Történetek

Hamarabb kellett volna cselekednem. Kétségbe voltam esve, hiszen átsétált a hálószobájába és az éjjeliszekrény fiókjából egy fegyvert húzott elő. Tudtam, ha most nem cselekszem, mindkettőnknek vége.
- Kérlek, ne tedd…
Zavartan nézett körbe a szobában, mire megpillantott engem az ajtóban állva. Sajnos pont most volt az idő, amikor nem tudtam a szárnyaim felett uralkodni. Ha akartam, ha nem éjjel egy és kettő között így kellett mászkálnom… még jó, hogy el tudtam tűnni az emberek...

- Elnézést! Van itthon valaki? - nem jött válasz. Vártam úgy egy percet, s a kis ördög a bal vállamon azt súgta a fülembe, hogy hajtsam félre a bejáratot takaró posztót és lessek be. Így is tettem. Óvatosan odaléptem, megfogtam a rongyos anyag szélét és egy centire félrehúztam. Odahajoltam a réshez, hogy beleshessek, s mikor már pont a réshez illesztettem a szemem, s fókuszáltam volna a benti dolgokra, félrelibbent a rongy és egy nagy, barna szemű valakivel néztem farkasszemet...

- Jól vagy?
A lány rémülten bújt hozzá.
- Felébredt. Az Elfek őre. Akit elzártunk. Felébredt.
Ronan nem értette, de tudta baj van. És hallgatnia kellett volna a lányra. Még akkor. Megvan a baj. Most már mindegy neki. Felállt és farkasszemet nézett a Trollal közben karjaiban szorosan fogta Liret, aki még mindig rémült volt.
- Nyugodj meg. El fogom intézni.
A lány megrázta a fejét és felébredt rémületéből.
- Meneküljön.
- Nem…

James is érezte. Látta az egyre sötétedő termet, és akkor rádöbbent. Dementorok! Abban a percben megpillantotta az elsőt, és olyan rémület fogta el, mint még soha életében. Lily! Csak rá tudott gondolni. Az egyik éppen felé tartott, és csak nézte, megkövülten. Vörös haja meglibbent, ahogy a szörnyeteg elszívta a levegőt, és vele együtt minden boldogságot. James nagyot ordított, és felrántotta barátnőjét, majd a megdöbbent Sirius karjába lökte, és rohant Lily felé. Will megpróbálta elrángatni,...

Gondolom kíváncsi vagy arra is, hogy mi történt a világgal miután legyőzték a hadurat. Háborúk jöttek, elborították az egész világot, hősök jöttek, epikus csatákat vívtak, szörnyeket teremtettek, amiket le kellett győzni. 3 testvér tűnt fel, akik rájöttek, ki a gonosz a világban, aki a háborúkért felelős: a mágus volt. Ura halála után még mindig élt, és élvezte a pusztítást...

Az osztályok bevonulnak az iskola épületébe, egyik a másik után. A lányt is elnyeli az üvegfolyosó. Azóta lebontották. Én még kinn maradok, senki sem hiányol, mert már nem tartozom ide. Nincsenek kartotékjaim, hiányzok az osztálynaplóból. Az eget nézem, mely bíbortolulásos és vérlila, figyelem a zöldkarimájú szivárványt, és a gombafelhő örvénylő, már foszladozó alakját. Arra gondolok, ha elér a pokol szele, s elsodor, mi lesz a szellememmel – ha ideér a tűz, a mindent felemésztő, elporlasztó...

- Erre, erre hölgyeim és uraim! Tekintsék meg a ButterField család drágakövekkel kirakott ezüst étkészletét! - buzgólkodott az idegenvezető. Magában gyűlölte ezt a helyet, mert gyerekkorában bátyjai sokat riogatták vámpírhistóriákkal.
- Nem is tudom miért vállaltam el ezt a munkát - dünnyögte a bajusza alatt. - Érzem, hogy valami nincs rendben... - ez volt az első napja itt, miután az előző embert idegbajra hivatkozva eltávolították az állásból. Folyton árnyakról és gyilkos lényekről...

- Én is szökésben vagyok –mondta –, megvárod, amíg átöltözöm? – farmert, pólót és sportcipőt kapkodott ki a szekrényből és cserélte át elegáns ruháit.
- Siess, nehogy rajtakapjanak itt –halkította le a hangját a lány és fülelt a folyosó felé. A férfi már a cipőjébe bújt, amikor hangokat hallottak kintről.
- Le fogunk bukni – rémült meg a lány.
Gregory megfogta a karját és a fürdőszoba felé húzta, ahol volt egy hátsó kijárat is. Kiléptek a folyosóra, szerencsére senki...

- A lányokat szereted? - Jessica lassan megrázta a fejét. - Komolyan kérdeztem Jess...
- Komolyan válaszoltam.
- Akkor... kérlek, segíts megértenem. Akkor talán el tudnám fogadni, hogy miért nem lehetsz az enyém.
- Én... egyik nemhez sem vonzódom - felelte vontatottan Jessica. Christopher arca elárulta, hogy mindenre számított, csak erre nem.
- Olyan is van?
- Nem tudom. De ebben biztos vagyok. Én nem... - mély csend ült közéjük. Christopher azon gondolkozott,...

A nő szája úgy szívott, mint egy harcsáé. Duzzadt ajkai gyűrűként feszültek rá a fitymafékemre. A karnevál pörgött köröttünk, s én átláttam az arcán, a nyál göbös csomóin, a föld érdes szilíciumpajzsán. Ázsiában millió és millió lány térdelt a Jangce és a Sárga folyó teraszain, melleik kibontva, hangjuk vérző panasz volt az égbe, a feketedő, szuvas égbe - s szakadt rongyú katonák tántorogtak elő a Mekong deltájából...