Telefon...

- Egy idétlen pasas.. Megbeszéltük, hogy egykor ebédelünk, ehhez képest most két óra és sehol sincs.
-...
- Hol, hol, hát lent a garázsban... Mittudom én, valamit mindig matat azon az autón. Figyelj, ha régi lenne, vagy "beteges", de nem, alig egy éves és sose volt még vele semmi bajunk. Mindegy, kiraktam neki a levest az asztalra, már rég kihűlt. Úgy kell neki.
-...
- Miket tudsz kérdezni? Mit tudom én miért vagyok vele?
-...
- Mit szeretek benne? A rák tudja. Rendetlen, nagy melák.
-...
- A sármját? Miért van neki? Ááá, dehogy. Nem tudom. Bár, most hogy így kérded...
-...
- Nem, nem, az alkata? Ugyan már, mint egy medve. Tudod mit, a szemét, A szeme, az valami fantasztikus. Emlékszem egy társaságban ismerkedtünk meg és már hosszú ideje "beszélgettünk", mikor rájöttem, egy szót se szólt még! Csak a szemével kommunikált. Azzal adott igazat, intett nemet és, és amikor bekapcsolódott a mi beszélgetésünkbe néhány unatkozó, ilyen plázacica féle, nagyon dekoratív, nagyon lány, akkor megszólalva elsütött néhány poént, de olyan diszkréten a lányok rovására, azok persze, hogy nem értették, de ahogy rezzenéstelen arccal előadta... Először nem is értettem, csak amikor ránéztem, vettem észre, hogy "tele pofával" röhög a szemével. Te, én ott "magam alá pisiltem", én elvesztem. Ketten ugrattuk szegény lányokat, halál komoly képpel és csak mikor elmentek visítottam fel, ez meg nézett a nagy boci szemével és nevetett vele. Aztán persze felnyerített ő is.
-...
- Kék. Az a mélykék. A múltkor rábeszélt, hogy az anyjával ebédeljünk együtt. Szimpatikus nő, látszott hogy igyekszik. Evés közben tűnt fel, hogy mi ketten, az anyjával beszélünk, mondjuk a mondókánkat, ez meg csak pillog válaszként mind a kettőnknek. Jó idő után jöttünk rá a mamával, hogy ugyanúgy kommunikálunk a hibbant fiacskájával. Egyszerre néztünk fel egymásra és elnevettük magunkat. Egy megveszekedett szó nélkül! Nah, akkor meg a fiatalember lesett, hogy mi van? Vágtam egy pofát, hogy férfiember, nem ér fel hozzánk! A mama értette, helyén értette, ettől még jobban visítottunk. No, azóta van mégegy anyukám. Barátjáként kezel, naon rendes "csaj".
-...
- Bocsi! Le kell tennem. Már megint csapkodja a garázsajtót. Nem ám megcsinálja...csapkodja... Eh. Megyek megmelegítem a leveskéjét, mert még éhen hal ez a mackó itt nekem.