robin54 adatai

Álmodtam egyszer, Rólad szólt,
Minden egyes perce Érted volt,
Hajnali gyönyör, lángoló kéj…
Magányos alkonyra szállt az éj...

Elindultam visszafelé, de a lépcső alján megtorpantam. Mi lesz, ha kinevet, vagy rossz néven veszi? – futott át az agyamon. Esetleg jelenetet rendez? Mit szólnak az emberek?
Lábam a legalsó lépcsőfokon volt, de még tétováztam. Aztán mégis elindultam. Bizonytalanul közelítettem feléje. Még mindig ugyanúgy ült ott, arcát a fény felé tartva.
Leültem mellé. Nem mozdult. Mintha észre sem vett volna...

A fákra dér-koronát hajnal ujja sző,
S az ősz-színű avarban súg a játszi szél,
Fölkap egy levelet, s azzal táncol ő,
S fölötte szikrázik a novemberi ég...

Úgy érezte, kiszakad a lelke és belehal a gyönyörbe, amint belevágtatott a szabadságba ezzel a csodálatos lóval. Sikítani szeretett volna a boldogságtól. Ráhajolt a csődör nyakára, belekapaszkodott dús, fekete sörényébe és még gyorsabb vágtára ösztökélte az állatot.
Előttük egy kis patak kanyargott. A nap első sugara megcsillant a vízen, majd a csődör szemében. A ló elugrott…

Sugár-ecset von fénycsóvát az égen,
A Hale-Bopp tűnik fel, s száguld rajta át,
Fényes üstökös, mely így száll át az éjen,
Bámulom, s szívem őt követni vágy...