Álmaid

Az élet szép, az élet jó, de én fázok. Nem értem, hogy mi miért van. Miért utál meg mindig mindenki mindenkit? Miért haragszik meg valaki olyanra, aki teljesen ártatlan? Miért van az, hogy például, ha rám megharagudott valaki, nem tudtam, hogy miért?
Ezek általános dolgok. Vagy mégsem?
Általános dolog például az, ha négyest kapok fizikából. De miért lenne általános az, hogy az emberek alaptalanul ítélnek meg másokat?

A mesékben mindig a jó győz, legyőzi a gonoszt, Piroska a farkast, Jancsi és Juliska az öreg nénit, vagy kit... Szegény gyereketeket ilyen dolgokkal etetitek... Aztán ha nagyobbak lesznek, kénytelenek lesznek rájönni, hogy az élet nem ilyen. Lesz, amikor döntést kell hozni, de te képtelen vagy rá. Mégis kell. Vagy, amikor választanod kell a könnyű út és a helyes út között... Sokan a könnyű utat választják, pedig lehet, hogy nem kéne.
Ha egyszer azt veszed észre, hogy mindenki szeret téged, az iskolában jól teljesítesz, a családodban minden rendben, és érzed: Boldog vagy, akkor gyorsan csípd meg magad... ez csak álom lehet. Mert ilyen nem létezik.
Az álmok a legszebbek a világban. Még ha tudod is, hogy ez csak egy álom, akkor is... érzed, legalább itt boldog lehetsz.

De aztán felébredsz, és már csak azt tudod, hogy álmodtál valamit, valami szépet és jót, de azt már nem tudod, mi volt ebben a csodás álomban. És akkor eszedbe jut, hogy még be kell fejezni a matek leckét, ezért kikászálódsz az ágyból. Az álmoknak és álmodozásoknak ezennel vége.
Nagyjából megírod a matek házit, fogod a füzeteid és könyveid, és elmész iskolába. Ott végigülöd az órákat, dolgozatokat írsz, összeveszel a barátnőiddel, de ez csak pár szünetig tart, aztán rögtön kibékültök. Jegyeket kapsz, és vagy örülsz neki, vagy nem. Aztán haza mész a suliból, az írásbeli házit megírod, ha tudod. Gépezel, gépezel, gépezel... Közben tanulgatod a kémiát, törit, bioszt. A nyelvtan megy, azt tudod te magadtól is, de az angollal már bajok vannak. Hiába vagy emelt angolos, nem tudod magadtól megírni a házi feladatot. Lemész és segítséget kérsz a bátyádtól. Ő vagy segít, vagy nem, de általában nem. Este még gépezel egy kicsit, elmész fürdeni, TV-zel, és lefekszel aludni... Visszatért az álmok világába, az álmodozásba...
És csak reménykedsz a másnapi kémia dolgozat sikerében...