grostrommer adatai

Nem félek tőled sötét árny,
Ki a sarokból mindvégig figyeltél,
Fordulatomra fordulatot vettél,
Mindig mögém kerültél, s lestél...

Egy apró árny suhan el a fák felett.
Hallom a hangod…
Engem szólít, s hív...

Mélyen, lent a mélyben
Elsüllyedve napsütésben
Állok és bámulom
Miként folyik egybe a láthatár...

Észre sem vettem, ahogy eltűntél mellőlem
Már csak távolról nézek a szemedbe
De te már meg sem látsz
Nem bánkódom, így a legjobb…

A kocsi hirtelen, kiért egy fényesebb helyre, mintha egy hegy belseje lett volna. Ekkor pillantották meg egymást valójában az utasok. Mindhármuk arca egyformán torz volt és ugyanúgy néztek ki. Szörnyen megrettentek, nem hittek a szemüknek, vadul egymás arcát kezdték el tépni, mintha egy maszkot próbálnának lehúzni róla...

Amikor Lucy magához tért, az éles fehér fény szinte égette szemét. Szinte ki sem bírta nyitni, csak halványan látott egy magas alakot maga előtt.
- Hol vagyok? – kérdezte tőle, amint a szemét törölgette.
- Otthon vagy Lucy. – válaszolt a hang.
- Mi ez a fény?
- Azzal te ne törődj.
- Mi történt velem? És te ki vagy?
- Én? Szerintem ismersz Lucy, én vagyok az, aki mindent irányít. A világmindenség közepe, az alkotója mindennek...