Történetek

- A fiú említett valamit, amiből arra következtetek, hogy a szüleid vámpírok bosszújának estek áldozatul.
- Igen. Tudja a szüleim is vámpírvadászok voltak. Engem is, és a nálam egy évvel fiatalabb húgomat is megtanítottak a fortélyaikra. Két éves korunktól tanítottak minket lovaglásra, meg hasonlókra. Hat évesen kezdtünk kardot forgatni. Aztán négy évvel ezelőtt meghaltak...

- Gwedmir mester, ha néhányan el tudnának menni feléleszteni Lawrent... – Jrewalt előrehajolt, és mélyen a nő szemébe nézett. - ... az valószínűleg elég nagy fordulatot hozna mindannyiunk számára.
- Igen, de miből gondolja, hogy sikerül?
- Bízni sosem késő – felelte az igazgató. – Csak legyenek megfelelő embereink a feladatra.
- Rendben, körülnézek – határozta el Gwedmir. – Azonnal útnak indítom őket...

Ahogy elmélázok a kicsi lány felett, - ő már messze jár - arra gondolok, talán lehetnék jobb szülő. Talán lehetnék türelmesebb, talán ha néha megérteném gyermekem szemében látott önzetlen szeretetet... talán, ha néha én is képes lennék olyan tisztán, és őszintén kimutatni szeretetemet, mint ő, akkor jobb lenne ez a világ. Miért nem tudom sokszor megérteni őt? ...

Próbálj mosolyogni, és kezd el holnap a kúrát, mert itt maradsz a nyakamon, mint valami be nem futott zeneszerző! De ha nem futsz be, még mindig elszegődhetsz kan Seherezádénak, valamelyik szerájba, mert mesélni azt nagyon tudsz… Hát ennyit a bizalomról mára szépfiú, és ott a vetett ágy a szomszéd szobában. Tanuld meg drága barátocskám, ha sokszor vádolsz ártatlanul valakit, később az illető vagy ölni fog az igazáért, vagy elintézi egy cinikus mosollyal és egy vállrándítással az ügyet....

„Ez az útvonal… Románia legfontosabb tranzitútvonala Nyugat-Európa felé, ezért sűrű teherautó forgalomra kell számítani.” S valóban, fel-feltünedeznek a hatalmas kamionok odalenn, lámpáik gyulladt, vörös szemekként pislognak a sűrűsödő alkonyatban. Még dübörgésüket is hallom, bár ez valahogy olyan távoli, jelentéktelen. A mögöttem elterülő erdő hangjai erősebbek. A tücskök és a kabócák zavartalanul folytatják éji koncertjüket, én pedig cseppet sem feszülten várom, mikor battyog oda hozzám...

Hideg szél fújt. Mardigo kisbolygója egy őserdőre hasonlított: mindenütt lombos fák, nyirkosság, és titokzatos hangoktól volt hangos a környék.
Niki, Zsigmond, Lénárd és Gyula egyaránt a hátára vette a maga hátizsákját, míg Dia utat tört maguknak a dzsungelben. Teliaggatták magukat fegyverekkel, így biztonságban érezték magukat, Nikinek mégis néha átfutott a hideg a hátán...

Egyszeriben belé nyílalt a felismerés: mindenki őt keresi! Titokban ment el itthonról, még a nevelőnőnek, sőt még a szobalánynak sem szólt, hová is megy. Már este van, aggódhatnak érte, felkutathatják az egész várost miatta. Még az édesanyjáról is mindenki megfeledkezett, akit senki nem vár itthon. Ő is hiába ácsorog itt a zárt kapu előtt, nem tudja majd beengedni az édesanyját, akit betegen nem lehet egy hideg lovas kocsiban várakoztatni, amíg hazaérkeznek a háziak. Mit csináljon most?...

A kicsi születése után igyekezett a gyerek nevelése mögé bújni. Egy ideig ment is, míg a lány valamit sejteni kezdett. Egyre többet emlegette és kérdezgette a volt asszonyról. Sokat beszélgettek, de nem szívesen válaszolt, mert félt, hogy elárulja az érzéseit a régi iránt...

- Pont ma, 10 éve. – halovány mosoly ült arcára.
- Miért hagytad abba? – kérdezősködött tovább.
- Volt egy lány. Nagyon szerettem, talán jobban is, mint kellene. – emlékezett vissza, mikor már az utolsó simításokat végezte.
- Mi történt? – csillogtak a szemei.
- Miután lefestettem, hazaindult. Másnap reggel találtam rá, a ház ajtaja előtt. Ott aludt. Iszonyú hideg volt, de nekem azt mondta, hogy van hová mennie. Sőt, vékonyan volt öltözve. – tartotta vissza könnyeit....

- Mi a helyzet az igazi vámpírokkal? Hogyan kapcsolódnak össze a mi elkárhozott lelkű „barátainkkal”?
- Egyszerű. A denevérek és a vámpírok sok mindenben hasonlítanak egymásra, mind életmódban, mint viselkedésben. Mindketten leselkednek, és alapos megfontolás után kezdenek bele a támadásba. Ezen kívül a denevérek, ahogy Doki is említette, visszatérnek a már egyszer megcsapolt áldozathoz. A vámpírok is megtehetik ezt. Addig élősködnek egy áldozaton, amíg csak lehet...