Anonymus nagyapja - 3. fejezet - A remete története

Felkelt a nap. Gyönyörű reggel volt. Egy tisztás, néhány mókussal, madárral, sziklákkal körülvéve. A kis kunyhócska, fából készült, bokor van mellette, és virágok az ablakban.
Egy idős ember néz ki az ablakon, meg szagolja a virágait, elmegy az ablakból, és nyílik az ajtó. Kijön rajta az öregember. Leül egy kőre, ami egy farönkkel van kitámasztva. Imádkozik. Magában, csendesen. És megzörren egy ág a földön.
- Jó napot!
De az öregember imádkozott tovább.
- Bocsánat, hogy megzavarom, de én a kiutat keresem.
- Vége – szólt halkan az öreg. – Most szólhatsz hozzám, ha még itt vagy.
- Jó napot. Én Gee Gaude vagyok, Németország egyik szegénye, de majdnem a királynál szolgáltam, amíg a magyarok el nem raboltak. És most keresek egy öregasszonyt, és egy csoport szegény embert. Véletlenül nem láttál erre, kedves remete?
- Nem.
- Oh, köszönöm. Akkor, viszlát.
- Ne menj! Van mondani valóm számodra. Legközelebb, ha látsz imádkozni egy remetét, akkor ne zavard! Ha éppen nincs egy ilyen kunyhóban senki, attól még laknak. Most mehetsz!
- Köszönöm, kedves remete! Viszlát!
- Viszont látásra!

És Gee elment. Zörrent az ág, és aztán abbahagyta. A remete bement a házba, és a konyhába termett. Ekkor egy öreg hölgy hang oda beszól:
- Elnézést! Van valaki odabent? Hahó! Lakik itt valaki?
- Igen. – szól a remete csendesen.
- Akkor megkérdezhetnék néhány dolgot?
- Persze.
- Akkor az egyik. Nem látott itt egy fiatal legényt? Gee-t.
- De.
- És merre ment?
- Arra. – és odamutatott, ahol eltűnt Gee.
- Köszönöm, köszönöm! És merre van a kivezető út az erdőből?
- Arra. – ugyanabba az irányba mutatott, mint az előbb.
- Köszönöm! És nem látott erre egy szegény ember csoportot?
- Nem, de Gee is kérdezte.
- Köszönöm remete, köszönöm!

És Julle is ugyanott zörgetett ágat, ahol Gee, és el is tűnt.
„Mennyi ember talál rá erre a helyre. Elindulok én innen holnap megkeresni azt a szegény ember csoportot.” gondolta a remete. El is indult, de nem ott, ahol a többiek.
- És most elmondom, hogy, hogy találkoztam veletek.
A remete a kezével félrelökte az ágakat az útjából, és mendegélt a fák közt.
Esteledik.

Az öreg elfáradt. Ledőlt egy kőre, ami pontosan olyan volt, mint a saját otthonában- inkább sziklának látszott-. Nagyon fáradt volt. Elővette a tarisznyáját, kivett belőle egy kis cipódarabot, és elfalatozta.
Sötét van. Az öreg hallott valamit, és felriadt álmából. Észrevette, hogy a madarak elröppentek a fákról a felriadás hangjától. Elmenekültek az avarban lévő kis állatok. Egy sündisznót látott az öreg, és elindult feléje.
Azután látott egy embercsoportot, valószínű, akiket keresett. Féltek, látta rajtuk.
- Isten hozott a Hegyközi- Sötéterdőben!- szólt az öreg.

- Szóval találkoztál Gee-vel, Julle-lal, és aztán csak velünk. Ha ott indulsz el, ahol ők, akkor nem találkoztál volna velünk, és velük se biztos, hogy találkoztál volna, igaz?
- Igaz. És tudom, hogy hol vannak Julle-k.
- Kint az erdőben, igaz?