Történet Riminiből – mit nem tudott meg Dante?

A fiatal pár az ablaknál ült, a heverőn. A kastély vastag falai védték a szobát a kinti forróságtól, így kellemesen hűvös volt a levegő. A lány combjain egy könyv feküdt, ezt olvasták az ifjúval. Tekintetük időnként össze-összetalálkozott, de kezük a könyv lapjain nyugodott.
„A tavi Lancelot és Ginevra királyné magányosan ültek a királyné hálószobájában. Ginevra látta a lovag szemeiből, hogy épp úgy kívánja a csókot, mint ő maga” – itt Francesca hangja megremegett, vállán megérezte Paolo kezét. Riadtan nézett fel, de Paolo addigra már a könyvet figyelte, bár még mindig átkarolta a lányt jobbjával. „Ginevra királyné, látván Lancelot vonakodását, hirtelen pajkos tettre szánta el magát,” – Francesca szíve hevesen dobogott, az ifjú ugyanis simogatni kezdte vállát – „szembenézett a lovaggal, megfogta az állát és megcsókolta hosszan, szenvedélyesen.”

Paolo nem tudta, mi történik vele. Az egész olyan álomszerűnek tűnt…agya elvesztette az irányítást ösztönei felett. Jobb keze egyre lejjebb tévedt, lassan eljutott Francesca hófehér keblének domborulatáig. Ugyanekkor bal kezével maga felé fordította a lány fejét. Szemében riadalmat vélt felfedezni, de biztos volt benne, hogy ez csak átmeneti állapot, hiszen a félős tekintet ellenére Francesca közelebb húzódott hozzá. A holgy karjait Paolo nyaka köré fonta, az ifjú már a derekát ölelte. Ajkaik lassan közeledtek egymáshoz, végül szenvedélyes csókban forrtak össze.

Francesca finoman harapdálni kezdte Paolo ajkait, a férfi közben a lány derekáról feljebb csúsztatta kezét és a mellét kezdte simogatni. Francesca hátrébb húzódott, karjait levette kedvese nyakáról és saját ruháját kezdte lazítani. Miután kibontotta hátul a szalagokat, Paolo letolta a lágy selyemruhát a lány csípőjéig. Francesca almához hasonló keblei finoman remegve, hullámozva bukkantak elő. A fehér húst rózsaszín holdudvarú bimbók koronázták meg.

Paolót teljesen megigézte a látvány, csak ült megbabonázva. Most Francesca lett a kezdeményező: kezét a lovag ölébe helyezte, érezni akarta a férfi harisnyán keresztül is jól észrevehető merevedését. Ezután tapogatózni kezdett felfelé a tunika alatt, ujjaival szinte csak csiklandozta Paolo hasát, mellkasát, amit ő kéjes nyögéssel nyugtázott, majd levette tunikáját. Félmeztelenül ültek egymással szemben. Kezeikkel felfedező utat jártak a másik hasán, mellén, karjain. Paolo időnként hátrasimította a lány hosszú, gesztenyebarna haját, szemébe nézett és megcsókolta. Francesca várakozóan pihegett. Paolo szemeiből ugyanazt olvasta ki, amire ő maga is vágyott. "Aznap nem olvastak többet."
Paolo ekkor felkelt az ágyról, az övét kezdte el lazítani. Francesca a heverő szélére ült, elvonta az ifjú kezét és maga kezdte el oldani a szíjat. Amikor végzett, letolta harisnyáját. Szemmagasságban egyszer csak előtűnt a lovag férfiassága, mely kiszabadulva a harisnya szorításából a szív ritmusára lüktetett.

Francesca egy ideig csak nézte, majd kíváncsian kézbe fogta. Elkezdte húzogatni a bőrt Paolo makkján, melyen máris megjelent az első kéjcsepp. A leány új játékot talált ki: szájába vette a vöröslő makkot, lágyan harapdálni kezdte. Paolo nyögdécselése mutatta, hogy élvezi, amit Francesca művel. Ám az ifjú hölgy csakhamar úgy tett, mintha ráunt volna a dologra, kíváncsian és kérdőn nézett fel szerelmére. Paolo e pillantásból megértette, hogy most rajta a sor. Játékosan hanyatt döntötte a lányt, majd lehúzta ruháját és alsóját. Francesca rejtett kincse friss, harmatos virágként került elő. Paolo először a hölgy belső combjait kezdte el simogatni, de egyre lejjebb jutott. Széthúzta a szeméremajkakat, így feltárult előtte a nedvektől már csillogó csikló. Amikor hozzáért, érezte, hogy Francesca megremeg. Paolo lehasalt a heverőre, karjait a lány combjai köré fonta és belenyalt rózsájába. Francesca ösztönösen megemelte csípőjét, hogy közelebb jusson a kéj forrásához. Az ifjú nyelvével csiklandozta a már jócskán nedves csiklót, időnként a hüvelybe is bele-belenyalt. Nem kellett sok idő hozzá és Francesca többször görcsösen megrándult, majd hangosan sikoltva elélvezett.

Paolo megszabadult csizmájától és harisnyájától, így már mindketten teljesen meztelenek voltak. Az ifjú a lány combjai közé térdelt, ezután lassan belévezette péniszét. Ütemesen mozogni kezdett Francesca hüvelyében, melynek izomzatát a lány össze-összehúzta, ezzel is fokozva a kéjérzetet. Paolo ráhajolt kedvesére és a melleit kezdte el csókolgatni, aki karjaival szoros ölelésben tartotta és többször beletúrt csapzott, fekete hajába.
Pár perc múlva a lovag lökései egyre intenzívebbek lettek, nagyot ordított és telelövelte

Francesca hüvelyét. Még párszor ki-be mozgatta férfiasságát, majd kihúzta. Kimerülten borult rá szerelmére, de a lánynak még nem volt elég. Egy gyors fordulattal felülre került, kibontakozott Paolo öleléséből és négykézláb, keresztbe helyezkedett el a heverőn. Nyelvével takarítani kezdte az ifjú még mindig csöpögő péniszét. Paolo fekve így csak profilból látta a lányt, de testtartása új ötletet adott neki. Mivel nemsokára ismét teljesen merev volt, finoman eltolta Francesca fejét ölétől, lemászott az ágyról és a széléhez állt. A lány már tudta, mire készül mögötte Paolo: pár pillanat múlva meg is érezte magában először makkját, majd szép lassan egész péniszét. Ugyanakkor egy kezet is megérzett, mely rövid kutatás után rátalált a csiklóra, simogatni kezdte azt. Csípőjük minden lökésnél egymáshoz csapódott, csak a kéjre koncentráltak, a külvilág megszűnt számukra.

Giovanni, mikor belépett a szobába, megdöbbentő látvány tárult elé. Öccse ütemesen mozgó fenekét látta meg elsőnek, de egy pillanat múlva saját feleségét is felismerte. Előhúzta kardját…
„Szerelem vitt kettőnket EGY halálba.
Ki vérünk ontá, azt Kaina várja.”