Történetek

Itt elfordultam a faltól. Nagyon megrémisztett miket mondtak. Hogy félvámpír farkas? Ilyen nincs, én mondom! Hirtelen magamhoz tértem és megpróbáltam elindulni, de véletlen belerúgtam egy kőbe. Mocorgást hallottam a sikátor felől, de mikor odanéztem, már nem volt ott senki. Úgy megrémültem, alig kaptam levegőt. Nem csak azért, mert eltűntek 10 másodpercre az alakok, hanem azért is, ami ott várt engem...

Támadója leválik a nyakáról, és az eső belehullik Azu ajkai közé. Nem, ez nem az eső, ez annál édesebb, és sokkal melegebb.
Az édes cseppek megszűnnek, helyettük légszomj jön. A lány tüdeje mintha nem működne, pedig a levegőre szüksége van! Szüksége van rá...

- Figyelj, ez érdekelni fog! – mondta a szokásosnál csöndesebben.
- Basszus, az egy dolog, hogy engem felébresztesz – kezdtem álmosan hőbörögve - , de ha Linette- t i… - ekkor a torkomra forrott a szó. Nos, ez valóban érdekesnek hatott…
- A mai nap folyamán erre a furcsa lényre bukkantak rá a járókelők. Először mindenki azt gondolta, hogy vámpír, de ezt az elméletet megdönti az, hogy a testre csak délután találtak rá. Így valószínűbb, hogy földönkívülivel van dolgunk. Most...

Én meg kicsikét dühbe gurultam és lecsaptam a WC kagylóba a markom… és idegességemben vagy nem… az avokádó kapszuláimat véletlenül meg utána, aztán vizem lett, de szívem az nem, de lett harangoztak meg özönöm, mert be vagy talán ki találtam gerjedni.
Visszafeküdtem az epedámra, de elvétettem az ugrást, így a parketten landoltam. Erről megint Dzson jutott az eszembe, mikor először tanított az ötujjas kesztyűjébe dumálni, akarom mondani, dudálni…

Az utolsó kérdésem lett volna még, hogy mi az igazi neve – hisz az első találkozásunkkor megmondta, hogy szégyelli a nevét, ezért mutatkozott be Draculaként.
Így a koporsón egy DR, és egy megkezdett A betű díszelgett. Leejtettem a tőrt, és fölálltam, hogy lefeküdjek – reggelre úgyis meghalok én is. De nem volt már ehhez erőm, visszarogytam...

Eljött a péntek. Eleonóra reggel vízért ment a kúthoz. Jancsi ismét ott volt. Már hallotta, hogy szerelmét eljegyezték, hiszen az egész falu erről beszélt. Némán nézték egymást, majd Jancsi utoljára megölelte azt, akivel úgy szerették egymást. Eleonóra mielőtt elment a kék selyemkendőjét Jancsinak adta, de meghagyta neki, hogy a kendőt csak szombaton késő éjjel nyissa szét...

Egyszer egy nap az óvó néni elvette. Azt mondta, hogy elég volt. Ne játsszak vele többet. Azt mondta, hogy menjek ki én is az udvarra. Játsszak a többiekkel. Én akkor sírtam, de a néni nem adta vissza. Dühös voltam. Azt hittem, hogy ő is a kincseimre vágyik. Bocsáss meg nekem, Anyu! ...

Felültem. Koporsóban való fekvésemet tekintve ez szerencsétlen döntés volt, két koppanás kíséretében visszahanyatlottam. Szuszogva hevertem. Nyugalom. Csak álmodtál…
Nagyon sokszor visszaálmodom ezt a jelenetet. Amikor Dan és Dave elköltözik.
Szuszogva hevertem a koporsómban. Már ez sem volt a régi – kemény és kényelmetlen. Vagy csak eluntam… ahogy Drac...

A férfi szobájában a szokásos félhomály uralkodott. Az ágyhoz mentek.
– Ülj le ide! Mindjárt jövök – mondta és az egyik szekrényhez lépett. Egy injekciót vette elő, amiben kékes folyadék volt. Már napokkal ezelőtt bekészítette, hogy majd kéznél legyen, ha szükség lesz rá.Visszament a lányhoz. Ő ránézett, mélyen a szemeibe. A férfi szinte kiolvasta tekintetéből a kérdést...

- Nézd meg!- a monitorra mutatott- Ez a lény fejlettebb az átlag állatoknál. Érdekes a felépítése hasonlít az emberére, de… van benne valami különleges. - most elővett egy röntgent a fiú testéről, a kép majdhogynem világított- Látod! A csontváza fémből van, ezért tudta úgy kihúzni azt a karomféleséget a karjáról. De azt még nem tudtam kideríteni, hogyan tud átalakulni. Talán öröklődött! Ez nem mutáció, az biztos. Meg kell tudnom, hogyan kommunikál...