A Végzet Angyala 4

IV.
Hasonlóságok
- Ezt hogy érted Charlotte?
- Elmagyarázom. A sírkövet, mint mondtam, elmozdították. Beláttam a résen, és mind a három koporsó üres volt. Ez délelőtt volt. Furcsának találtam a dolgot, de rájöttem, hogy a vámpírok nem ragaszkodnak a saját sírjukhoz.
- Ez így igaz.- bólintott D.
Iason alkonyatkor ment el, és a két kolléga egyedül maradt.
- Jöjjön, most már lépnünk kell valamit a további gyilkosságok ellen, és első lépésként hasonlítsuk össze a mítoszt és a valóságot.

Kimentek a konyhába, ahol a lány rágyújtott, majd a füstöt a levegőbe fújva beszélni kezdett:
- A szakirodalom szerint olyan emberek lesznek vámpírok, akiket megharaptak, vagy olyan állat húsából ettek, amit vámpír mart meg, igaz?
- Igen, de vannak másféle módok is, amik által vámpírrá válhat az illető. Ők a tipikus vámpírjelöltek.
- Kik ezek, és mifélék ezek a módok?
- Azok válnak a legkönnyebben vámpírokká, akiket bűneik miatt nem fogad be a föld. A vámpírjelöltek a következők:
• öngyilkosok
• iszákosok
• boszorkányok
• akik foggal, vagy burokban születtek
• gonosz emberek
• kereszteletlen gyermekek
- Jó. Akkor lássuk, a vámpírjegyeket.
- Miféle vámpírjegyeket?
- Nem tudja? Nos, ezek olyan „ismertetőjegyek”, amelyeket „csak” a vámpírjelölteken lehet megtalálni. Ezek, pedig a következők:
• A bőr és a körmök lefoszlanak, de újra kinőnek
• Az halott füléből, orrából, szájából és a szeméből friss vér folyik.
- Remek, de mi köze ehhez a vámpíroknak.
- Régebben nem tudták, hogy ezek a jegyek a természetes oszlás első jelei, és akik a haláluk előtt arra panaszkodtak, hogy egy vámpír üldözi őket, azt hitték, hogy ők is vámpírokká váltak. A jelek voltak a végső bizonyítékok erre, és ilyenkor „megelőzték” a „visszatérésüket”, olyan módon, hogy:
• A holttestet lefejezték,
• Elégették,
• A szívüket karóval átdöfték.
- Nálatok milyen temetési szokások vannak azokra, akiket vámpírok öltek meg?
- Nos, mint általában a legtöbb áldozatot úgy temették el, hogy arccal lefelé. De vannak még olyan változatok, mi szerint keresztúton és arccal lefelé. De van egy Közép-Európai temetési szokás, mely amolyan „Isten ítéletnek” is számít, és bebizonyosodik, hogy kik a vámpírok és kik nem.

- Ez hogy néz ki?
- Két temetési részből áll. Az első temetés után, mely semmiben sem tér el a megszokott formaságoktól, a holttest elporladását úgy sietették, hogy a sírt vízzel öntözték, és tüzet raktak rajta. Egy idő után a sírt felbontották és elégették a csontokat. Ha a holttest a sír kibontásáig valami oknál fogva nem porladt el, azt gondolták, hogy az illető vámpír volt, és azért történt mind ez, mert éjjel vérrel táplálkozott. Ilyenkor papot hívtak, aki elűzte a gonoszt. Mi ezt átvettük, és mi is így bizonyosodunk meg a halottaknál, hogy kik estek áldozatul a vámpíroknak.
- A harapásnyomok nem elegendő bizonyítékok?
- Nem minden esetben. Vannak hirtelen jött halálesetek is, amiknél nem tűnik mindig egyértelműnek a természetes végkimúlás.
- Mi a helyzet az igazi vámpírokkal? Hogyan kapcsolódnak össze a mi elkárhozott lelkű „barátainkkal”?
- Egyszerű. A denevérek és a vámpírok sok mindenben hasonlítanak egymásra, mind életmódban, mint viselkedésben. Mindketten leselkednek, és alapos megfontolás után kezdenek bele a támadásba. Ezen kívül a denevérek, ahogy Doki is említette, visszatérnek a már egyszer megcsapolt áldozathoz. A vámpírok is megtehetik ezt. Addig élősködnek egy áldozaton, amíg csak lehet. A denevérek úgy tudják észben tartani az áldozatukat, hogy a légzésének hangja alapján azonosítják. Az Elkárhozottak nem tudom mi alapján térnek vissza a „donorukhoz”, de az biztos, hogy nem az áldozat légzésének hangját jegyzik meg. Azon kívül elég rejtőzködő életmódot folytat mindkét lény, nehéz őket megtalálni, és ha valaki mégis beléjük botlik, hát nem üdvözlik valami nagy lelkesedéssel, gondolom.
- Valóban.

- Talán ahogy a denevéreket, úgy őket is a meleg vonzza. A vérszopó denevérek orrában hőérzékelők találhatók, melyek segítik őket az áldozat megtalálásában, és az alkalmas csapolási terület felkutatásában.
- Igen, talán így van.
- Ha maga vámpír lenne magát a külcsínyen, kívül mi vonzaná az áldozathoz? Bizonyosan a testéből áradó testmeleg. Gondolja el, maga már rég kihűlt. Emberi pszichológia szerint utálja a hideget, és a meleget keresi, nem?
- De.
- Na látja. Ők se gondolkodnak másképp, hisz ők is emberek… voltak valamikor. Most már csak egy terv kell, ami alapján elkaphatjuk őket!