Ördögikör

- Mennyit tankoljak bele? - kérdezte a kutasfiú, a benzin kúton.
- Tele! - vágtam rá.
Teletankolta az autóm, én fizettem, majd elhajtottam. Csak mentem előre, és nem érdekelt már semmi. Nem volt különösebb uticélom, megyek ameddig bírok, amúgy is imádok éjjel vezetni. Jól akartam magam érezni, a sztráda császárnője akartam lenni, ezért a megengedett 100 km/h-nál jóval többel mentem. Üvöltött a zene az autóban, teljesen kikapcsolt az agyam. Körül-belül egy órája utazhattam, amikor egy barna hajú stoppos lányt vettem észre, egy tele pakolt málhazsákkal. Gondoltam, semmi se számít, felveszem. Lefékeztem, majd megálltam. Rohant az autóhoz, a hatalmas pakkal a kezében.
- Szia, hova mész? - kérdeztem.
- Szia!Nem tudom, mindegy, el tudsz vinni valameddig?
- Dobd be a csomagtartóba a cuccod, és pattanj be!
- Köszi!

Néhány pillanat múlva, már mellettem is ült, az anyósülésen. Indítottam az autót, és már hűlt helyünk sem volt. Mintha menekülnénk valaki, vagy valami elől. És valóban menekültünk is. ... a problémáink elől...
- Szóval, hova is mész ekkora batyuval? - kérdeztem.
- Nem tudom, világgá, ameddig elviszel, addig elviszel, onnan meg majd lesz valahogy tovább! - felelte szomorú hangon.
- És miért mész világgá, ha szabad érdeklődnöm? - faggatózzam tovább.
- Elegem lett mindenből... A családból, a suliból... Új életet kezdek!
- Ha azt mondom, hogy én is hasonló cipőben járok?
Nem felelt semmit, csak elmosolyodott, majd ismét legörbült szájjal bámult előre.

- Mi baj? - kérdeztem, majd jobb kezemmel végig simítottam a combját.
- Lehet, hogy hülyén hangzik, mert talán húsz perce ismerjük egymást, de tök szívesen elmennék veled bárhova, mondjuk, még a neved se tudom.
- Az ismerőseim csak Nyuszinak hívnak. És téged?
- Én Detti vagyok.
- Van nálad személyi? - kérdeztem.
- Persze, az összes iratom nálam van.
- Bécs? Van ott egy ismerősöm, potom pénzért szerez nekünk kecót, ott majd új életet kezdünk!

Megint elmosolyodott, de újra lebiggyesztette az ajkait.
- Nálam nincs semmi pénz. - mondta könnyekkel küszködve.
- Azzal ne törődj, nálam van elég. Még 60 km az osztrák határ, bele vágunk?
- Hát persze! - vágta rá.
- Nem vagy kajás, megállhatnánk egyik benzinkútnál, haraphatnánk valamit! Mit szólsz?
- Azt megköszönném, mert éhes vagyok nagyon.
- Rendben, akkor a határ előtt megállunk, ott lesz benzinkút.
Nagyjából harminc perc múlva már a határ előtt voltunk. Bekanyarodtam a benzinkútra, majd leparkoltam. Hajnali egy óra volt, kihalt volt minden, a környéken egy árva lélek sem tartózkodott.
- Menj be, kérj valamit magadnak, én is megyek azonnal!
- Oké. - felete Detti.

Ahogy kiszállt, és már kellő távolságra volt tőlem, kinyitottam a kesztyűtartót és kivettem az SW revolverem. Egy gyors mozdulattal táskámba csúsztattam, majd elindultam Detti után, be a benzinkútra.
- Kértél szendvicset?-kérdeztem Dettit, mikor beértem.
- Persze, neked is!
- Köszi, itt a kulcs, szállj be, megyek én is, csak fizetek. - mondtam, majd átnyújtottam Dettinek a kocsikulcsot.
- Fizetnék! - mondtam a srácnak, aki a pult mögött állt, mikor Detti már kiért.
- Ezerháromszáz forintot kérek. - mondta kedvesen.
- Én pedig a bevételt!-fogtam rá a revolvert.
A srác ijedtében felemelte a kezeit, én pedig elindultam, be a pult mögé a pénzért.
- Mi lesz már?! - mondtam felemelt hanggal, és a halántékához szorítottam a revolvert, ami már fel volt húzva.

Nem felelt semmit, engedelmesen egy zacskóba pakolta a kasszából az összes pénzt, majd átnyújtotta.
- Köszi, Bébi! - mondtam, majd meghúztam a ravaszt. Életemben nem lőttem még fegyverrel, nem is gondoltam volna, hogy ekkorát szól, és ennyire megrántja a kezem. A srác élettelen teste a padlóra hullott. Pénzes zacskóval a kezemben, rohantam az autóhoz. Detti bennült, és jó ízűen falatozott a szendvicsből. Gyorsan bepattantam, a zacskót az ülésem alá dugtam, és indítottam az autót.
- Vedd elő a személyid, gyorsan! - kiabáltam rá Dettire.
Szegény lány, nem értette mi az isten van velem, csendben előkotorta, majd a kezembe adta. A határnál nem állt sor. Csak felmutattuk a személyinket, és már száguldottunk is tovább az autópályán.
- Nyuszi, baj van? - kérdezte Detti remegő hangon.
- Jaj, Kicsim, semmi baj... Csak, még soha...
- Mit soha? - kérdezte értetlenül.
- Még soha nem hagytam ilyen sok borravalót...

Két óra autókázás után beértünk Bécsbe. A város szélén, egy McDonald’s-nál álltunk meg, a parkolóban. Detti elaludt útközben, ezért elővettem a zacskót, hogy megszámoljam a pénzt. Négyszáz euró, és Hetvenezer forint. Nem is olyan rossz. Dettit az autóban hagyva, bementem a gyorsétkezdébe, hogy összes német nyelvtudásomat összekaparva, megkérdezzem, hol van a legközelebb egy panzió. A hölgy értelmesen „l a s s a n” elmagyarázta, hogy merre kell menni. Kocsiba vissza, félóra bolyongás után panzió megtalálva! Felébresztettem Dettit, hogy megjöttünk. Kómásan kiszállt az autóból, és kivette motyóját a csomagtartóból, majd bementünk, és kértünk egy szobát. Mikor felértünk, zuhanyozni indultam. Ki se akartam szálni, a tus alól, annyira jól esett a forró víz. De, muszáj volt, mert Detti is tusolni akart, így átengedtem neki a helyem. Megtörölköztem, majd meztelenül zuhantam az ágyba. Pár perc múlva Detti is bejött. Törölközőbe csavarva mellém feküdt, majd megfogta az egyik kezem.
- Miért vagy hozzám ilyen jó?-kérdezte.

A plafonra bámultam, majd az oldalamra fordultam, hogy szemben legyek vele. Igazából fogalmam nem volt arról, hogy most mit is válaszoljak. Finoman lehúztam róla a törölközőt, majd végig simítottam karcsú testét.
- Hmm... Azért mert gyönyörű vagy, azért mert megsajnáltalak. - suttogtam, és tovább folytattam a cirógatást.
- Köszönöm, Nyuszi! - mondta, közelebb hajolt, majd megcsókolt.
Olyan édes volt a csókja, akár az akácméz. A mellei kicsik voltak, de formásak. Alakja túl vékony volt, de mégis annyira kívántam, akár egy férfit. Testünk egymásba forrt, már amennyire két lánynak egybe tud forrni a teste. Órákon át kényeztettük egymást.

Reggel, mikor felébredtünk, azonnal felhívtam az ismerősöm, hogy kerítsen egy lakást. Délután már be is költöztünk. Szép kis patkánylyuk, a város szélén, de legalább bútorozott. Az euró egy részéből kifizettem az első havi lakbért, a többiből alapvető háztartási cikkeket vettem. A nap végére már egy centem se maradt, viszont volt nyolcvanezer forintom. Megkértem hát az ismerősöm, hogy váltsa be nekem euróra, aki ezt meg is tette. Már egy hete Bécsben tengődtünk, mikorra már szinte az összes pénzem elfogyott. Ruhákat vettem, és még néhány fontos dolgot. Egyik este megvártam, amíg Detti elalszik, majd autóba ültem, és az autópálya felé vettem az irányt. Mocskos dolgokat forgattam a fejemben. De, minek a revolver, ha nem használom?!A külvárosban keringtem, pénzforrást keresve. Rá is akadtam egy non-stop kisboltra. Bementem, majd az eladónőre fogtam a revolvert.

- Geben mir zusammen euro!-mondtam neki, és felhúztam a fegyvert. A vén picsa sikítozni kezdett, ezért gondolkodás nélkül lőttem. Sietnem kellett, mielőtt bárki bármit észre vesz, kapkodva szedtem ki a pénztárgépből a bevételt, és már ott se voltam. "Haza" értem, és megnéztem Dettit. Édesdeden szunyókált. Háromszáznegyven eurót sikerült zsákmányolnom, ami nem túl sok. Gondosan eldugtam a pénzt, majd bezuhantam az ágyba. Nem sokára el is aludtam. Álmomban megjelent a benzinkutas srác, majd az öregasszony a boltból. Felriadtam. Csak feküdtem az ágyban, és a plafont bámultam. Ki vagyok én, hogy kioltsam egy ember életét, csak azért, mert nem bírok a seggemen ülni? Egy szerencsétlen lánynak szebb jövőt ígértem, hol ott ez messze nem az. Béreltem egy lakást, pedig tisztában voltam vele, hogy néhánynap múlva innen is le kell lépnem. Nem bírtam kiverni a fejemből a gondolatokat. Reggel, mikor Detti felkelt elmeséltem neki mindent.
- Detti, nem fog ez menni... Nem maradhatsz velem!
- Elmegyek dolgozni, nem kell, hogy eltarts, csak ne kelljen visszamennem a szüleimhez!
- Muszáj lesz, nem maradhatsz velem!Ez nem élet!Egy bűnözővel élsz!Érted?!
- Miről beszélsz? Nyuszi, mi ez az egész?
- Megöltem két embert, csak hogy pénzhez jussak. Bújkálnom kell, érted?
- Micsoda? - nevetett fel Detti.
- Nem viccelek! - feletem.

Detti nagyot nyelt. Idegesen forgatta a fejét, mintha azt várná, mikor fogok rá fegyvert.
- Pakolj össze, és menj haza! Adok pénzt a vissza útra.
- És veled mi lesz? - kérdezte könnyes szemmel.
- Ne kérdezd, mert én sem tudom. Talán megyek tovább. Kimegyek Olaszországba.
- És újabb benzinkutat pakolsz ki, újabb embert ölsz?
Nem feletem semmit. Lehajtottam a fejem. Igaza van Dettinek. Mi értelme?Talán felkéne magam adni...
- Nem tudom, Detti, nem tudom.
- Megyek, összepakolok. - mondta szigorú hangon.
Éreztem, hogy itt a vége, és most gyorsan kell döntenem. Vagy most azonnal eltűnök innen, folytatom a bujkálást, és az eddigi pénz szerzési módszert, vagy feladom magam. Teljesen mindegy, előbb-utóbb úgy is elkapnak. Gombóccal a torkomban írtam néhány sort Dettinek. A papír mellé oda tettem kétszáz eurót, hogy valameddig, amíg itt van boldoguljon. Letettem a kulcsomat, és sorsára hagytam. Csupán két év korkülönbség volt köztünk, mégis úgy vigyáztam rá, mint a saját gyerekemre. Rohantam le a lépcsőn, mint aki megőrült, csak minél hamarabb tűnjek el.

Mikor kiértem az autópályára, Olaszország felé vettem az irányt. Insbruckban megálltam bedobni egy szendvicset az egyik benzinkúton, majd a női mosdó egyik kukájába dobtam a revolvert, mikor azt senki sem látta.
Tízperc múlva elindultam, tovább Olaszország felé, hogy új életet kezdjek.