Történetek

Odaléptem Erikához, az egyik kedvencemhez, aki már sápadtan várt. Elpanaszolta, hogy bizony ma ő is „szurit” fog kapni, valamint vérvétel lesz nála is. Apró kezén felhúzta a pizsama ujját, és én láttam azokat a kék foltokat, melyeket a többi szúrás nyoma hagyott. Végigsimogattam a vékony kis karokat, melyek ezután, nyakam köré fonódtak és sírva kérte, hogy maradjak vele, míg rá kerül a sor, hogy a kezelőbe vigyék. Reszketve egyeztem bele, mert bár én nem féltem, de látni azt a csöpp lányt,...

Esik. Sőt, zuhog. Az utca, melyen járok, megtelt vízzel. Végig a járdán három sorban állnak Smithék. Nem élem túl. Tekintetem a hatalmas épületekre téved. Százával néz le rám ugyanaz az arc, minden egyes emeletről. Borzasztóan félek. Az egyikük a járdáról kilép az utca közepére. Miért csak egy? Nem értem.
- Mr. Anderson - mondja - isten hozta! Már hiányoltuk. Hogy tetszik ez az új dizájn?
- A játszmának vége! - válaszolom. Ezzel próbálom elkergetni a félelmem.
- Tudom...

A boldogító igen óta öt év telt el. Még jobban szerették egymást, mert az idő összekovácsolta őket. Életük tele volt szenvedéllyel, szerelemmel és izgalommal. Utaztak, világot láttak, terjeszkedtek. Ahogy az idő telt, a nőnek hiányzott valami, amit a pénzükkel nem tudott megvenni. A gyermekáldás elmaradt, hiába próbálkoztak...

A démon már sokat vett el az emberekből és a kis hercegnői is mind neki dolgoztak, persze nem vették észre, hogy boldogtalanok, csak azt, hogy nem szeretnek, és nem sérülnek. Közben mások életét megkeserítették, mégis csak jöttek az emberek, akiket megfogtak maguknak, a jellemmel, a szóval, és a szépséggel...

2057. Káosz uralkodik a világban. 2027-ben kitört a III. világháború, amit, 2057-ben időlegesen befejeztek. A két nagyhatalom Amerika és Oroszország, harmadszorra is nekiesett egymásnak. Senki nincs biztonságban. Ez már sokkal fejlettem technikákkal rendelkező háború volt, mint az előző kettő. Itt már nem két hadsereg küzdött egymással, hanem a technika. Szinte percenként repült mindenfelé atom- és neutronbomba...

Ő miért ne vétkezzen? Miért nem tehet olyat, mint senki más? De! Nagyon is kirúghat a hámból! Megbosszulja, amit vele tettek! Megám! De még mennyire, élvezni fogja, hogy rákoppinthat főnöke orrára. Kacagott. Eszelősen. A liftben viszont nem hallotta senki...

Amy ezen csak mosolyogni tudott. Széles vigyorral az arcán hallgatta barátnője dühkitörését. Lizzy hamar észrevette reakcióját.
- Most meg mi van? - kérdezte felháborodottan.
- Azt lehet, hogy nem tudom, hogy neki milyen érzései vannak, de tudom, hogy neked milyenek. Te totálisan belezúgtál. - állapította meg.
- Erre már én is rájöttem. Nem értem, hogy mi célod volt, hogy lehord őt.
- Egyszerű. Most már azt is tudom, hogy Jack számára sem vagy közömbös, mert biztos,...

Ekkor megfogta a kezem és mentünk még pár méter, majd a hátam mögé állt és kiszabadított a jó illatú sál rabságából. Ahogy kinyitottam a szemem, egy lakótelepi lakás nappalijában találtam magam. A lakás üres volt, nem volt benne az égvilágon semmi, csak egy francia ágy matraca a földön, az erkélyre nyíló ablakon, pedig egy földig érő fehér függöny, amit lágyan fújdogált a szél. És ez még nem minden… az lakás minden pontján, a padló tele volt szórva rózsaszirmokkal, és egy négyzetcentiméternyi...

A vámpírok denevérré változtak, és miközben repültek a tömény fekete füstös égen, Tamika olyan bűbájt bocsátott rájuk, hogy mindaddig láthatatlanok maradnak, amíg olyan közelre nem érnek, ezzel is fokozva a meglepetést. Ezt alkalmazta a többi egységen is. A csontváz katonákat, zombikat és a lidérceket a föld alá húzta: csak akkor fogja őket előhívni, ha már a csatában lesznek...

Hirtelen úgy éreztem, hogy csupán színjáték volt az egész. A szerelmem nem is érzett semmit sem a lány iránt, még a lány sem szerette Őt. Olyan volt, mintha a hercegem megjátszotta volna magát, mert már tekintetéből fáradságot és megadást olvastam ki. Amint megpillantott, tettetni sem próbálta örömét, hogy kint voltam. Leültem egy padra, ők is leültek a mellettem lévőre. A fiú, arcán széles mosollyal nézett. Nagyon jó érzés volt, de attól még nem értettem semmit sem...