Kardok Háborúja- A visszavonulás

2. A visszavonulás
visszavonulás Ereborba

A vezérek tanácsa után megkezdődött a visszavonulás szervezése. A Sárkányrend 3000 fős csapatát, a tünde harcosok 4000 fős osztagát, és a rhovanioni seregek nagy részét a félszigeten álló hajóknak kellett visszavinniük a Rhún-tengeren, és a Vörös-folyón át Tóvárosba, és onnan gyalogosan vonultak volna vissza a Magányos Hegy hatalmas erődjéig, a Fehér Sereg északi védőbástyájáig.

Gyorsan kellett elindulni, hogy élve hazajuthassanak. A kontingenseket behajózták, és elindult a flotta. A hajók szinte az egész látóhatárt uralták, és nem haladtak túl gyorsan. Nehéz volt megtenni a több mint kétszáz kilométeres utat a csata helyétől a Vörös-folyó torkolatáig. Az úton rengeteg probléma akadt az élelmezéssel, az ivóvízzel, és egyáltalán a zsúfoltsággal. A flotta négyezerrel több ember szállított, mint amekkorára tervezték. A vállalkozás első napjai eseménytelenül teltek, ám később annál izgalmasabban folytatódott a kaland.
A flotta már megtette az út felét a tengeren keresztül, mikor váratlan támadás érte őket. A ködből khandi zászló alatt hajózó kalózok tűntek fel, s rögtön nyílzáport zúdítottak a visszavonulókra. Szerencsére csak kevés halálos áldozatott szedett a támadás, de mire lekezdhették volna üldözni a kalózokat, azok fürge hajóikon eliszkoltak.

Két nap múlva újabb támadás indult a visszavonulók ellen. Tizenöt kisebb vitorlás, és három nagyobb gálya indított támadást. A gályákon lévő hajítógépekből izzó dárdák lökődtek ki, és indultak a másik flotta felé. A szörnyű pusztítást csak Angulhír segítségével tudták hárítani, aki pajzsot emelt a hajók elé, így tartva vissza a dárdákat.
Újabb két nap múlva már megpillantották a másik két hajórajt, melyek szintén a folyótorkolat felé tartottak. A hajók szép sorjában elkezdtek felfelé haladni a folyón, mikor mögöttük feltűnt egy újabb kalózflotta. A Sárkányrend lovagjait szállító hajók visszafordultak, hogy megütközzenek az ellenséggel. A flottát sikerült is megfutamítani, ám ekkor újabb veszéllyel kellett szembe nézniük.

Mivel a Fehér Sereg maradéka három fő irányban kezdte meg visszavonulását (az első csoport, melyet mi most követünk, a másodikat Rohan, s Arnor királyi seregei, valamint a Ló, a Torony, a Sasok, és Észak lovagjai alkották, Narhír, és Nerhír, a harmadikat Gondor királyi serege, a Tenger, s a Város lovagjai, valamint Surhír), ezért a Nazgúlok hármas csoportokban tudták követni őket. Nos most az történt, hogy három Fekete Lovas tűnt fel a visszavonuló kalózflotta felett, s éppen lecsapni készültek a három hajóra, melyek őrizték a torkolatot. Hirtelen három fénysugár csapott fel a három hajó fedélzetéről. Az egyiket maga Angulhír, a másik kettőt pedig a még élő lovagok ereje táplálta. A három fénysugár lassan alakot öltött, amint közeledtek a Nazgúlokhoz, s három fényes fehér sárkányt formáztak. A három sárkány nekitámadt a három Nazgúlnak, s visszavonulásra kényszerítették őket. Hiába rémítették meg az evezősöket, hiába okoztak káoszt a már biztonságban haladó hajókon, a Sárkányrend, s így a három sárkány kitartott.

Hirtelen újabb fénysugár tűnt elő, s három részre szakadva tovább erősítette a három sárkányt. Bregras herceg hajója visszatért, s bekapcsolódott a harcba. Így már sikerült megfutamítani a nazgúlokat.
Eddig is voltak nehézségek az úton, de még továbbiak vártak a menekülőkre, és azokat is csak nagy nehezen sikerült megoldaniuk. Ahogy egyre feljebb haladtak a folyón, az egyre szűkült. Nem nagyon, de már csak négy hajó fért el egymás mellett. A keleti partról sorozatos támadások érték a visszavonulókat. A folyón közelednek a kalózok. Egy nazgúl még mindig zaklatja őket. Kellemetlen helyzet. A hajók mögött feltűnik egy fekete vitorla. A szél veszettül fúj, és közelebb fújja az ellenséges hajót. Lángoló dárdák tűnnek fel, és csapódnak be az utolsó hajókba. Úgy tűnik, nincs menekvés. A tünde hajók nem tudnak hátrafelé tüzelni, és most ők haladnak leghátul. Ekkor leúszik egy másik hajó, és belőle robbanó lövedékek röppennek elő nagy durranás kíséretében, s az ellenséges hajó elsüllyed.
Másnap újabb támadás. Három hajó a folyón, szemből csónakok, és a keleti parton tömegével az ellenséges íjászok. A hajók hiába tüzelnek folyamatosan, és az íjászok is hiába harcolnak vitézül, az ellenség száma nem csökken. Orkok is vannak közöttük. A vezetők úgy döntenek, egy csapatot partra kell tenni, és úgy végezni a parti ellenséggel. Két hajó odaáll a parthoz, és elkezdik ontani magukból a páncélos gyalogosokat, és néhány lovast is. A sereg támad, és végez az íjászok nagy részével. Ekkor érkezik egy ork csapat, és visszaszorítják az expedíciós erőket. Nincs mit tenni, vissza kell mászni a hajókba az ellenséges nyílzáporban. Tovább kell menniük, és menteni a menthetőt

- Nos, úgy tűnik, itt a vég. Minden oldalról támadnak, az emberek kimerültek, a szél elállt, és az evezősök se bírják már soká. - A lovagok vitája messze elhallatszott…
- Ki kell tartanunk! Már csak száz kilométer. Meg tudjuk csinálni. Kérjünk segítséget Ereborból. Angulhír, nem tudnál kapcsolatba lépni a Toronnyal, és segítséget kérni? Szorongatott helyzetben vagyunk, és elkél a segítség-kérdezte Bregras herceg, aki maga is eléggé kimerült volt már a sok harctól.
- Már megtörtént. A folyók találkozásánál lévő előretolt állásban nagyobb csapat tanyázik, a veszélyre való tekintettel. Ha odáig eljutunk, megmenekülünk. Ők fel tudják tartani az ellenséget a szárazföldön, nekünk csak a hajókkal kell végeznünk. Azt javaslom, a legerősebb mágusok fogjanak össze, és egyesült erővel süllyesszük el őket!- válaszolt Angulhír.
A lovagok maradéka, Angulhír, és Bregras egyesült erejével sikerült léket ütni a hajók falán, és elsüllyeszteni őket, bár a varázslat nagyon kimerített mindenkit. A konvoj folytatta útját.
Amikor megérkeztek az előretolt erődhöz, az ottaniak már felkészülten várták őket. Három hajó hátramaradt, hogy szükség esetén segítsen védekezni, vagy kiüríteni az erődöt. A csatára hamarosan sor került. Egy fegyelmezetlen, ám jól képzett, és nagy létszámú osztag támadott. Sok ork volt közöttük, és még több khandi ember. Az erőd kitartott, és megmenekült, bár nagy veszteségeket szenvedtek. A három hajó, és sok csónak segítségével sikerült kiüríteni az erődöt, és a többiek után indultak

Az út további része zavartalan volt, és sikeresen megérkeztek Esgarothba. A hajók ettől kezdve a tavon járőröztek, és a seregek szárazföldön indultak el a Magányos Hegyhez. Szerencsére ezt a térséget még nem érte támadást-egyelőre. Az összes fellelhető gabonát, állatot, és az ellátáshoz szükséges egyéb dolgokat felhalmozták a Hegy gyomrában, és a vidékiek is lassan elkezdtek visszahúzódni Tóvárosba, Völgyvárosba, vagy a Hegybe. Itt már felkészültek a további harcra…

Rohan, s Arnor seregeinek, s a négy rendnek a visszavonulása

Mivel ők indultak el legkésőbb, ezért őket érte a legtöbb támadás. Folyamatosan tartaniuk kellett a váratlan csapásoktól, és a fosztogató farkasoktól. A védekezést megkönnyítette, hogy Középfölde lovasainak nagyobb része ebben a csoportban menetelt, így jól meg tudták oldani a menetoszlop védelmét
A hátvédet a legjobb lovagok alkották, ezerötszáz rohani lándzsával kiegészülve. Az oldalvédet a rohani lovasok, s az elővédet az arnori talpasok alkották. Így indultak el, hogy védjék országukat, városukat, falujukat, családjukat, s végül önmagukat.
Napokon kersztül zavartalanul meneteltek, és lassan kezdtek kifáradni. A sebességük csökkent, az ellátmány fogyatkozott. Ekkor érte őket az első nagyobb támadás. Háromszáz váltott farkas, és kétezer ork tört rájuk oldalról, és áttörték a fedező csapatok vonalát. A fősereg kimerült katonái csak nehezen állták a rohamot, és hatalmas veszteségeket szenvedtek.

A második támadás hátulról érkezett, napokkal később. A haradi lovasság üldöző csapata elérte a hátvédet, és harcra kényszerítette őket. Szörnyű csata volt. A lovagok, és a rohani vitézek hősiesen harcoltak, de meg kellett hátrálniuk. A túlerő majdnem legyűrte őket. Ekkor érkezett meg a felmentő csapat: ezer arnori lovas, a teljes északi királyi lovassereg. A segítség révén ismét visszaszorították az üldözőket.
Harmadik támadás. Kétezer ork oldalról, még kétezer hátulról, haradi lovasok, és váltott farkasok támogatásával. Ezt még egy ereje teljében lévő sereg se tudta volna szétszórni, hát még egy ilyen fáradt, és elgyötört csapat. Az utolsó erőtartalékok felhasználásával sikerült visszaverni a rohamokat, de a sebesültek száma vészesen megnőtt. Ez tovább lassította a csapatot…

A menet szerencsésen átvészelte a hosszú utat az Anduinig. Csupán három nagyobb támadás érte őket, de ezeket sikeresen hárították. Az igazi meglepetés az átkelésnél várt rájuk. Sokáig tanakodtak, hogy Osgiliath kőhídját használják-e, vagy az Emyn Muil, és a Barnaföldek közötti gázlót használják, s végül ez utóbbit választották, mert ez jobban megfelelt úticéljuknak. Az átkelés során igen kellemetlen meglepetésben volt részük.
A sereg nagy része már éppen befejezte az átkelést, és elkezdte folytatni útját, ám ekkor a hátvédet óriási támadás érte. Keleten három nazgúl tűnt fel, és feléjük száguldottak. A szél sok ork-kürt hangját, és váltott farkasok vonítását is hozta magával. A három mágus, és a Rendek vezetői visszatértek, és hárították a nazgúlok támadását. Ez volt a könnyebb rész.

Az orkok csatarendbe fejlődtek, és menetből rohamot indítottak. A pajzsfal megtört, a sereg maradékát kétfelé választották. A túlpartról nem jöhetett segítség, mert a partot ellepték az orkok, és visszaszorították a menekülőket. Úgy tűnt, nincs menekvés. A rohani lovasok rohama súlyos veszteséggel, és eredménytelenül zárult. Az arnori talpasok közül sokan elestek, a rendek csapatait is lassan felmorzsolták
Ekkor tűntek föl a színen a sasok. Észak minden sasfészke képviselve volt ebben a seregben. Vijjogva csaptak le az ellenségre, és szétkergették az orkokat. Sokakat lenyilaztak közülük, de végül győzedelmeskedtek. A sereg maradéka is átkelt, és némi késéssel átkelt a folyón, és folytatta útját.

Az út további része egy-két nazgúl támadásának kivételével eseménytelen volt. A rohani sereg a továbbiakban a Folyó átkelőit őrizte, s a Keleti Falat. A király közvetlen csapataival visszavonult Meduseldbe. A Ló, és a Torony rendje is elfoglalta székhelyét. A három mágus a Rauros fölött felépített háromtornyú erődbe vonult vissza, és onnan őrködtek a folyó felett. Az arnori seregek is békésen megérkeztek országukba, és várták a támadást északról. A hírek szerint ugyanis Angamr régi várait újjáépítették, és egy új gonosz hatalom van születőben…

Gondor erőinek visszavonulása

Ők másodjára indultak, és nem tudtak semmit azokról a támadásokról, melyek a következő csapatot érték. Útjukon egyetlen nagy támadás érte őket. Morannon régi tornyai előtt jártak, meglepve tapasztalták, hogy a völgyben felépített gondori erőd romokban hever, és messze onnan füst száll fel a Végzet Hegyének kráteréből. Az éles szeműek láthatták, hogy Barad-dúr újjáépítését is megkezdték már..
A hegy még ép járataiból hirtelen rengeteg ork özönlött ki, és megtámadták a bámészkodó sereget. Ők sem voltak tétlenek, irtották az ellenséget, de nem állhattak ellen sokáig. Ekkor érkezett meg egy kisebb csapat Ithilia őrzőiből, és a meglepetés erejével sikerült összezavarni az orkokat, akik visszavonultak.
- Királyom, mit keresel te ezen a veszélyes helyen ilyen időben? – kérdezte vezérük meghajolva a király előtt.
- Nagy csatából jövünk, és köszönjük segítségeteket. Nélkületek tovább kellett volna harcolnunk. Nos ami azt illeti, nektek most vissza kéne térnetek a rejtett erődökbe.
Hamarosan érkezik majd erősítés, és figyelnetek kell majd az utakat. A nélkülözhető emberek kezdjék meg a kitelepítést. Ithiliában már csak a katonák maradhatnak. Háború van.
-Értettem királyom. Megteszünk mindent a védelem érdekében.
A király, és a seregek megérkeztek a túlpartra, majd Rawion vezetésével a Tenger Harcosai megkezdték hosszú útjukat Pelargir erődje felé. Erősítést küldtek Ithilia rejtett erődjeibe, és várták a támadásokat.

A seregek visszavonultak, a Gonosz erői sorba pusztítják el az egykor szép, és jó dolgokat. Nézzük, hogy állnak a bábuk egy képzeletbeli hatalmas sakktáblán, mely Középföldét jelképezi
Északon a Magányos Hegy tövében, Völgyvárosban állomásozik Rhovanion seregének jó része, kivéve azokat, akik a folyó mellett őrködnek. Valamivel délebbre, Tóváros dokkjaiban javítják a menekülteket visszahozó hajókat, a kész járművek pedig folyamatosan járőröznek a tavon, és a folyókon. Innen nyugatra van Thanduril Csarnoka, mely kiürítés alatt áll. A tündék is beköltöznek a Hegybe. Tudják, csak akkor van esélyük a túlélésre, ha összetartanak. Északon ezek az erők képviselik a Fehér Sereget
Innen nyugatra, a Köd-hegység láncai alatt bújik meg Mória, hatalmas csarnokaival, végtelen tárnáival. Itt lakoznak a törpök, kik a maguk harcát vívják most a sokasodó északi orkokkal.

A hegylánc déli végében áll Orthanc erődje. Itt székel a Torony rendje, és a rohani seregek egy része is itt állomásozik. Rohan Kapujának másik oldalában található a Helm- szurdok, benne a Kürtvárral. Ide menekültek a Ló Rendjének harcosai. A Fehér-hegység lábánál áll egy másik erőd, Meduseld. Az Aranycsarnokot immár hatalmas falak takarják, és itt is jelentős erők állomásoznak.
Az Emyn Muil lábait, és Rohan Keleti Falát védik a rohani sereg maradékai, ám a hírek szerint már ők is visszavonulóban vannak. A Sötétség ereje egyre nő. Rauros fölött áll a Mágusok Erődje, Amon Hen, Amon Lhaw, és Tol Brandír hármas tornya, ahol a három mágus lakozik, s küzd Szauronnal.

Délen Gondor megerősítette a déli védelmet, a flotta nagy részét az Anduin torkolatához vonták össze. Ithilia őrségét is megerősítették, és kitelepítették a polgári lakosságot. Az Árnyék-hegység völgyeiben, és a Mordor bejáratánál fekvő gondori erődöket porig rombolták, és a Gonosz megkezdte az új Sötét Torony építését. A nazgúlok számára új erődöt építenek a Morgul-völgyben, és Kelet felől özönlenek a gonosz seregek. A tábla készen áll, a bábuk mozognak. Vajon milyen sors vár a hazájukat védelmező bátor harcosokra?