Azaz ember állt előttem, akit már kétszer is láttam ezen az isten verte helyen.
Félénken, de mégis magabiztosan megkérdeztem tőle, hogy- Ki vagy? És mik vagytok? Mi ez a hely? ... Soroltam és soroltam a kérdéseket, és amikor csak nézett rám, elcsöndesedtem és néztem rá. Gyönyörű szép kék szeme volt a fiatal srácnak és mélyen a szemébe néztem. Úgy éreztem, mintha már régóta ismertem volna… de nem volt mégsem ismerős. Hozzám szólt!!, Én ijedten néztem a száját, de mégis bíztam benne. Mikor beszélt hozzám, éreztem a hangján a megnyugvást, az érzékiséget, a lazulást. Éreztem hangjának a rezgéseit, a vékony, de mégis férfias hangának a hullámait. Azt mondta, hogy nem kell félnem tőle és meg is bízhatók benne. De megérti, ha félek és kétségbe estem, de erősnek kell lennem.
Akkor nyugodtam meg teljesen, amikor azt mondta, hogy ezt ő is átélte. Leült mellém és átölelt. Én éreztem és mélyen magamba is szívtam a bizalmát. Elindultunk sétálni mondta, hogy mutat valamit. Én izgatottan, de mégis félénken mentem mellette, bár úgy éreztem, hogy ha mellette vagyok, akkor semmi baj nem történhet velem. Nem tudom mi volt ez a hirtelen megbízásérzés... pedig nem is ismerem, talán tíz perce!? Csak mentünk és mentünk, fél óra után már elfáradtak a lábaim. Muszáj volt megállni egy kis időre és egy nagy levegőt vennem.
Az egyik utcáról befordultunk egy koszos, sötét sikátorba… utána egy elhagyatott kis házba értünk onnan, pedig egy vasútra. Teljesen el volt hanyagolva, úgy nézett ki mintha már pár éve nem is járt volna ott senki. A földön papírok, pelenkák, cipők, összetört poharak. Nagyon ijesztő volt a szívem gyorsan és izgatottan vert. A srácra nézve, nem volt ideges, nem is fél, még egy kis fura ijedés az arcán sem látszódót. Ö elindult én meg csak álltam egy helybe, féltem elindulni, lépni egyet. Rám nézett és az a megnyugodós, nyugodt tekintete miatt elindultam felé, de még most is féltem és az idegesség és félelem miatt már remegett a lábam, mint egy kocsonya. Az koszos ajtón, ami még fénykorába szép és fehér volt, az most fekete tele fekete és piros csíkokkal, ami remélem nem vér volt.. - bementünk. Teljesen sötét volt csak a távolba láttam egy kis fényt pislákolni…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-09-23
|
Novella
Az életünk során rengeteg kapcsolatot hozunk létre és szakítunk meg. Ezek olyan utakra sodornak...
2024-09-05
|
Novella
Ismeretlenül is kívánom legyen annyi kitartásod és erőd az álmaid megvalósításához mint főszereplőmnek...
2024-08-23
|
Novella
Jöjjön egy sokkoló történet az íróasztal fiók mélyéről ami novellaíró versenyt is megjárt.Ugyan...
2024-08-12
|
Merengő
Gini a hármas szobában púderezte az arcát. Az ostromgépek hangja sajnos beszűrődött, a nő...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2004-05-16 00:00:00
|
Egyéb
De ha tényleg szeret? Megvár. És megvárom. Megvárjuk egymást, addig a pillanatig, amíg elveszünk egymás tekintetében. És amikor, - mint mikor elalszunk, és ébredünk, hogy a kiesett álmok mikor is jöttek, - megcsókoljuk egymást. Az lesz a szerelem. Mikor csak odahajolok, és egy apró csókot pihegek az ajkaira. Mikor átkarolom, és kiráz a hideg, mikor megremeg a kezem. És nem érdekel, hogy izzad a tenyerem, hogy a hajam kócos, hogy őt is rázza a hideg...
Hirtelen ágrecsegést hallottak. Felkapták íjaikat, hogy rögtön lőni tudjanak a medvére. De a bokrokból három ló tűnt elő. Az egyiken Nabaha, a másikon Jeny ült a harmadikat meg kötőféken vezették. A két lány teljesen ki volt pirulva. Ruhájuk rendezetlen volt...
Hozzászólások
Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják.
Róm. 1,19
Mert a mi az Isten felől tudható nyilván van ő bennök; mert az Isten megjelentette nékik:
Róm. 1,20
Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek.
Róm. 1,21
Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívök megsötétedett.
Róm. 1,22
Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek;
Róm. 1,23
És az örökkévaló Istennek dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával.
Róm. 1,24
Annakokáért adta is őket az Isten szívök kivánságaiban tisztátalanságra, hogy egymás testét megszeplősítsék;
Róm. 1,25
Mint a kik az Isten igazságát hazugsággá változtatták, és a teremtett dolgokat tisztelték és szolgálták a teremtő helyett, a ki mind örökké áldott. Ámen.
Róm. 1,26
Annakokáért adta őket az Isten tisztátalan indulatokra; mert az ő asszonynépeik is elváltoztatták a természet folyását természetellenesre:
Róm. 1,27
Hasonlóképen a férfiak is elhagyván az asszonynéppel való természetes élést, egymásra gerjedtek bujaságukban, férfiak férfiakkal fertelmeskedvén, és az ő tévelygésöknek méltó jutalmát elvevén önmagokban.
Róm. 1,28
És a miképen nem méltatták az Istent arra, hogy ismeretökben megtartsák, azonképen oda adták őket az Isten méltatlan gondolkozásra, hogy illetlen dolgokat cselekedjenek;
Róm. 1,29
A kik teljesek minden hamissággal, paráznasággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal; rakvák, írigységgel, gyilkossággal, versengéssel, álnoksággal, rossz erkölcscsel;
Róm. 1,30
Súsárlók, rágalmazók, istengyűlölők, dölyfösek, kevélyek, dicsekedők, rosszban mesterkedők, szüleiknek engedetlenek,
Róm. 1,31
Balgatagok, összeférhetetlenek, szeretet nélkül valók, engesztelhetetlenek, irgalmatlanok.
Róm. 1,32
Kik jóllehet az Isten végzését ismerik, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, méltók a halálra, mégis nemcsak cselekszik azokat, hanem az akképen cselekvőkkel egyet is értenek. [Eféz. 5,3-5. 2 Tim. 3,2-5.]