Történetek

Elképzeli, amint megcsókolja. Először csak lágyan, alig érezhetően ér össze ajkuk, majd nyelvük mind beljebb hatol, és még többet akar a másikból. Szinte érzi a férfi illatát, melegségét szívének ritmusát, amint egyre sebesebben ver. Elképzeli, amint átöleli, és magához húzza. Testük forrón lüktet és érzik, hogy vágynak egymásra…

Befogtuk a lovakat, és már indult is a kocsi. Szépen lassan haladtunk, az én kérésemre, mert igen érzékeny volt a gyomrom, főleg az elmúlt hónapokban. Huanitával vitattuk, hogy rózsaszín, vagy barack legyen a kis bútor, mivel a szoba mindkettőt lehetővé tette. Mikor éppen befejeztem az érvelést a barackszín mellett, elszáguldott mellettünk két lovas. Vad módon száguldottak, mintha nem is vették volna észre a kocsinkat. A lovaink megvadultak, és elkezdtek vágtatni, egyenesen a város felé......

Csatakos őszi este van. Épp november közepén járunk, pont ezek azok a hetek, amiket a legjobban kedveltem. Lehetne vidám is. De nem az. Ezek a hetek évek óta borúsak. Esik az eső. Sír, könnyezik az ég. Olyan, mintha hetek óta nem láttam volna a napot, talán így is van. Nézem, ahogy a víz függönyként feszül az ablaktáblákra. Az esőcseppek hangosan kopognak az ablakpárkányon, s emlékszem, egykor szerettem ezt a hangot...

- Na jól van Andika, most már be lehet fogni, és ki lehet innen menni! Én a helyedben meghúznám magam, és inkább azon törném az agyam, hogy matekból hogy javítsak. Ja bocs, azt el is felejtettem, hogy neked nincs egy agysejted sem, ami lehetővé tenné, hogy ezzel törődj! –Laura kelt a védelmemre, mivel én már egy roncshoz hasonlítottam lelkileg, nagyon nem hiányzott még a harc ezzel a buta tyúkkal. Andi végre fogta magát, és diadalmas mosollyal kitipegett. Laurára néztem, és igazán kétségbe...

Na igen! Az a bizonyos eszmecser, mely nem is szólhat másról, mit a legfrissebb és legzaftosabb pletykákról. Például a legutóbbi ilyen történet szerit, a logisztikai vezetőt rajtakapták, amint éppen az irodájában az egyik takarítónővel malackodott. A sztori, ha egy kicsit is utánagondolunk két dolog miatt sem állja meg a helyét. Az első, ami köztudott és mára már nem szerepel a beszédtémák központjában, hogy az említett vezető meleg. A második pedig, hogy a történetben szereplő időpontban...

- Na végre… már azt hittem, anyád nem enged le – Freddie csak fojtott mormogást hallatott - lefoglalta a térdén esett halálos sérülés vizsgálgatása a farmer szakadásán keresztül. –Mit csináltál a lábaddal?
- Elestem.
- Na ne mondd – elindult, a lány pedig kocogott utána. –Piszkos a térded.
- Képzeld, észrevettem!
- Ne harapd le a fejem. Tényleg, mondtam, hogy összefutunk Nyúllal?
- Nem...

Miért várnak el ennyit tőlem? Még csak nem is vagyok nagykorú! Mégis olyan terhek nyomják a vállamat, ami néhány felnőttnek is sok lehet! Mióta itt vagyok, azt állítják, hogy ezrek, százezrek sorsa függ tőlem! Ugyan mit tehetnék én, aki még tizennyolc éves sem vagyok, és nincs, aki bátorítson?! A szüleim halottak! Egyedül vagyok! Ki tudja, a szerelmem viszont szeret-e? Hogy képes vagyok-e bármi nagy tettre?- ordította Gwynn a sötét erdei tisztáson, fel-alá járkálva, az ég felé...

Tekintetem visszatéved Frankre. Lehunyt szemmel fekszik, hasán a szuszogó gyermekkel. Az utóbbi idők idegeskedése teljesen eltűnik az arcáról. Vonásai kisimultak, bár a szarkalábak sosem fognak eltűnni a szeme sarkából. Ez az emléke a velünk történt borzalmaknak. Én érte harcoltam, ő a saját életéért...

- Értem. Szóval az fáj, hogy mással dug?
- Hülye vagy. Mondom, hogy nem gáz. Mármint…
- Nem gáz, hogy mással dug? – kérdezte Philip megilletődve.
- Oh bazmeg. Persze, hogy para. De nem ezen van a hangsúly. Az, hogy van egy másik pasi, akivel neki most jó és történetesen dugnak, az egy dolog. Nem ez a cinkes. Tulajdonképpen a pasinak semmi köze ahhoz, ami engem bosszant. Nem is bosszant, inkább csalódottá, reményvesztetté tesz...

szreveszek egy fiút, aki az ajtóban áll, rájöttem ő nem ment a többiekkel fürdeni a Balatonba... könnyel áztatott arcomat fürkészi. Rámosolygok halványan, és észreveszem, ő az a fiú, akit mindig is kerestem...Tudom ő az, akiről álmodtam, aki a könyvemet felvette a folyosón, és nagy mosollyal adja kezembe...