Temporis Tempestas (Idővihar) 3

A sofőr rákezdte:
- Mit csinált? Megcsikarta az oldalát a gyönyörű, éjfekete limuzinnak!
- Tessék? Még magának áll feljebb? Nem lát a szemétől? Letörte a visszapillantómat!- kezdett hangosabb lenni Endy.
Közben én és Johnny kiszálltunk az autóból.
- Mi az az én autómhoz képest? Megveszi olcsón azt a kínai piacon, míg nekem márkás, drága festéket kell vennem!- mutogatott idegesen a limuzinra.
- Hát ez nem igaz... - döbbent le Endy a sofőr szavain- Maga nyitotta ki az ajtót, nem én!
- De hogy lehet ekkora ökör, hogy betolat ilyen szűk helyre?
- Lát netán valahol más szabad helyet?
- A főút mellett leparkolhatott volna!- flegmáskodott. - És most kártérítést követelek!
- Majd mindjárt adok én olyan kártérítést, maga sznob majom!- tűrte fel az ingujját.
Én és Johnny gyorsan megállítottuk Endy- t, nehogy nekimenjen a pasasnak.
- Gyere Endy, már készülnünk kell!- húztam őt.
Közben Johnny kiszedte a hangszereket az autóból. Úgy toltuk őt magunk előtt nehogy visszaszaladjon.
- Még ő akar kártérítést! Nem sok hiányzott, hogy betörjem az orrát!
- Majd én kifizetem a tükröt. - ajánlotta fel Johnny.
- Nem szükséges, de azért köszönöm. Majd veszek egyet a kínai piacon! - flegmáskodott a parkoló irányába.

Kint már sötét volt. A levegő fülledtségétől nem éreztem jól magam. Besétáltunk a színház külön bejáratán. Én elkezdtem sietni, nehogy összetalálkozzak a főnökkel, aki egyben a karmester is. Endy- ék nagy lassan kullogtak, így én jócskán lehagytam őket.
Gyönyörű, bazi nagy folyosón suhantam át, kikerülve az embereket előttem. A zenekar tagjai. Sokan köszöntek is nekem.
Én leálltam egy magas, folyó dísznövény mellett, ahol egy bőr vörös fotel is volt, felette egy tükörrel. Nekem se kellett több, lehuppantam oda és a hegedűtokot a lábam elé tettem. Velem szemben egy ugyanilyen összeállítás volt. Szóval én pont a fal végénél voltam, mert mellettem és szemben egy másik hatalmas folyosó kereszteződött, amelyeknek a "bejárata" boltíves volt. Ahogy felnéztem, hatalmas kristálycsillárok lógtak a plafonról. A szemben lévő folyosó rövidebb volt, és az ott lévő ajtó vezetett közvetlen a "gödrünkbe", a színpad elé. A földön vörös szőnyeg húzódott végig. A falakon gyönyörű, gigantikus festmények voltak, amik a színház nagyjait ábrázolták.
Gondoltam, hogy felhívom anyámat. Egymás után tárcsáztam is a számot vagy ötször, de nem vette fel.
Jaj de jó... szerencsétlenség tetőfoka...

Egyszer csak mellém settenkedett Diego. Ő is benne van a zenekarban. 27 éves. Rövid fekete haja van, ami hullámos és el-eltakarja a szemét, és így hosszú hatást kelt. Ő is öltönyben volt, bár ő az ingét kiszedte a gatyájából és kint hagyta. A spanyolosság netovábbja. És mégis hegedűs.
- Mi szél hozott szerény fotelomhoz? - kérdeztem.
- Úgy látom, vicces kedvedben vagy! - mosolygott.
- Nagyon... teljes mértékben... - mondtam minden hangsúly nélkül.
- Akkor mindjárt feldobom a kedved, ha szerenádot adok neked! - térdelt le félig.
- Kösz nem. Nem akarom, hogy bárki is hegedüljön nekem - állítottam le Diego- t.
- Jaj Elvira, ennyire rossz volt neked régen?
- Há még szép! Akárkitől megkérdeztem, hogy hegedülne- e nekem, mindenki azt válaszolta, hogy nincs ideje, vagy majd. Ami alatt azt értettem, hogy húzzak a francba. Szadistaság volt, tudod? Úgyhogy most már senki ne próbáljon nekem hegedülni, mert letöröm a karját!- közöltem.
- Ajaj, veszélyes vagy! - mosolygott Diego, és ekkor mellette termett Lucas. Egy kicsit arrébb hivta Diego- t beszélgetni.
Lucas... nos ő... túlságosan lányos volt, még az öltöny se segített túlzottan rajta. Olyan 30 felé járhatott, de senkinek nem árulta el a korát. Rövid, sötétbarna haja volt, ami egy kicsit bekunkorodott, de rövidebb volt a Diego- énál.
Megcsörrent a telefonom. Idegen szám.
- Tessék?
Senki se szólt bele. Erre én letettem.
Egy pár másodpercen belül megint hívtak.
- Tessék? – kérdeztem, még egyelőre nyugodt hangon.
Nem válaszoltak. Ugyanúgy letettem. Harmadszor is hívtak. Felment bennem a pumpa.
- Te perverz disznó, szólalj meg, vagy ne hívogassál!
Ez sem hatott. Újra letették.
Talán ezzel elijesztettem a telefonbetyárt.
Tévedtem… , negyedszer is hívtak. Utoljára fogom felvenni.
- Na mi van? Nincs benned elég kakaó, hogy megszólalj?
Csodák csodájára beleszóltak. Egy férfihang volt.
- Nézd... meg... a... WC- t! - és lecsapta.