Történetek

- Hát... én vónék. - Válaszol neki a nő. - De ha mégegyszer azt mondod, hogy nyanya, kiszakítom a karod és a hátadbanyomom!
- Na a vén csitri milyen harcias... - Gondolta magába a legény, majd megkérdi tőle..
- Néném asszony! Nem tudja nekem megmondani, mit hoz a jövő?
- Miért akarod annyira tudni? - Kérdi az asszony....

- Semmi biztosat nem tudok. Lawren Sándor újabban több verekedést produkált és balesetet okozott, mint bárki együttvéve. Nem hinném, hogy ezt megússza.
Dia nyelt egyet.
- Én se tudom, mi baja – magyarázkodott. – De... nagyon remélem, hogy azért mégiscsak Lagerfeltben maradhat...

- Maguk tudják, hogy elrabolták? Hisz még csak 2 órája történt, és megtiltották, hogy akárki is beszéljen róla.
- Maga szerint miért hívnak kabbalistának, és miért vagyok médium?
- Na jó, ez már sok nekem, azonnal mondja meg mit akarnak tőlem, és hogy mit csináltak Jasollal.
- Mindjárt meglátja...

Harmadik támadás. Kétezer ork oldalról, még kétezer hátulról, haradi lovasok, és váltott farkasok támogatásával. Ezt még egy ereje teljében lévő sereg se tudta volna szétszórni, hát még egy ilyen fáradt, és elgyötört csapat. Az utolsó erőtartalékok felhasználásával sikerült visszaverni a rohamokat, de a sebesültek száma vészesen megnőtt. Ez tovább lassította a csapatot…

Az élet szép, az élet jó, de én fázok. Nem értem, hogy mi miért van. Miért utál meg mindig mindenki mindenkit? Miért haragszik meg valaki olyanra, aki teljesen ártatlan? Miért van az, hogy például, ha rám megharagudott valaki, nem tudtam, hogy miért?
Ezek általános dolgok. Vagy mégsem? ...

Könnyek között közöltem vele, hogy vissza nem merje dugni a mocskos pofáját közös otthonunkba, mely számomra a boldogság bástyája volt ebben a gonosz és kiábrándító világban. Felelőssé tettem továbbá hirtelen támadt hímundoromért, valamint ebben a pillanatban éledezni kezdő leszbikus hajlamaimért, hiszen örökké kiábrándultam a rondábbik nemből. Érthető okokból nem említettem a hitvesi ágyunkban fekvő férfi Novemberistent, sem egyéb olyan körülményeket, amelyek csak zavarosabbá tették volna...

Ekkor hatalmas dörrenés rázta meg az iskolát. A kapu kivágódott, és tömegesen tódultak be az ijesztő külsejű lények, akik buzogányokkal, karddal és minden egyébbel a fiú felé vágtáztak.
Sanyi felkiáltott – elakadt a lélegzete. Orkok! Sosem látott orkokat, de azokról mindig borzongva meséltek; és Sanyinak eszébe jutott egy részlet is: „Mindent felégettek, mindenkit megöltek. Könyörtelenek, erősek, és csak gyilkolásnak élnek. Aki orkok útjába áll, ostobának nevezik – egyenest a vak...

Azóta rengeteg mindent veszítettem el, nem csak őt. A legjobb barátnőmet, a szerelmet... Amióta eljöttem a mikebudai suliból, csak "romlik az életem". Van két nagyon jó barátnőm, Anita és Betti. De csak arra tudok gondolni, hogy mennyit veszítettem. Az egész ott kezdődött, hogy hatodikban április 18.-án az akkori legjobb barátnőm összeveszett velem. Ez óta a nap óta az egész osztályom utál engem. Persze azóta már "durvult" a helyzet, hála az osztályfőnöknek. Ki vagyunk...

Így Róma két legveszélyesebb ellenségének két tagja külön utakon kezdett járni. Mindketten tudták, hogy azért nem maradhatnak együtt, mert veszélyesek Rómára nézve. Ismerték magukat, gyorsan tudnának lázadást szítani a rabszolgák között, akik sokan voltak a császári udvarban. Merving, mint lovász, Germanus pedig mint cellatakarító kezdett dolgozni. Egyhangú és utálatos volt a munka, amit végeztek, de nem volt választásuk. Ám tudták, hogy ha jól dolgoznak, feljebb tudnak kapaszkodni a „munka-ranglétrán”,...

Hideg van, fúj a szél, hát arra fordulok, ahonnan érzem. Hiszen ki van törve az üveg (kicsöng)… aztán lenézek a földre…ott hevernek a szilánkok… mintha mindegyik egy apró kicsi tükör lenne, hogy lássam magam benne, lássam, mi vagyok. Egy undorító, szétsírt képű liba, egy naiv kislány, odaadtam a szívem, odaadtam a lelkem, mindenem, hagytam, hogy rajtam nevessen, egy szó nélkül álltam bántó szavait…