Készülődés a fiam születésnapjára! / naplótöredék

Márc.02.

Még 4 nap és a picike fiam 18 éves lesz. Szerinte ez együtt jár azzal, hogy automatikusan felnőtt lesz és ettől kezdve azt csinálhat, amit csak akar, tetoválás, buli és az egyéb.
Mondjuk ebben csak annyi bibi van, hogy még iskolába jár a lelkem.
Azért nem azt mondtam, hogy tanul, mert azt véletlenül sem szokta csinálni.
Iskolába bejár, legalábbis a naiv szülői szív ezt a kényszerképzetet erőlteti magára, de saját keresettel ebből kifolyólag nem rendelkezik, és az ilyen típusú tevékenységekre elég nehezen tudja előteremteni a pénzt.

A tetoválást ellenezem. Na nem a művészeti értéket vonom kétségbe, hanem mert egy kicsinykét maradandó dolog. És ha idővel benőne a feje-lágya, lehet hogy megbánná.
No de hát saját magával azt csinál, amit akar, csak a szponzorálást is tudja megoldani.
Az a baj, hogy tiltani elég kevés dolgot szoktam, csak a véleményt nyilvánítok egynéhány kérdésben.

De hát baromi nehéz dolog kamaszokkal szót érteni, főleg ha az ember a másik félre nem támaszkodhat. Ugyanis kilenc éve heti egy nap, két-óra találkozásban merül ki az anyai nevelés.
Még a fiammal ment valahogy a dolog, de 14 évesen a lányomnak elég nehéz volt megmagyarázni, hogy hülyén nézne ki, ha az apukája kísérné be a nőgyógyászhoz.
Persze ez is már a múlt, hiszen ma már a nagylányom is 21 lesz és pont tegnap jelentette be, hogy áprilisban elköltözik a barátjával albérletbe.
Tehát öregszenek a gyerekek.

De visszatérve pici fiamra - 80 kg 180cm magas, és olyan jobb egyenese van, hogy bárki megirigyelhetné. Szerencsére a zsebből indított bal csapottam még űberolja......
Valamit ki kellene találni a szülinapjára!
Valami komoly dolgot kellene kitalálni, mert a vicceimtől mostanában a falnak megy és mindenért kioktat.
Na majd valamit kiötlök, csak az a baj, hogy a bulizás valahogy mostanában nem megy.

Pár éve még végig pajkoskodtam az összes szórakozó helyet a haverokkal, de már mindenki megkomolyodott, aki meg nem az sitten van. Ilyen az élet, dög unalom.
A bulikban is negyven kilós 14 éves taj részeg vietkongok játsszák a kemény stílus. Egy enyhébb lefolyású meghűlés is komoly élettani elváltozásokat okoz náluk és az élet viharait is csak vigyorex-szel bírják elviselni. Na most ezekkel pajkoskodjak!

Két évvel ezelőtt még kereset kiegészítés gyanánt, dolgoztam egy haverommal egy vidéki diszkóban. Ketten felügyeltünk a rendre egy olyan 6-8 száz személyes kis szórakozóhelyen, ahol előttünk mindennaposak voltak a késelések, és népszokás volt buliba a kis-baltát is elvinni, de a kasza és a kapa is elő-elő került egy-két nézeteltérés során.
Kellő pedagógiai érzékkel sikerült elérni, hogy ezek a tényezők megszűnjenek.
Egy-két intenzív osztályos beutalás, gyengéd rábeszélés az emberi lélekre, stb.
Ezek után békés, nyugodt hely kezdett lenni, és bátran el mert jönni bárki a buliba.
Aztán egy idő múlva a fent említett mama-kedvencei, kikről otthon egy aranyos gyermeki kép volt kialakítva, 14 évesen masszív alkoholistaként, a narkóról ne is beszéljünk, játszották a legyőzhetetlent.
Persze bent nem nagyon mertek pajkoskodni, a WC-t leszámítva, mert a pedagógiai dorgálástól tartottak.
Így maradt a parkoló eldugottabb része.
Amíg fel nem fedeztük ezeket a kis zűröket. Ha rákérdeztünk, persze tagadtak mindent.

Aztán egyszer feltűnt, hogy egy kisebb 10-20 fős csoport elindult a parkoló vége felé. Utánuk mentem. Két nagyon kemény kis srác - ketten talán voltak 80 kilósak - a barátaik gyűrűjébe fogott két megszeppent csórikámmal éppen leszámolósdit játszottak.
Szitu: ing levet, - bármelyik rendező, aki a náci holokausztról készítene filmet megnyalta volna mind a tíz ujját ezeken a "kidolgozott" felsőtesteken- aztán a kihívás: bárki jöhet, mindenkit agyonverek!
Én úgy értékeltem, hogy ebbe én is beletartozhatok ezért félretuszkolva a mögöttük álló baráti csapatot a két kemény-legény mögé kerültem.
A jobboldali srác fejét egy laza lökéssel, vigyázva, a nyaka ki ne törjön, nekikoccantottam a másik fejecskéjének.

Hatás: akinek nekikoccolódott az általam meglökött fej, az fél méter zuhanva nekiesett a parkoló falának és ahogy illik lecsúszott a földre.
A másik akinek a fejét használtam az a helyén maradt, csak leült a földre.
Aztán úgy pár perc múlva csendesen sírdogálni kezdte, mert aznap már nem jöhettek be.
Ez egy kis ellenérzést keltett a 20 fős baráti társaságból, akik nehezményezték a büntetés szigorát. De mikor választás elé állítottam őket, hogy vagy bemenetel, vagy szolidaritásból kintmaradás, illetve kintmaradás pofon kíséretében, a bemenetelt választották.
Hát ezen előzményekből kifolyólag nem igazán vonzódok a szórakozás ilyen formáihoz.
Megöregedtem na, lassan már dadogok is.
Persze ez nem nyelvtani hiba, hanem Rejtőt idézve: kétszer kell odaütni, hogy egyszer lemenjenek, ez az igazi dadogás.
Tehát valami jó bulit kell kitalálni, az öregek napközi otthonába mégsem vihetem, szétszednék az öreglányok.

Ma már a kupi is olyan snassz, valami ütős kell, fegyveres rablás, vagy barikádosdi Pesten, rendőrveréssel egybekötve, hiszen most ez a vagány, ezeket isteníti a csőcselék.
Lehet hogy marad a szolid fülhuzagatós, boldognévnapozós vidámolás.
A pajkoskodást, meg majd a haverokkal megszervezi ő.
Kreatív gyerek, és szerencsére jó fiú, nem balhézik, csak hát még nagyon kamasz az én pici fiam.