Nóra

Rólam sok mindent nem kell tudni. 17 éves vagyok, szőke haj, kék szem, amihez 182 centi magasság társul. Sok csajjal beszéltem már és az általános vélemény az volt, hogy jól nézek ki, meg jó fej is vagyok. Csak sajnos a magabiztosságom nem a legjobb.

A nyári szünet alatt történt meg az eset. Lent cigiztem a házunk előtti padon pár barátommal.
A szokásos hangulat megvolt, sok nevetés, beteges történetek meg viccek. Épp az egyik kedvenc, bár nem kevésbé beteges viccem közepén tartottam, amikor egy helyes kiscsaj odajött hozzám és kért egy száll cigit. Én persze adtam neki. Mielőtt elment volna egy szolid „köszi” mellett megeresztett egy mosolyt.

De milyen mosolyt! Csak úgy ragyogott az arca. Szinte ontotta a melegséget. Az a kép egyszerűen bevésődött az emlékezetembe. Bájos kipirosodott arc, „mély” barna szem, világos barna haj, fehér fogsor, az alakot meg kitalálhatjátok. Naná hogy bombázó!
Mikor elment a srácok egyből elkezdtek bökdösni, hogy mennyek utána, de nem volt bátorságom hozzá.

Utána egy hétig nem láttam. Végig csak forogtam a mosolyán. Vajon tényleg bejöhettem neki? Vagy csak egy átlagos mosoly volt ez tőle. Elvégre nem is fordult vissza meg semmi.
De már mindegy volt. Kész. Menthetetlenül belezúgtam. Kerestem mindenfelé. A városban, a padoknál, de nem találtam sehol. Szánalmasnak éreztem magam.
Kedden anya leküldött a boltba egy kis kenyérért meg tejért. Tiszta kóma voltam, csak ballagtam lefelé. Bementem a boltba és teljesen váratlanul megláttam Őt. Majd kiugrott a szívem a helyéről. Köszöntem az eladónak, ő meg hátrafordult. Amikor felismert megint elsütötte azt az őrjítő mosolyt. Furcsa, de csak mosolytól szinte a mennyben éreztem magam.
Végignézett rajtam.
- Viccesen nézel ki. - aztán elkezdett nevetni.
Tudtam hogy rajtam nevet, de nem tudtam foglalkozni vele. Meg kellett állapítanom, hogy ha nevet az csak még szebbé teszi.
- Mindig egy szoktál mászkálni. - kérdezte.
Végig néztem magamon, és szerintem fülig vörösödtem, mert egy ingben meg egy boxerben mentem le. „Én hülye” gondoltam magamban.
Gyorsan valamit motyogtam, aztán spuriztam fel.
Másnap összefutottunk a padoknál. Megint kért egy száll cigit, én pedig vicceket meséltem neki.

Most valami hihetetlen jó formámat hoztam. Szinte végig nevettem, még véletlenül se mondtam semmi sértő vagy undok dolgot.
Ez pedig így ment tovább 3 hétig. Odajött, cigit kért, én meg szórakoztattam. Vicces volt, de szerintem direkt a huszadik napon is odajött és a kezembe nyomott egy doboz cigit.
- Ez, amit eddig elszívtam. Tessék. - majd ment is el.
- Inkább egy csókot kérnék. - suttogtam magamnak.
Visszafordult. „Úristen vajon meghallotta? Most haragudni fog rám? Vagy csak eszébe jutott valami?” Nem tudtam, de nagyon be tudom magam forgatni ilyen kis apróságokon. Elém állt és a szemembe nézett.
- Mért? Szeretnéd, hogy adjak egy csókot?- kérdezte ezt a nevetséges dolgot.
Úgy voltam vele, hogy most vagy soha! (csak nehogy megbántsam)
- Még szép hogy szeretném! Ez minden épeszű férfi álma-.

Hihetetlen volt. Mintha egy romantikus film kellős közepén lettem volna. Hátradobta a haját. Rám mosolygott, belenézett a szemembe, lábujjhegyre állt.
- Akkor megkapod - suttogta nekem.
Kinyitotta résnyire a száját, lehunyta a szemét és egyre csak közelített az én számhoz.
Jobb, mint snowboard! Ez TÉNYLEG adrenalin volt nekem a javából. Én is lehunytam a szemem és felé hajoltam.
Már vártam, hogy mikor fognak az ajkaink találkozni, de nem éreztem. Azt hittem, hogy csak béna vagyok, ezért kinyitottam a szememet.
Ott állt velem szemben és csak mosolygott.
- Huncut kisfiú. Most még nem kapsz cukrot-.

Egy nevetve elszaladt. Kész. Porig aláztam magam előtte. Letörten haza kullogtam. Anya kérdezte, hogy van-e valami bajon, de nem volt erőm, se kedvem válaszolni.
Csupa forgatós zenéket hallgattam. Nem mentem sehova.
Csörög a telefonom. „Magán telefonszám”. Felvettem. –szia-. Meghallottam a hangját.
- Szia mért hívtál?- kérdeztem.
- Tudod most már megkaphatod a csókot. De csak ha érte jössz!- mondta. Hallottam a kuncogását még telefonom keresztül is.
- Hol laksz?- kérdeztem és egy nagyot nyeltem közben.
- József Attila tér. Második emelet. 6-os ajtó.
- Oké, ott leszek!-.
Letette. Szidtam magam, hogy ilyen hülye vagyok. Nem is tudom merre van.
Sebaj. Debrecen térkép elő. Az „mc” mögött.(Nálunk ez a McDonald’s neve)
Az nincs is messze! Leszaladtam a lépcsőn. Amint kiértem elkezdtem futni, ahogy csak bírtam. Ott van a ház. Már látom.

Mire odaértem teljesen kipurcantam. Kifújtam magam. Megnéztem az ablakokat és rögtön meg is akadt a szemem az övén. Előtte pont ott egy elég magas fa.
”Isten is azért tette azt oda, hogy csókot lophassak” futott át az agyamon, erre pedig elfogott nevetés. Mikor már megint tűrhetőnek éreztem légzésemet, akkor elkezdtem felmászni a fán.
Egy elég vastag ág szinte teljesen az ablakig ért. Tökéletes.
Kimásztam ameddig csak mertem, majd bekopogtam. Amikor meglátott teljesen ledöbbent.
Gyorsan kinyitotta az ablakot és már húzott is be.
- Úristen te teljesen hülye vagy? És ha leesel?- kérdezte indulatosan.
Én szerintem a legjobbat válaszoltam, amit csak lehetett.
- Egy csókod többet ér az életemnél!
Láttam hogy értékelte a válaszom és már jött is a jutalom. Egy az ellenállhatatlan mosolyai közül.
Közelebb lépett hozzám.

Átkarolta a nyakam, én meg rákulcsoltam a kezem a derekára.
Megcsókoltam egy hosszú, gyöngéd, de minden szót pótló csókkal.
Legalább egy percig így maradhatunk. Miután szétváltunk hozzám bújt, amennyire csak tudott.
- Járnál velem?- kérdeztem meg már csak formalitásból is.
- Kettőt találhatsz - majd kaptam egy szenvedélyes csókot.