Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Történetek
Sötét volt. Valami elhagyatott helyen lehettem talán, de igazából nem tudom. Ez a része nem rémlik olyan tisztán. Lépteket hallottam magam körül. Rengeteget. Közeledtek. Semmit nem látok. Egyszer csak hátrafordultam, hatalmas lángok csaptak fel a magasba. Sikolyok zaja törte meg a tűz ropogását. Nem bírtam nézni, elfordultam...
Azt is beszélik, hogy áll valahol az erdőben egy kunyhó, mely elátkozott, akárcsak maga az erdő. Nem tudni, ki és mikor építette.. Egész pontosan ide kellett Marie-nak elmennie, s bizonyítéknak, hogy ott járt, valamit elhoznia. Ő maga nem hitt el minden történetet, de most, hogy egyedül maradt, a bátorsága is kezdett alábbhagyni...
Végignézett az ágyon fekvő női testen. Megcsodálta a meztelen hát kecses domborulatának szépségét. De szexuális vágyát ez nem kelltette fel. Dezső keresztbe tette lábait Fannin és ráült combjaira, de súlyának csak egy kis részét helyezte rá. Elé tárult a gyönyörű hát és a formás fenék látványa, ami még melegítőnadrágon keresztül is tökéletesnek nézett ki...
Egy rész voltál belőlem. Egy csiszolatlan, romlatlan rész, mi kész meghódítania világot. Puszta tekinteted maga volt a tudásszomj. Mohón faltál mindent, mi körülvett, és amikor megértetted mire valók, szolgálatodba állítottad őket. Senki nem mert ellenállni. Az öregek és bölcsek legapróbb szavad is figyelték, és feltétel nélkül teljesítették...
- Vérnek tűnik.
- Pedig csak két deci moslék.
- Igaz, hogy nem emberi. Hiszen te, nagybecsű barátném, rettentő finnyás vagy! - élcelődik mesterem. - Egyre rosszabb bőrben vagy. Mi bajod egyáltalán? Azt akarod, hogy Gabrielnek támadj egy gyenge pillanatodban? ...
- Pedig csak két deci moslék.
- Igaz, hogy nem emberi. Hiszen te, nagybecsű barátném, rettentő finnyás vagy! - élcelődik mesterem. - Egyre rosszabb bőrben vagy. Mi bajod egyáltalán? Azt akarod, hogy Gabrielnek támadj egy gyenge pillanatodban? ...
Mehraia bolyongott odalenn. Egyszerre megtorpant. Shayronnak elállt a lélegzete. A Hold vetette világosságban megjelent egy tépett ruhás, délceg alak. Shayron tudta hogy ez csakis Charei lehet.
A leány és a férfihang nélkül borult egymás nyakába, és Mehraia örömkönnyei szikrázó gyöngyökként peregte tova Charei köpenyének redőin.
Shayron visszavonult, magára hagyva a két embert és az Éjszakát, hogy csak az legyen tanúja kettejük bűvöletének. Elsétált a túlsó várfokra és leült....
A leány és a férfihang nélkül borult egymás nyakába, és Mehraia örömkönnyei szikrázó gyöngyökként peregte tova Charei köpenyének redőin.
Shayron visszavonult, magára hagyva a két embert és az Éjszakát, hogy csak az legyen tanúja kettejük bűvöletének. Elsétált a túlsó várfokra és leült....
A Kovács házaspár egy dologban azonban különbözött a többiektől. Ők nem a legjobban viselkedő, a legszebb hajú, a legszebb szemű, „álom gyermeket” keresték, hanem azt, amelyiket a legtöbbször vitték már vissza.
Természetesen én voltam az. Az örökké depressziós lény, akit nem érdekel más, csak, hogy felelősöket keressen egy számára értelmetlen mészárlásban. Amikor megkérdeztem, miért engem választottak, Kovács úr lehajtott fejjel csak annyit mondott: vezekelnie kell a bűneiért...
Természetesen én voltam az. Az örökké depressziós lény, akit nem érdekel más, csak, hogy felelősöket keressen egy számára értelmetlen mészárlásban. Amikor megkérdeztem, miért engem választottak, Kovács úr lehajtott fejjel csak annyit mondott: vezekelnie kell a bűneiért...
Mindketten egy tisztáson ébredtek fel. A ruházatuk patyolat tiszta volt. Piton Hermione sikolyára eszmélt fel a gondolkozásból.
- Mi történt, tanár úr? Hol vagyunk? Hogyan jutunk haza?
- Látom, Granger, vészhelyzetben sem hazudtolja meg magát. Maradjon csöndben!
- De…
- De nincs de! Fogja be a száját! Megpróbálom kideríteni, hol vagyunk! ...
- Mi történt, tanár úr? Hol vagyunk? Hogyan jutunk haza?
- Látom, Granger, vészhelyzetben sem hazudtolja meg magát. Maradjon csöndben!
- De…
- De nincs de! Fogja be a száját! Megpróbálom kideríteni, hol vagyunk! ...
Ahogy belépett a kapun orgona hangot hallott, valaki most indult utolsó útjára. A távolban fekete ruhás alakokat látott, de messzire elkerülte őket. Elég volt neki saját fájdalma, nemhogy még másét is lássa. A temető vége felé vette az irányt. Ott voltak a legrégebbi sírok, ezért nagyon ritkán jártak arra. Megérkezett a padjához, ahol olykor órákat ült végig. Leült, a bőrén érezte a nap melegítő sugarait. Lehunyta a szemét, és már rögtön egy réten volt kedvesével, ajkuk csókban forrt össze....
- Madame Denise birtokában van néhány, számomra nagyon fontos levél. Ezek a levelek tragédiát okozhatnak, ha illetéktelen kezekbe kerülnek, Denise asszony pedig úgy döntött, hogy felhasználja őket a család tönkretételére. Ezt nem engedhetjük.
- Nem asszonyom.
- A sógoromat bíztam meg azzal, hogy szerezze meg ezeket a leveleket, de ismerjük Adolphe urat, alkalmatlan az ilyen feladatokra. Önt kérem meg, hogy lopja el és hozza ide azokat a leveleket. Két napja van rá, hétfőn kinyitnak...
- Nem asszonyom.
- A sógoromat bíztam meg azzal, hogy szerezze meg ezeket a leveleket, de ismerjük Adolphe urat, alkalmatlan az ilyen feladatokra. Önt kérem meg, hogy lopja el és hozza ide azokat a leveleket. Két napja van rá, hétfőn kinyitnak...