Az erdő

Lili unottan feküdt az ágyán és édességet evett. Egyszer csak nyílik az ajtó és anyja lép be rajta.
- Van egy jó hírem!
- Mondd… - nyögte unalmasan.
- Holnap elmegyünk nyaralni!
- Nagyszerű… - monda unalmasan. - Még valami?
- Jöhetnek a barátnőid is!
- Szuper!
Nagyon boldog volt, azonnal fel is hívta barátnőit, Bellát és Szabinát. Ők is nagyon örültek, hogy együtt fognak nyaralni. Azonnal összepakoltak és másnap reggel már úton voltak. Lilinek nem volt testvére, ezért kissé magányosnak érezte magát néha, de most nagyon is örült, hogy nincs testvére, aki egész úton nyaggatná. Az út elég unalmas volt, Lili apja rémes vicceket mesélt, amin kényszerből nevettek. Az anyuja pedig egész úton süteményekkel és egyéb kajákkal kínálgatta őket. Nem is volt annyira jó az utazás. De szerencsére 4 órán belül megérkeztek egy kihalt telepre, ahol egy házikó volt, és mellette egy hatalmas erdő, emberek kb. 10 km-re. De a lányokat nem zavarta. Ők boldogok voltak, hogy együtt voltak és majd feltalálják magukat, végül is nem volt annyira borzalmas a táj, csak kissé elhagyatott.
- Ezt a házat béreltük ki hétvégére- mondta az apa-, itt aztán kipihenhetjük magunkat.
A lányok berohantak a házba és rögtön elfoglalták a legnagyobb szobát, ami sötét volt meg elég dohos. Kezdett beesteledni. A szobába sokat beszélgettek és rémtörténeteket meséltek.
- Én azt hallottam-, mondta Szabina, hogy nem messze ebben az erdőben él egy férfi, aki minden este kimegy és a közeli házakban embereket öl meg brutális módon. Kieszi a szemüket, és belüknél fogva felakasztja őket egy fára, majd vérükkel felírja, hogy:
- Na jó, ezt csak én találtam ki, de látom, majdnem bevettétek.
- Nem, dehogy is! Meg farkasemberek is vannak itt mi?

Azzal nevettek. Már éjszaka volt, szülei már lefeküdtek aludni, ők még beszélgettek a szobába.
- Játsszunk igazság vagy merészséget. –mondta Bella
- Jól van, te kezded, te találtad ki.
Míg gondolkodott, valami izé elsuhant az ablak előtt, amit először Szabina és Lili nem is akarták elhinni, de ha mindketten látták, akkor az csak volt valami.
- Megvan-, szól Bella
- Kimegyünk az erdőbe, sétálunk egyet és megnézzük, mi volt az a "szörny", amit mindketten láttatok, de én lemaradtam.
- Hülye vagy? Én aztán nem megyek sehová. Mi van, ha az a… na jó, inkább nem is akarok rágondolni.
- Lili! Azt csak kitaláltam, nem létezik, ez tök hülyeség. Valószínű, hogy egy őzike maximum egy vaddisznó, vagy mit tudom én mi volt az, de kiderítjük.
- Hát jó, ha ti mondjátok…

Elindultak a sötétben zseblámpával és az ablakhoz mentek. Senki és semmi nem volt ott.
- Na látod, látsz itt valami ijesztőt?- kérdezte
- Azon kívül, hogy dögszag van, semmit.
- Tényleg büdös van, biztos a szörny belezi ki az áldozatát.
Mosolyogtak hülyeségükön, aztán el kezdtek gondolkozni. Mindenki fejébe megfordult, de egyikőjük sem vette komolyan.
- Te jössz Szabi-, mi legyen a következő?-, kérdezte Bella
- Lili, menj be az erdőbe 30 lépést, aztán gyere ki.
- Megőrültél? Ezt nem csinálom meg.
Majd gondolkozott kicsit, hogy mért is ne csinálná meg. Éles tekintettel ránézett barátnőire majd mondta, hogy rendben, megteszi.

Minden erejét összeszedve elindult az erdőbe, s egyre halványodott a nagy sötétségben.
5 perc után még nem látták visszafele jönni, ekkor kissé idegesek lettek.
- Lili, most már kijöhetsz - kiabálta Szabina és kezdett lelkiismeret furdalása lenni,
Hogy miért adott neki ilyen hülye feladatot.
- Menjünk utána - mondta Bella, s sietve indultak be az erdőbe, azon az úton, ahol Lili is ment.
- Itt kellene lennie- pontosan 30 lépés-, mondta Szabina.
Ekkor valami eléjük ugrott és irgalmatlanul üvöltöttek.
- El sem hiszem, hogy bevettétek - nevetett Lili.
- Úristen Lili ilyet többet ne csinálj, majdnem kiugrott a szívem.
- Na legalább jól beijedtetek, menjünk vissza, mielőtt anyuék felkelnek a visításra.
Mentek egy darabig, majd Lili megszólal:
- Nem ezen az úton jöttünk?
- Öööm, de…- mondta Bella
- Na ne már, eltévedtünk? Hiszen mindenhol csak erdő van, bárhová nézünk.
Kétségbeesetten nézegettek mindenfelé, de sehol semmi, mindenhol csak fákat láttak. De ami még rosszabb volt, az csak ezután jött.

Egy férfi jött hatalmas késsel a lányok felé, s borzalmas hangot adott ki, mint akinek elvágták a torkát. A lányok megdermedtek. A férfi egyenesen feléjük tart, már érezték, hogy meg fognak halni. Már egészen közel járt, amikor hideg mosollyal az arcán, és véres kézzel kést tartva egy levágott fejet hozott másik kezében. Liliben ekkor megfagyott a vér. Az pont az ő apja levágott feje volt. A lányok észbe kaptak, s rohantak amerre láttak. Már látták maguk előtt a sorsukat, s amit Szabina kitalált történetet, az majdnem igaz volt. Egy kis kunyhóhoz értek, ekkor úgy látták, nem sok választásuk van, hát bemennek. Sírni sem tudtak, annyira megfagyasztotta őket a látvány. Felkapcsolták a villanyt a házban, s akkor ott volt előttük a félelmetes férfi sápadt bőre, néhol a csontjai is kilátszódtak arcán és testén a bőr szét volt marcangolva, s a lányokat összeszurkálta késével, s fejüket levágta, és beletette a kunyhóba egy ládába.

A három lány szelleme azóta is ott van abban a kunyhóban, s várják, hogy valaki kiszabadítsa lelküket és a férfi azóta is az erdőben kísért, s várja újabb áldozatait.