Történetek

Rám akar támadni, az ép ész legkisebb jelét sem lehet kivenni őrült szemeiből. Most már biztos vagyok benne, hogy nem egy rövid kéjelgésre vágyik, valami mást akar; a véremet. Az életemet!
- Jól halottad, a véredet, akarom! Méghozzá az utolsó cseppig!
Meg akar ölni! Viszont én, ezt nem fogom hagyni. Nem egy ilyen kezétől fogok meghalni, az egyszer biztos! ...

A királylány nevetve nézte a csúf jószágot, majd kezébe fogta és azt mondta, ettől a növénytől még ez a béka is szebb. Azzal óvatosan meg is puszilta, nehogy a szép zöld jószág megsértődjön a szavától. A béka ijedtében elfelejtett brekegni, csak egy burgonya, jött ki belőle, mire a kis Fanny az új növényét elnevezte róla...

Az akció hétfőn reggel indult. Már hosszú napok óta készültem rá, de még sem tudtam elfogadni a valóságot. Az egyetemi konferenciák, mint események, egy szinten voltak egy romantikus vígjáték megnézésével, vagy 3 órányi rádió kabaré végig hallgatásával. Totális időpazarlás. Áltattam magam a „felkészültséggel”. Sem kedvem, sem energiám nem volt az egészhez. De átnyúltak a fejem fölött, és nagyobb, sötétebb erőknek engedelmeskedve tettem a dolgom...

- Mi a helyzet az igazi vámpírokkal? Hogyan kapcsolódnak össze a mi elkárhozott lelkű „barátainkkal”?
- Egyszerű. A denevérek és a vámpírok sok mindenben hasonlítanak egymásra, mind életmódban, mint viselkedésben. Mindketten leselkednek, és alapos megfontolás után kezdenek bele a támadásba. Ezen kívül a denevérek, ahogy Doki is említette, visszatérnek a már egyszer megcsapolt áldozathoz. A vámpírok is megtehetik ezt. Addig élősködnek egy áldozaton, amíg csak lehet...

- Pont ma, 10 éve. – halovány mosoly ült arcára.
- Miért hagytad abba? – kérdezősködött tovább.
- Volt egy lány. Nagyon szerettem, talán jobban is, mint kellene. – emlékezett vissza, mikor már az utolsó simításokat végezte.
- Mi történt? – csillogtak a szemei.
- Miután lefestettem, hazaindult. Másnap reggel találtam rá, a ház ajtaja előtt. Ott aludt. Iszonyú hideg volt, de nekem azt mondta, hogy van hová mennie. Sőt, vékonyan volt öltözve. – tartotta vissza könnyeit....

A kicsi születése után igyekezett a gyerek nevelése mögé bújni. Egy ideig ment is, míg a lány valamit sejteni kezdett. Egyre többet emlegette és kérdezgette a volt asszonyról. Sokat beszélgettek, de nem szívesen válaszolt, mert félt, hogy elárulja az érzéseit a régi iránt...

Egyszeriben belé nyílalt a felismerés: mindenki őt keresi! Titokban ment el itthonról, még a nevelőnőnek, sőt még a szobalánynak sem szólt, hová is megy. Már este van, aggódhatnak érte, felkutathatják az egész várost miatta. Még az édesanyjáról is mindenki megfeledkezett, akit senki nem vár itthon. Ő is hiába ácsorog itt a zárt kapu előtt, nem tudja majd beengedni az édesanyját, akit betegen nem lehet egy hideg lovas kocsiban várakoztatni, amíg hazaérkeznek a háziak. Mit csináljon most?...

Hideg szél fújt. Mardigo kisbolygója egy őserdőre hasonlított: mindenütt lombos fák, nyirkosság, és titokzatos hangoktól volt hangos a környék.
Niki, Zsigmond, Lénárd és Gyula egyaránt a hátára vette a maga hátizsákját, míg Dia utat tört maguknak a dzsungelben. Teliaggatták magukat fegyverekkel, így biztonságban érezték magukat, Nikinek mégis néha átfutott a hideg a hátán...

„Ez az útvonal… Románia legfontosabb tranzitútvonala Nyugat-Európa felé, ezért sűrű teherautó forgalomra kell számítani.” S valóban, fel-feltünedeznek a hatalmas kamionok odalenn, lámpáik gyulladt, vörös szemekként pislognak a sűrűsödő alkonyatban. Még dübörgésüket is hallom, bár ez valahogy olyan távoli, jelentéktelen. A mögöttem elterülő erdő hangjai erősebbek. A tücskök és a kabócák zavartalanul folytatják éji koncertjüket, én pedig cseppet sem feszülten várom, mikor battyog oda hozzám...

Próbálj mosolyogni, és kezd el holnap a kúrát, mert itt maradsz a nyakamon, mint valami be nem futott zeneszerző! De ha nem futsz be, még mindig elszegődhetsz kan Seherezádénak, valamelyik szerájba, mert mesélni azt nagyon tudsz… Hát ennyit a bizalomról mára szépfiú, és ott a vetett ágy a szomszéd szobában. Tanuld meg drága barátocskám, ha sokszor vádolsz ártatlanul valakit, később az illető vagy ölni fog az igazáért, vagy elintézi egy cinikus mosollyal és egy vállrándítással az ügyet....