Történetek

Hajnali három óra volt, amikor Natalie felébredt. Minden porcikája remegett, kapkodta a levegőt. Körbenézett, miközben a paplant lassan a nyakáig húzta. Ez a mozdulat már ismerős volt neki, hiszen gyermekként is hasonlóan cselekedett, amikor az árnyéksárkány, vagy a zokniszörny megtámadta esténként. Egyfajta megnyugvást jelentett neki. Olyan volt, mintha a házában kialakított kis sátrába bújt volna, ahova biztosan nem tud bejutni semmiféle rossz szándékú idegen lény...

Egy férfi jött hatalmas késsel a lányok felé, s borzalmas hangot adott ki, mint akinek elvágták a torkát. A lányok megdermedtek. A férfi egyenesen feléjük tart, már érezték, hogy meg fognak halni. Már egészen közel járt, amikor hideg mosollyal az arcán, és véres kézzel kést tartva egy levágott fejet hozott másik kezében. Liliben ekkor megfagyott a vér...

Miután kiszálltak, nem csak az idő miatt hűlt le a levegő. Hermione szabályosan lelassult. Minden értelemben. A járása, a reakciói, de még a beszéde is… Ám a Jones- ra való tekintettel próbált kedves lenni a vendéglátókkal. Udvariasan kezet fogott és – amennyire tudott – elbeszélgetett velük. Néha ugyan elbambult és ez nemegyszer Harry irányába történt, mégsem történt különösebb kihágás a személyes kis etikettjében. Igen, gondolta, ezt is csak ő nevezhette el így…

A lány, már nem válaszolt, bevetette magát, a fürdőszoba csendjébe, folyamatosan magán érezte a férfi parfümjének illatát, hosszasan vacillált vajon hová tüntesse el a parfümös ruhadarabot. Mint létfontosságú eszközt úgy szorongatta a kezében, a táskájából elő vett szoknyáját.
„Semmit, de az illatodat, haza hoztam magammal, és nem akarok megszabadulni tőle!” Szép formásra hajtogatta. Roskadozott a lelke, de elnyomta legbelső, feltörni készülő érzéseit. Ennél sokkal fontosabb hogy...

- Most, hogy tudod végre ki vagy valójában, úgy gondolják némi segítségre szorulsz. Te vagy az Antikrisztus, be kell teljesítened a próféciát. - egy kicsit elhallgatott, várta mit reagál a fiú. Damien várakozóan meredt rá. - Olyan hatalom van a kezedben, amiről nem is álmodtál. Erőd napról napra növekszik, ha ügyesen használod, mindent elérhetsz, amit csak akarsz. Képes leszel megszabadítani a világot a Názáreti Jézus mocskától...

Lassan egymás érintései, pillantásai és érzéki mozdulatai kezdték a félelmet fokozni, önmaguktól. A lépések erőt és szerelmet sugároztak, olyat, mint amit egy pár, láttán érzünk. Ők így a táncban voltak egy pár a maguk csendesen morajló világában. És újra az a szorító ölelés mely már-már csókban forr össze, egymás közelsége, s az a vágy az elérhetetlen csók után, amelyről ez a szám is szól...

- Nem kell tudnod – mondta bujkáló mosollyal. Nagyon furcsa volt, s egyszersmind hihetetlenül vonzó. Nem lehetett több 20 vagy 21 évesnél. Én meg alig voltam 16…
Eltűrte a hajamat és megsimogatta az arcomat. Rettenetes érzés rohangált fel és alá bennem. Nem tudom leírni, de ahhoz volt hasonló, amikor a körhintán ülsz, ami nagyon gyorsan pörög, és te hátranézel: a torkodba ugrik a szíved, és muszáj erősebben kapaszkodnod...

Dec. 22. Nem akarok előzményeket írni, nem akarom leírni, hogyan haltak meg a szemem láttára az emberek, nem akarom leírni, hogy vihar volt, zátony, halál… Elsüllyedő roncs… Csak négyen éltük túl… a többiek a roncsban ragadtak. Mi maradtunk csak meg...

Francesca egy ideig csak nézte, majd kíváncsian kézbe fogta. Elkezdte húzogatni a bőrt Paolo makkján, melyen máris megjelent az első kéjcsepp. A leány új játékot talált ki: szájába vette a vöröslő makkot, lágyan harapdálni kezdte. Paolo nyögdécselése mutatta, hogy élvezi, amit Francesca művel. Ám az ifjú hölgy csakhamar úgy tett, mintha ráunt volna a dologra, kíváncsian és kérdőn nézett fel szerelmére...

Amikor egyedül vagy és gondolataiba süllyedsz akarva vagy akaratlan egy más világba kerülsz. De hova? Érzed ezt a rejtélyt? Mintha nem is mindig te irányítanád magad. Gondolkozol, és egyszer csak azt veszed észre, hogy a kérdéseidre TE magad adod a választ, de milyen jogon? Kérdem én. Hiszen te azért kérdezed, mert nem tudod, vagy bizonytalan vagy a válaszban, akkor hogyan fogadhatod el még is azt, amit a saját fejed kreál számodra? ...