Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Friss hozzászólások
golyó56: Helyesírás, óh!
2024-11-16 15:16
tejbenrizs: Miért jó itt a tördelés és meg...
2024-11-16 01:09
tejbenrizs: Itt a következő része, ha befé...
2024-11-16 01:08
tejbenrizs: Nem meglepő, de számomra a tör...
2024-11-16 01:05
Gömec: "leöltem a kanapéra" Segítség,...
2024-11-14 15:29
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Natasha BloodRose adatai

Neve:
Natasha BloodRose
E-mail címe:
Nem publikus
Natasha BloodRose összes beküldött történetének megtekintése »
Natasha BloodRose
Bemutatkozása
Baptised with a perfect name
The doubting one by heart
Alone without himself

War between him and the day
Need someone to blame
In the end, little he can do alone

You believe but what you see
You receive but what you give

Caress the one, the Never-Fading
Rain in your heart - the tears of snow-white sorrow
Caress the one, the hiding amaranth
In a land of the daybreak

Apart from the wandering pack
In this brief flight of time we reach
For the ones, whoever dare

You believe but what you see
You receive but what you give

Caress the one, the Never-Fading
Rain in your heart - the tears of snow-white sorrow
Caress the one, the hiding amaranth
In a land of the daybreak

Reaching, searching for something untouched
Hearing voices of the Never-Fading calling

Caress the one, the Never-Fading
Rain in your heart - the tears of snow-white sorrow
Caress the one, the hiding amaranth
In a land of the daybreak


Légy jó és magányos leszel.
Átvágnak bánatodon, és otthagynak mozdulatlanul...
ócska emléktárgyak között.

finn metál, emo, goth, halálfejek, vámpírok, vérfarkasok, ßijjaa, Memi, Jinijanó, Márk, Laci, Cindy, Violence, animék, mangák, Spirál, Jigoku shoujo, Gravitation, Tokyo mew mew, Kukucska, PaRappa, Kaleido star, Inuyasha, Diginom (csak az eredeti) , Sailor moon, horrorfilmek: Kárhozottak királynője, Interjú a vámpírral, Van Helsing, Kör, és még naaaagyon sok minden^^

Ilyen dologból is van egy pár... A legtöbb ember sajnos ide tartozik.. De aki megismer az tud az idekerülés ellen tenni ha akar Vámpírok bálja, rémes éj... Fekete mosoly, éhes kéj...
Történetünk egyik főhőse Matthew ShadowKnight created by Márk^^
Írásai 9 51
2222
- Mondd, ennél jobb ötleted nem volt? - szipogott Natasha. - Nem elég, hogy elszakadtunk a nővéreméktől, de ráadásul egy régi esernyő alatt keresünk védelmet a nap elől, ami valljuk be eléggé feltűnő...
- Hogy tudsz te még sajgó bokával és megalázva is a stílusra gondolni? - nézett rá tiszta szerelemmel szemében Matthew. - Egyébként szerintem annak a hajléktalannak igazán nem ez volt a legnagyobb gondja... - nyalt le egy odaszáradt kósza vércseppet szája széléről...
1947
- Mit csináltam már megint? - robbant közéjük ekkor a fiatal lány. A nagy vitában nem hallották meg mankóinak kopogását. - Bocsi mindenkitől, de úgy aludtam mintha egy kiadósat vacsoráztam volna tegnap.. Pedig egy falatot sem ettem.. Vicces igaz? Mi van, miért nem nevet senki? - kérdezte idegesen.
- Valaki eltette láb alól a doktort - közölte hidegen az idősebb fiú. - És négyünk közül tegnap te voltál a legéhesebb.
- De… ez.... Mondd meg nekik nővérem! Mondd meg, hogy ki sem...
2081
- De doktor úr... Maga nemrég költözött a városba... És olyan furcsa, hogy ilyen fehérek...
- Ne beszéljen már ostobaságokat, könyörgöm! A testük tele van zúzódásokkal, némelyikük pedig töréseket is szenvedett. A finn levegő pedig nem túl napfénygazdag... Miért ne lehetnének fehér bőrűek?
- De... én kisgyererekkorom óta itt élek és a nagymamám szerint a hegyen lévő romos kastélyban vámpírok laknak évszázadok óta...
- Jaj kérem, fejezze be ezeket a dajkameséket! Beszélnek...
1911
- A Kitaszítottak hegye… - visszhangozta némán Helena. - Sokat hallottam róla, de mindig azt hittem csak gyermekmese az egész.
- Sajnos nem... Ha beválnak a számításaim, holnap hajnalra itthon lesznek. De nyomatékosan megtiltom, hogy utánam gyertek, mert könnyen csődbe mehet az egész terv miattatok! - jártatta végig a főméltóság mindkét vámpíron szúrós tekintetét. - Most pedig megyek. A Vámpírok anyja legyen veletek! - azzal olyan hirtelen eltűnt, mint ahogy megjelent...
1849
- Mi vagyunk a Kitaszítottak. Mind valami megbocsáthatatlan bűnt követtünk el a fajtánk ellen. Büntetésül nem tartozunk sehova. Csak mi vagyunk magunknak, a saját kis klánunk. Te pedig tökéletes anya leszel, hogy még több tagot számlálhassunk, és egy nap legyőzhessük a többi vámpírt!
- De… én nem akarok közétek tartozni... - suttogta a rémült fiatal lány.
- Már megint feleselsz, mikor nem kérdeztünk? - ordított a főnök és egy nagy pofont adott Natashának. - Nincs választásod!...
2436
Elkezdődött a koncert. A Nightwish- fanok üvöltve fogadták kedvenceiket, nemkülönben a négy vámpír. A zenekar pedig mindent beleadott.
A Bye bye beautiful közben Natashában feltámadt az ősi hívás a vér után. Hiszen annyi ember van itt... Észre sem vennék, ha egy- kettő beájulna a tömegbe.... Már éppen indult volna áldozatokat keresni, amikor valaki elkapta a sérült karját...
1884
- Natasha! - ugrott Matthew a démon hátára és beleharapott a nyakába, mire az fájdalmasan felordított.
- Bolond! Minek jöttél utánam? - sikoltotta. Tehetetlen dühében elkapta a lény bal karját és elkezdte marcangolni. Arra azonban nem figyelt, hogy a jobb kezével mit csinál, így csak egy nagy fehér fényt látott és ájultan bukott a fűre.
- Natasha! Na megállj te dög! - azzal a fiú megadta az amúgy is elvérzőben lévő testnek a kegyelemdöfést. A démon holtan rogyott a földre...
2335
Lassan pirkad... A Nap első sugarai lustán nyújtogatják fényüket a világ felé. A vámpírok ideje most lejárt. Napközben elhúzódnak az épület sötétebb részeibe, és ott várják a csillagfényes, áldozatokat ígérő éjszakát.
Ám ma minden másképp történt. A hölgyek épp pihenni készültek, amikor valaki erélyesen megrázta az ezüst oroszlánfejes kopogtatót.
- Ne nyisd ki! Ez biztosan csapda! - sikoltott Helena.
- Csapda? Csak kíváncsi voltam, mennyire vagytok rászedhetőek. Úgy...
2604
- Erre, erre hölgyeim és uraim! Tekintsék meg a ButterField család drágakövekkel kirakott ezüst étkészletét! - buzgólkodott az idegenvezető. Magában gyűlölte ezt a helyet, mert gyerekkorában bátyjai sokat riogatták vámpírhistóriákkal.
- Nem is tudom miért vállaltam el ezt a munkát - dünnyögte a bajusza alatt. - Érzem, hogy valami nincs rendben... - ez volt az első napja itt, miután az előző embert idegbajra hivatkozva eltávolították az állásból. Folyton árnyakról és gyilkos lényekről...