyor, és e helyébe kétségbeesés költözött félelemmel vegyítve.
„Kirúgattad őt! Elégedett vagy?” – üvöltött a fejében a kis hang, ami mindig megmondta neki, mit kéne tennie, és mit nem. Az utóbbi időben a kis hang azt reklámozta, hogy nem szabadna kísérleteket tennie arra, hogy a fiút eltávolítsák az iskolából, csak hagyja érlelődni, előbb-utóbb úgyis eltanácsolják. „De nem! Neked azért is ki kellett rúgatnod őt, mert eltalálta az egyik otromba beszólásával, hogy parókát hordasz a kopasz fejeden!”
- Kussolj el! – ordította a tanerő, és remegve felpattant a székéből, a diákok hátrahőköltek.
- Ez nem normális. – suttogta valaki hátul, majd kis nevetés hallatszott, majd egyre több. Mintha a diákok összefogtak volna ellene, és most bosszút akarnának állni a társukért, akiket egyébként ők sem szeretnek.
- Azt mondtam, maradjatok csendben! – visította, de úgy, hogy leesett a szemüvege a padlóra, és kis reccsenéssel összetört.
Újabb nevetések, és gúnyolódások, amiket már nem bírt az idegrendszere. Dühtől tajtékozva felkapta a táskáját, és kifutott a teremből. AZ ajtó kis hatalmasat dörrent a keretében, és egy-két üvegmozaik darab is kiesett belőlem, csörögve hullottak a padlóra.

Aznap este az iskola előtt egy kisbusz állt meg, miközben az eső kitartóan verte a motorháztetőt. Az épületben, mely magasan tornyosult a környező házak fölé még égett a világ. Kis, zsíros fényekkel, de még égett, és nem másnál, mint az irodalomtanárnál.
A délután óta lenyugodott, és megírta a Cors gyerek minősíthetetlen magatartását, amit az órákon tanúsít, és egy csinos kis dossziéba rakta, amit le gépkapcsozott, és megcímzett az igazgatónak.
Elégedetten ballagott ki az irodájából, és menetelt végig a kihalt folyosókon, amikor csörömpölés hallatszott a folyosó másik végéből, mely a lámpák miatt a sötétségbe veszett. Csak egy lámpa égett, kint az épület előtti, hogy be tudjon szállni az autójába, és a dolgozószobájában lévő, amit mielőtt kijött, lekapcsolt.
Pillanatok alatt elöntötte a hideg veríték, és úgy érezte, mintha jeges vízként folyna le a hátán, be a mocskos bugyijába.
- Ki az? – kérdezte ilyedten, bele a sötétségbe, mire most a háta mögött hangozott fel a hang, mintha egy nagy csövet elejtenének a hideg kövön. Csörömpölve gurult végig a padlón valami a tanárnő felé, mire felsikított, és futásnak eredt, kézitáskáját lóbálva.
- Hová szalad tanárnő? – kérdezte egy hideg hang maga előtt, mire elesett, és beverte az ülepét.
- Segítség! – sikoltotta a nő, de nem hallhatta senki, hisz direkt kérte a portástól, hogy maradhasson még egy kicsit zárás után, hogy meg tudja írni, nyugodt körülmények között a fegyelmi intézkedést. Az utolsó iskolában dolgozó személy már vagy két órája otthon aludt az ágyában, mikor a tanárnőt hidegvérrel meggyilkolták. A halottkém szerint tizenhét szúrástól vérzett el, mely a gyomor, a mellkas, és a hát táján vájtak a testbe, nem sok esélyt adva a nőnek.

„Még keresik az október 13.-án elkövetett gyilkosság elkövetőjét, aki minden feltevés szerint elhagyta az országot, és máshol bujdosik a hatóságok elől.”
Boston News