Történetek

Mindketten egy tisztáson ébredtek fel. A ruházatuk patyolat tiszta volt. Piton Hermione sikolyára eszmélt fel a gondolkozásból.
- Mi történt, tanár úr? Hol vagyunk? Hogyan jutunk haza?
- Látom, Granger, vészhelyzetben sem hazudtolja meg magát. Maradjon csöndben!
- De…
- De nincs de! Fogja be a száját! Megpróbálom kideríteni, hol vagyunk! ...

Ahogy belépett a kapun orgona hangot hallott, valaki most indult utolsó útjára. A távolban fekete ruhás alakokat látott, de messzire elkerülte őket. Elég volt neki saját fájdalma, nemhogy még másét is lássa. A temető vége felé vette az irányt. Ott voltak a legrégebbi sírok, ezért nagyon ritkán jártak arra. Megérkezett a padjához, ahol olykor órákat ült végig. Leült, a bőrén érezte a nap melegítő sugarait. Lehunyta a szemét, és már rögtön egy réten volt kedvesével, ajkuk csókban forrt össze....

- Madame Denise birtokában van néhány, számomra nagyon fontos levél. Ezek a levelek tragédiát okozhatnak, ha illetéktelen kezekbe kerülnek, Denise asszony pedig úgy döntött, hogy felhasználja őket a család tönkretételére. Ezt nem engedhetjük.
- Nem asszonyom.
- A sógoromat bíztam meg azzal, hogy szerezze meg ezeket a leveleket, de ismerjük Adolphe urat, alkalmatlan az ilyen feladatokra. Önt kérem meg, hogy lopja el és hozza ide azokat a leveleket. Két napja van rá, hétfőn kinyitnak...

Mocsári Morgó Borgorgók

Röviden:
Rondák, büdösek, koszosak, sarat és apró mocsári élőlényeket esznek, bürokraták, mogorvák, zárkózottak, de ha kapnak egy kis bort, megszelídülnek, készségessé válnak, kenyérre lehet őket kenni...

Az amazon gyorsan mozgott. Tökéletesen forgatta halálos pengéjét. A félelf pedig elbűvölve kezdte szemlélni harcos mozdulatait, valamint formás idomait. A hosszú combját, amit alig takart ruha. A domborodó mellvértjét, amely jól kiemelte Cattiera nőies alakját. A sejtelmesen áttetsző, rövid ujjú, világoszöld ingét; mely tökéletesen összhangban volt, hosszú, mahagóni-szín hajával. Az asszony világos bőrét, melyet ellensége sötét vére mocskolta be...

A tánclépésekkel nem teremtettem magamnak eszmerendszert, csak egy kellemes tevékenységgé képződött, ahogy bolyongtam magamban, túlzott önbizalomban, a boldogsághormonok fokozott termelődéséről nem is beszélve. Mégis csak nekem volt kedvező. Ebben az időszakban voltam igazán ember. Harcos lelkesedéssel tetoválta rám az élet mindazt, amit a későbbiek folyamán a szeretet szava és érzése elégtelenné formált...

Maradnak nekem a hölgyek. Az aktív negyvenes tartja a legjobban magát. Szószerint. Próbálja a fenekét csak időnként kontaktáltatni a ló nevű lény hátával. Hogy micsoda comb-fenék izomláza lesz neki? Ezen elmerengek.
A lányok sokkal érzékenyebb hangszerek. Hamar rájönnek, velem beszélgetni súlyosbító körülmény. Egymásnak nyávognak tovább, lelki karókon fut fel az agybabjuk, és újfent virágzik az együtt sírás talaján...

Soha nem mertem megkérdezni mi a baja, annyira féltem, hogy valami szörnyűséget hallok. Nagyon szerettem kicsi szomszédnőmet, aki eddig igen cserfes lánykának bizonyult és hatalmasakat beszélgettünk, ha ideje engedte. Csak egy idő óta ilyen halk, mióta több hetet töltött a kórházban, és ahogy hazahozták, már vitték is a lakásba, még köszönni sem tudott, olyan gyenge volt.
Néha észrevettem a nagymamáját, ahogy délutánonként, míg a gyerek pihent, ő is kiült a teraszra levegőzni, hiszen...