Vágyódás III.

Ricsi fáradtan áll az ajtóban és hallgatja a tűsarkú cipellők egyre halkuló kopogását.
- Jó ég mit művelek? Mi van ma velem?
Az arcát a kezébe temeti, megdörzsöli szemeit, majd az órájára pillant és döbbenten látja, hogy nemsokára 7 óra. „Jesszusom, már megint késésben vagyok” –morgolódik magában miközben visszasiet az irodájába. Felkapja a kabátját egy röpke pillantást vett az íróasztalán heverő vázlatokra, majd idegesen keresni kezdi a közöttük lapuló kocsikulcsot. Megnyugszik mikor a kezébe akad és elhagyja az épületet.

Közben Hajnal az irodájában dühöng. Igazából nem tudja, hogy mi dühíti jobban, a lebukás ténye, vagy a férfi arcátlansága. Idegesen pakolászik az asztalán, majd megpróbál belépni a számítógépbe, de sokadszorra is elrontja a jelszót.
-A szentségit! – és az asztalra borul. Kavarognak fejében a gondolatok. Ez a nap már akkor el volt cseszve, mikor kibújt az ágyból. Rémes minden reggel olyan valaki mellett ébredni, aki inkább hasonlít egy jégcsaphoz, mint egy szerető baráthoz. Persze a hosszú évek alatt a perzselő szerelem minden kapcsolatban elhalványul. Nem marad más csak a hűség, megbecsülés, kitartás és halvány foszlányai a szeretetnek, mely néha talán egy-egy éjszakára visszaidézi azt a valamikori perzselő szenvedélyt. Ironikus, hogy ebbe mennyien beletörődnek és élnek egymás mellett, mint két néma báb. Élik hétköznapjaikat, dolgoznak, gyereket nevelnek, teszik a dolgukat és közbe boldogtalanok. Az apák, hogy lerázzák magukról az otthon terhét éjszakába nyúlóan dolgoznak, majd hazafelé menet megállnak az út mentén testüket áruló utcalányok valamelyikénél és kielégítik vágyaikat.

Az anyák szemüket becsukva némán vezetik a háztartást és élvezik azt, amit a férjük megkeres. Nem lázadnak, tiltakoznak a rendszer ellen. Már megszokták.
Más párokat a kényszer tart össze, a betevő falatért való küzdelem. Minden hónap elején kétségbe esve konstatálják, hogy megint milyen magas a számla és ezért folyton a rendszert okolják. Mivel mindig kell egy bűnbak, akit lehet hibáztatni.
„Miért baj, ha én mást akarok, és minden nap vágyom arra a mindent elsöprő szenvedélyre?” – kérdezi némán magától, és eszébe jut az a két fekete szempár, ami az imént úgy nézet rá. Furcsa bizsergés fogja el és gondolatai más irányt vesznek. Felidézi azt a pillanatot, amikor a férfi mellett állt.

Elképzeli, amint megcsókolja. Először csak lágyan, alig érezhetően ér össze ajkuk, majd nyelvük mind beljebb hatol, és még többet akar a másikból. Szinte érzi a férfi illatát, melegségét szívének ritmusát, amint egyre sebesebben ver. Elképzeli, amint átöleli, és magához húzza. Testük forrón lüktet és érzik, hogy vágynak egymásra…
- Ezt nem hiszed el! Ma reggel Tomi megkérte a kezem! Nézd, ezt a gyűrűt kaptam tőle, a kő biztos csak egy ócska kavics, de mégis ez a legszebb, amit valaha is kaptam.
Ront be az irodába a kolléganője, aki rendszerint reggelente megosztja vele az éppen aktuális kapcsolatának minden apró részletét. Hajnal általában végighallgatja, kávéját iszogatva, majd add néhány tanácsot, amit valamikor egy magazinban olvasott és ezzel lekötelezi a lányt. Most viszont nincs semmi lelkiereje, hogy tanácsokat osztogasson ezért mosolyt erőltet az arcára és csendesen hallgatja a történetet.

Közben valahol a Hungárián egy fekete BMW –ben Ricsi szintén a reggel történteken rágódik. Eszébe jut a lány megszeppent arca. Milyen gyönyörű volt, mintha egy mesekönyvből lépett volna ki, csak eltévedt a herceg bálja és a gonosz koboldok birodalma között, és hopp, belecsöppent az életbe, pont az orra elé. Elmosolyodik, majd indul, mert a lámpa zöldre vált. Egy kicsit idegesen nyomkodja a pedálokat, mivel késésben van, de a lány gondolata megnyugtatja. Már látta néhányszor, de még sosem tűnt fel neki milyen szép. Kár, hogy nem tudja a nevét. A kis kávé tolvaj, milyen más, mint a többi lány, akik mind azt várják, hogy elhívja őket randizni, majd a karjába omlanak, de ő inkább elszaladt előle. Mégis nem is sejtve, szavak nélkül megérintett valamit bennem.
Megérkezett. A robosztus vaskapu lassan kitárul előtte és behajt rajta. Elhajt a virágágyások mellett és megáll a bejáratnál. Kiszáll, felszalad a lépcsőn és benyit.
- Késtél – szólal meg egy kedves női hang – a reggeli már tálalva.
- Sajnálom.
- Ó Richárd, hát soha nem fog benőni az a konok fejed. Te is olyan vagy, mint apád! Csak az érdekel, mi van a lányok szoknyája alatt. Tudom én, biztos izgalmas minden este más ágyában ébredni, de van egy öcséd, akiről gondoskodnod kell. Nem dobálhatod, mint egy babát egyik helyről a másikra. Te vagy érte a felelős!
- Én igazán igyekszem. Feladtam mindent, amit fontosnak tartottam, már hónapok óta a bár felé sem néztem. Elhelyezkedtem egy cégnél, ugrálok, ahogy mások diktálják. Egy szó nélkül. Abban is tévedsz nagyi, hogy egy lánynál töltöttem az éjszakát. Képzeld, este sokáig dolgoztam, aztán valahogy elaludtam az íróasztalomnál.

- Rics, ne vitatkozz a nagyival, úgyis neki van igaza. Nézd mit rajzoltam! Egy hat év körüli kisfiú szalad le a lépcsőn és a bátyja nyakába ugrik. Ő a magasba emeli és megpördül vele. A kisfiú hangosan felkacag, majd szorosan átöleli kicsiny karjaival.
Bájos jelenet, bárcsak örökké tartana– gondolja az idős hölgy.
- A reggeli tálalva. Gyerünk, mert még kihűl.