Úgy reszket a szélbe, mint a haldokló fán az utolsó levél. Meghallja a lépéseim hangját... Egy pillanatra összerezzen.
- Rágyújt, kisasszony?
Rám néz...
- Igen miért ne!? - mosolyodik el. - Unalmasnak találja őket?
- Nem a partira jöttem - ezzel pillanatnyi meglepetést csalok az arcára... -, csak maga miatt, napok óta figyelem, mindig ilyen nőről álmodtam. Megfogott az arca, az alakja, a hangja, de a tekintete... a tekintete mindent elárul.
- Mit olvas ki belőle?
- Eszelős nyugalmat. Nem menekül már... kész szembe szállni az ellenségeivel, de nem akar egyedül harcolni.
Elfordul... mélyet sóhajt.
- Nem... nem akarok egyedül maradni.
Feltámad a vihar a csókja, lágy a teste szinte súlytalan, parfümje, édes illata egészen a szívemig hatol. Megnyugtatom, hogy minden rendben lesz, megmentem, nincs mitől félnie, messzire viszem innen... elmondom, hogy szeretem.
A hangtompító csak egy suttogást hallat a sötétben, szorosan magamhoz ölelem... MOSTMÁR NEM TUDOM MEG MIÉRT MENEKÜLT.
Reggel beváltom a csekket...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Hirtelen ágrecsegést hallottak. Felkapták íjaikat, hogy rögtön lőni tudjanak a medvére. De a bokrokból három ló tűnt elő. Az egyiken Nabaha, a másikon Jeny ült a harmadikat meg kötőféken vezették. A két lány teljesen ki volt pirulva. Ruhájuk rendezetlen volt...
Ez a lány az egész életét maga irányította, olyan magabiztosnak tűnt, hogy azt bármelyik férfi elirigyelhette volna. Most mégis éreztem benne valami bizonytalanságot. Egy pillanatra megálltam és éreztem, hogy remeg alattam. Megsejtettem, hogy ez nem csak a szeretkezésünknek szól. Tartott valamitől. Elemeltem a fejem és az arcára néztem. Már csak egy fiatal lány volt, pont olyan, mint bármelyik...
Hozzászólások