dric11 adatai

Ahogy belépett a kapun orgona hangot hallott, valaki most indult utolsó útjára. A távolban fekete ruhás alakokat látott, de messzire elkerülte őket. Elég volt neki saját fájdalma, nemhogy még másét is lássa. A temető vége felé vette az irányt. Ott voltak a legrégebbi sírok, ezért nagyon ritkán jártak arra. Megérkezett a padjához, ahol olykor órákat ült végig. Leült, a bőrén érezte a nap melegítő sugarait. Lehunyta a szemét, és már rögtön egy réten volt kedvesével, ajkuk csókban forrt össze....

Futott az érzései elől, de azok nem hagyták. Lelkében óriási üresség keletkezett, amit a lány hiánya keltett. Az utcán senki nem volt csak egy fiú szaladt, nem nézve semmilyen pocsolyát. Mikor nem bírta tovább térdre esett a kifulladástól, zokogni kezdett, kiengedte minden érzését, amit abban a pillanatban érzett...