Sam Montgomery adatai

Hirtelen úgy éreztem, hogy csupán színjáték volt az egész. A szerelmem nem is érzett semmit sem a lány iránt, még a lány sem szerette Őt. Olyan volt, mintha a hercegem megjátszotta volna magát, mert már tekintetéből fáradságot és megadást olvastam ki. Amint megpillantott, tettetni sem próbálta örömét, hogy kint voltam. Leültem egy padra, ők is leültek a mellettem lévőre. A fiú, arcán széles mosollyal nézett. Nagyon jó érzés volt, de attól még nem értettem semmit sem...

Amy ezen csak mosolyogni tudott. Széles vigyorral az arcán hallgatta barátnője dühkitörését. Lizzy hamar észrevette reakcióját.
- Most meg mi van? - kérdezte felháborodottan.
- Azt lehet, hogy nem tudom, hogy neki milyen érzései vannak, de tudom, hogy neked milyenek. Te totálisan belezúgtál. - állapította meg.
- Erre már én is rájöttem. Nem értem, hogy mi célod volt, hogy lehord őt.
- Egyszerű. Most már azt is tudom, hogy Jack számára sem vagy közömbös, mert biztos,...

- Lizzy! Lizzy! – rázta meg a kezét Amy, barátnője bamba ábrázata előtt.
- Ö… igen? – gyorsan visszatért a Földre Lizzy.
- Igazán figyelhetnél. A végén még észreveszi Jack, hogy ennyire bámulod és lehet, hogy elijeszted.
- De annyira jó nézni. – megint kezdett Jack felé pillantgatni.
- Hát akkor ne legyen. Különben, ha kiszúr a tanár, akkor mehetsz a táblához, és akkor végleg leégsz Jack előtt és úgy fog innentől kezdve kezelni, mint egy beszédes kis libát, aki...

- Figyeljetek, nem tudok elmenni a mai próbára. – zökkentett ki mindenkit a jó kedvéből Jakson.
- Mi?! – kiáltották egyszerre.
- Bocsi, de tanulnom kell. Nem sokára elkezdődnek az év végi vizsgák és nem állok valami jól. – magyarázkodott.
- Még csak április van. Nem érne rá egy kicsit később a tanulás? – kérdezte Lizzy
- Sajnos nem. Nagyon nem tudok semmit. – mondta leverten.
- De szombaton lesz a fellépésünk! Ráadásul még verseny is lesz! – háborodott fel...

- Na, akkor halljuk azt a feleletet. Hm… még hozzá Amerika felfedezéséről.
„De szemét, direkt dobta fel ezt a témát, mert utál és tudja, hogy nem tudod szinte semmit róla, leszámítva az évszámot és néhány ember nevét. Ráadásul ez nem is múlt heti anyag, hanem van egy hónapos. Most mit tegyek?” – idegeskedett Amy. – „Azt hiszem, elmondom, amit tudok. De utána? Talán, talán, talán… MEGVAN! Improvizálok! Még jól is elsülhet a dolog.” ...

Átlagos életet éltem, amíg meg nem ismertelek Téged.
Jelenlétednek köszönhetően, minden megváltozott körülöttem.
Egyik pillanatról a másikra beléd szerettem
Tudtam, feledni...

A remény tovaszáll,
Mert örökre elhagytál.
Mondd; miért tetted ezt velem?
Nem foglalkoztál érzéseimmel.
Csak a saját fejed után mentél,
Érzem; a fájdalom felemészt......